2021. szeptember 27., hétfőMa Adalbert napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
2021.09.27. Adalbert Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 356,00 Ft | USD: 303,00 Ft | CHF: 328,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Kétperces történetek

Hirdetés

Kétperces történetek

Sütnivaló

Kora délután fordultam be a sarki közértbe, célirányosan, eltökélten, mert tudtam, hogy mit szeretnék venni. Felkaptam a bejáratnál a legnagyobb bevásárlókosarat, afféle banyatankot, aminek hosszú fogantyúja és kereke is van, de nem bíbelődtem a tologatásával, eléggé le kellett volna hajolni, hanem legényesen a fülénél fogtam kézbe. Gondoltam, nagy, mármint magas embernek lehet nagy kosara. Békésen róttam a már sokszor bejárt útvonalat, mikor zsákutcába értem. Egy negyvenes árufeltöltő hölgy rakosgatta szép egymásutánban a zacskókat a polcra. Mögötte valamiféle áruhordozó alkalmatosság parkolt, elzárva az utat. Egyirányú utca, állapítottam meg, és hogy beférjek az oszlop és a gondola közt az áhított áruhoz, egy kiló liszthez, kosaramat egy nejlonba csomagolt bálára tettem. Az árufeltöltő nő, mint akit fenéken csíptek, felhorkant.

– Ne tegye oda a kosarát, nem azé’ van ott – vágta hozzám csípőből, miközben a szemei szikrákat hánytak. – Azt akarja, hogy a kosár alja kiszakítsa az árut?

Döbbenten álltam, tán a számat is eltátottam, védtelenül ért a szózuhatag. Nem számítottam rá, hogy egy törékeny nőszemélyből egy pillanat alatt ennyi düh, ennyi indulat buggyanhat ki.

– Csinos kis üzlet, ahányszor átrendezik, mindig egyre kevesebb lesz benne a hely – vettem ismét kézbe a kosarat, lemondva egyelőre a lisztecskéről. Majd még hozzátettem: – Szép ez a bolt, kár, hogy vásárlók is járnak ide.

Hirdetés

Az árufeltöltő asszony szürkéskék szemei értetlenül szegeződtek rám, mintha azt kérték volna számon, minek dumálsz itt, mit tudod te, hogy beteg otthon a gyerek, lázas, aztán meg minek tolom az igát nettó százér’ ebben a rohadt boltban, pedig nem kellene itt lennem, csakhogy Irénke temetés miatt reggel szabadságot kért. De nem szólt, mert megszólalt helyette egy vevő, egy testes asszonyság:

– Évek óta járok ide, mindig nagyon kedves a személyzet – mondta teljes meggyőződéssel, és biztatón az árufeltöltő fehérnép felé biccentett. Alig ocsúdtam fel, máris a polc mögül egy fiatal lány feje bukkant fel, és bekapcsolódott a diskurzusba:

– Ő is csak a munkáját végzi.

Paff lettem, mint a sárkány. Akárcsak egy sakkmester, magamban végigjátszottam a lehetséges dialógusokat, és arra jutottam, fölösleges minden szó.

A boltosnő indulata legalább érthető, neki vélhetően csak rossz napja van, latolgattam, de nem tudtam hová tenni a két morc vásárlót, időset és fiatalt, akikben annyi közöset találtam, hogy szeretnek ismerethiányosan, féligazságok birtokában ítélkezni. Ráadásul hogyan! Mintha bemagolták volna a közhelyszótárat.

Némán visszabaktattam az árva kis lisztért, és a kosárba süllyesztettem. Aztán, mint akinek van sütnivalója, eloldalogtam a pénztár felé.

Időjós

Kivert a hideg verejték reggelre. Azt álmodtam ugyanis, hogy meteorológus vagyok. Mégpedig echte magyar meteorológus, aki ott áll a Kárpát-medence vérzivatarában, mint Ivan Kulagin a sztyeppe közepén, tizenöt versztára a legközelebbi településtől, és fogalma sincs […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/tarca/2021/08/22/ketperces-tortenetek/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Lyon, az „örök város” – hazatérés

Lyon, az „örök város” – hazatérés

Igen, tudom, hogy ez Róma állandó jelzője, de mit tegyek, ha nekem ez is igaz? …