Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nem kell mindig óriásit robbantani, de nem mindegy, hogy valaki azért ad ki egy lemezt, mert nincs jobb dolga, és kell a pénz, vagy azért, mert tényleg meg akar osztani valamit a hallgatókkal, kiadni magából érzéseket és gondolatokat. Frank Turner, a punk-rockot folkhangzással vegyítő előadó esetében inkább csak életének aktuális pillanatfelvételét hallhatjuk, mert a zenész nem igazán szokott előre betárazni dalokból, lemezről lemezre éli ki alkotói vágyait.
Nem úgy írok dalokat, hogy majd egy soron következő lemezre tartogassam őket. Hajlamos vagyok rögtön megosztani, amit átélek. Nem írok klasszikus értelemben vett koncepcióalbumokat, végül mégis tematizáltak lesznek, mert egyes dolgok valameddig ott ragadnak a fejünkben. Az Undefeated olyan kiadvány volt, amelyre igazán büszke vagyok. Ez volt az első lemezem, amióta visszatértem a független előadók világába, miután az előző öt albumot egy nagy kiadóval készítettem. Számomra fontos kimondani azt, hogy én zártam le a szerződésemet a kiadóval, nem dobtak vagy bármi ilyesmi. Még többet is ajánlottak, de nemet mondtam
– fogalmazott kérdésünkre az angol zenész.
Frank Turner szerint olyan élmény egy nagy kiadóval dolgozni, mint a hullámvasutazás. Hátulról támogatják az embert száguldás közben, ami fantasztikus élmény, de azt látja maga körül, hogy a kiadók valójában nem igazán törődnek az embereikkel, legfeljebb ha olyan nevekről van szó, mint a U2.
Nem vágyik TikTok-karrierre
Nem bánta meg a közös munkát, de úgy érzi, sokat változott a zenei piac és a kiadói gondolkodás. Van, amiben fejlődött, másban romlott, mostanában pedig az olyan felületek uralkodnak, mint a TikTok, amiből köszöni szépen, de nem kér:
42 éves vagyok, ami annyit tesz, hogy nem tudom, hogyan is kell tiktokozni, k*rvára nem is érdekel, és nem tervezem feltérképezni ezt az egészet. 2013-ban sokkal több tér volt a nagyok ligájában arra, amit én csinálok. Ezzel nincs semmi gond, nem zavar a dolog, és úgy érzem, most épp a megfelelő helyen vagyok, pont ahol lennem kell. Fontos elmondani, hogy bármilyen szinten is voltam, sosem kötöttem kompromisszumokat a művészetemben. Sosem tettem semmit, amivel művészileg nem értettem egyet. Volt időszak, amikor keményen meg kellett küzdenem a saját utamért, de hát egy makacs k*csög vagyok, így kiharcoltam a dolgokat.
Az angol zenész előadóművészként sem kötött sosem kompromisszumokat. Nem a reklámokban és a különféle trükkökben látta a siker kulcsát, hanem a legklasszikusabb megközelítést alkalmazta: minél több koncert, annál jobb. Mindössze 42 éves, és nagyjából húszéves korától datálhatjuk profi karrierjét (akkor még zenekarban, nem szólóelőadóként). Ez alatt a bő húsz év alatt több mint háromezer koncertet adott, amit ha átlagolunk, nagyjából minden második vagy harmadik napra jut egy buli.
Budapesten is járt nemrég, amikor a Billy Talent előtt játszott, és bizonyította, hogy a több ezer koncert nem csak iparosmunka és hakni. Mindig odateszi magát, ha színpadra kell állni.
Legutóbb is ezzel volt tele a sajtó, mivel új világrekordot próbált felállítani, ami, úgy tűnik, sikerült is. Egy 2014-es teljesítményt szeretett volna megdönteni, a 24 óra alatt legtöbb városban fellépő előadó világcsúcsát. Nyakába is vette az országot, bejárta az Egyesült Királyság 15 városát, ahol telt házas bulikat tolt, amelyek bevételét eladományozta a kis klubok megsegítésére.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!