Hirben.hu Hírben jók vagyunk! „Üdv Norvégiában!” – tárja ki a karjait Hilde Susan Jaegtnes, miközben fotós kollégámmal belépünk a Norvég Nagykövetség kapuján. Hát, itt azért talán egy fokkal jobb az időjárás, gondolom magamban, de máris tetszik, amit látok: letisztult, elegáns és roppant barátságos környezetben ülünk le beszélgetni a szerzővel, aki az őszi Margó apropóján érkezett Budapestre, hogy új könyvét népszerűsítse. Az Én alapítottam az Egyesült Államokat – A Hamilton-sztori az egyik amerikai alapító atya, Alexander Hamilton életét és karrierjét dolgozza fel, de nem száraz, tankönyves, hanem fiktív elemekkel tarkított, izgalmas regény formájában.
Hilde Susan Jaegtnes regényíróként mutatkozik be, aki másodállásban filmes és televíziós forgatókönyveket ír. Művei az identitásra és a nacionalizmusra fókuszálnak, de semmi nem kap akkora hangsúlyt a szövegeiben, mint az emberek belső világának ábrázolása. Nem meglepő, hogy a szerző előszeretettel ír az identitásról: származását tekintve norvég, de az Egyesült Államokban született és nőtt fel, így mindkét országhoz és nemzethez kötődik – a maga sajátos módján.
„Apám az amerikai álom miatt emigrált, mérnöknek tanult, tíz évig dolgozott az Egyesült Államokban, bár munkájának zömét Spanyolországban végezte. Nyolc spanyol atomerőmű építésében vett részt. A testvéremmel már Amerikában születtünk, de aztán édesanyám, aki szintén norvég, haza akart térni Norvégiába, hogy erősebb kapcsolatunk legyen az országgal, amelyhez tartozónak érezte magát. Ekkor hétéves voltam. Onnantól kezdve nagyon norvég lettem” – fogalmaz Hilde Susan Jaegtnes, aki bár mindkét nyelvet beszéli, norvégül ír könyveket.
Az írónő azután kezdett történelmi témákkal foglalkozni, hogy rájött, a legtöbb életrajz nem ad hiteles, kellően elmélyült képet főhőséről, gyakran túlságosan udvarias és kedveskedő képet fest az adott személyről.
Én fiktív elemekhez is nyúlok, még ha hazugságnak vagy kitalációnak is nevezhetjük az egészet. Megpróbálok elméleteket gyártani arról, milyenek lehettek ezek a befolyásos emberek. Az igazsághoz vagy egy lehetséges igazsághoz próbálok eljutni, amely talán mélyebb lehet, mint egy életrajz vagy felszínes híradás
– magyarázza a szerző, hogy miért fiktív elemekkel tarkított történelmi könyvet írt Alexander Hamiltonról.
Hamilton nemzetének szülötte
Hamilton nagyon korán kezdte magát írásban (is) kifejezni: verseket, híreket és esszéket írt egy helyi újságnak szülőhelyén, St. Croix szigetén. Az írásokban mind az Istenről szóló gondolatait, mind a családot elhagyó apjával való kapcsolat utáni vágyakozását megörökítette. Ha úgy nézzük, Hamilton egész életében próbált egy új apafigurát találni magának, végül belőle vált egy egész nemzet alapító atyja.
A nemzeté, amely legalább annyira Jaegtnes otthona, mint Norvégia.
Amikor Amerikában éltem, nagyon is amerikainak éreztem magam, annak ellenére, hogy a szüleim norvégok voltak. Amikor visszamentem Norvégiába, a kultúra sokkal földhözragadtabbnak tűnt. Itt mindenki azt mondja, hogy ne legyél túlságosan más, ne tűnj ki a sorból. Mindennek a közepe a konformizmus. Amerikában pont az ellenkezőjét tapasztaltam, minél különlegesebb vagy, annál jobb. Az elején küszködtem, az éghajlat is brutális volt. Hosszú, sötét tél, hó, dermesztő hideg. Sokat voltam beteg, hörghurutom és asztmám volt. Azt hiszem, nagyon gyorsan megtanultam a nyelvet, és beilleszkedtem. De majdnem depresszióba estem, egyszerűen már nem éreztem olyan szórakoztatónak az életet, mint Amerikában
– emlékszik vissza a szerző a gyerekkorára.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!