Mit tehet egy anya, ha a lánya öngyilkos akar lenni? Ha nem halálos beteg, nem szenved autóbalesetet, hanem önkezével akar véget vetni az életének, nagyjából két óra múlva, és ezt még be is jelenti? Az anyában a zsigeri rémület után az első reakció az önvád, a második az önvád és még a harmadik is az önvád. Szorosan utána jön a bűntudat, a kétségbeesés, a tehetetlenség, a hárítás és a szégyen, ha nem fogja tudni megakadályozni.
Márpedig az azonnal riadókészültségbe kapcsoló anyai ösztönnek nem lehet más célja, mint hogy mindig, minden körülmények között megvédje a gyermekét, még saját magától is. Bármi áron. Ha kell fenyegetőzik, kiabál, vádaskodik, ha kell könyörög vagy hazudik: elhazudja a múltat, a jelent, a jövőt, nem érdekli az sem, ha lebukik, szebb képet fest, mint a valóság, de ha minden eszköze elfogy, akkor működésbe léphet az áldozati szerep is.
Mire elég két óra?
A Jóccakát, anya című előadásban minderre Thelmának (Györgyi Anna) ráadásul két órája van, mert a válása után hozzáköltöző lánya, Jessie (Kiss Anna Gizella) ennyi időt szánt arra, hogy lekerekítsék a közös életüket. De mire elég két óra? Jessi szemmel láthatóan a praktikus teendőkre koncentrál: melyik napokon szállít a bolt, hogyan kell megrendelni édességfüggő anyjának a kókuszos meg az édes fügés bonbont, milyen méretű szemeteszsákot kell beszerezni, hogyan kell bekapcsolni a mosógépet, mi hol található a konyhában.
Mindeközben persze azt is reméli, hogy fény derül elhallgatásokkal is féligazságokkal teli életük egy-egy olyan momentumára, ami számára is fontos (lett volna).
Azt próbálja megtudni a nemcsak a rémülettől, hanem egész addigi életstratégiájából következően „beszámíthatatlan” anyjától – akinek legalábbis a fenntartásokkal kell kezelni a szavait –, hogy mi történt a gyerekkorában, mit kell tudni a betegségéről, amiről soha nem beszéltek, mi hogyan volt az apjával, a testvérével.
Az anya pedig, akit láthatóan egész addig kiszolgált a vele élő lánya, kétségbeesetten vergődik: nem érdeklik a gyakorlati kérdések, azt akarja megtudni, de mindenáron, hogy a lánya hogyan jutott erre az elhatározásra. Mi az a mélyben meghúzódó indok, ami miatt a lánya meg akar halni? Tudni akarja! Lázasan keresi az okokat, vádolja magát, de másokat is, felidéz régmúlt emlékeket, mert ha megtalálja a kulcsot, akkor talán eltántoríthatja a lányát a szándékától.

Lelkünk és múltunk bugyrai
Marsha Norman Jóccakát, anya című darabja 1983-ban, az ősbemutatója évében már Pulitzer-díjat kapott és Tony-díjra jelölték, 1986-ban pedig film is készült belőle. Olyan műről van szó, amely lehetőséget ad arra, hogy gyakorlatilag az élet minden fontos kérdéséről beszéljen, ráadásul a lehető legmélyebben, hiszen a végső elmúlás árnyékában már csak így van értelme, már ha a szereplők vállalják, hogy leereszkednek a múltjuk és lelkük legsötétebb bugyraiba.
Thelma és Jessie még ha fogcsikorgatva is, vállalja ezt, Györgyi Anna és Kiss Anna Gizella pedig az érzelmek széles skáláját eljátszva mutatja be, amit egy ilyen kifeszített helyzetben megélhet az ember. Györgyi Anna alakításában Thelma egy a maga világából nehezen kilátó anya: ha slágerek szólnak a kisrádióban, van keresztrejtvény és megfelelő mennyiségű édesség, akkor ő tulajdonképpen elvan.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!