2022. január 17., hétfőMa Antal napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 340,00 Ft
2022.01.17. Antal Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 355,00 Ft | USD: 311,00 Ft | CHF: 340,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Kesselyák Gergely: Volt, hogy a próba alatt a karmester és a korrepetitor fütyülte be a hiányzók szólamait

Hirdetés

Kesselyák Gergely: Volt, hogy a próba alatt a karmester és a korrepetitor fütyülte be a hiányzók szólamait

Karmester úr, igaz az, hogy összeomlik a vidéki operajátszás?

A vidéki operajátszás strukturálisan több oldalról is hendikepes helyzetben van. Ez részben a második világháború utánig vezethető vissza, és potenciális feszültségeket rejt magában. Nem csoda, hogy a Covid-, poszt-Covid-időszakban, amikor mindenki gyakran menet közben kényszerül változtatni, ezek az ellentétek felszínre kerülnek. Szinetár Miklós mindig egy nagy hajóhoz hasonlította az Operaházat. A hasonlat sok esetben találó, most is az. A hajóközlekedés alapszabálya, hogy mindig a nagyobb hajónak van elsőbbsége. Ezt a szabályt nem a tekintélyelvűség, hanem a fizika törvényei indokolják; a nagyobb hajó képtelen kitérni a kisebb útjából. Abban teljesen egyetértek, hogy a közlekedés részletes szabályait közös megegyezés alapján kell kidolgozni.

Hogyan?

A dolog meglehetősen bonyolult és messzire megy vissza. Magyarországon sajnos van egy rossz, a második világháború utánra visszavezethető vidéki zenei struktúra, amely adott és amelyen jelenleg nem igazán lehet változtatni. Van egy világszerte jól bevált, úgynevezett filharmóniai modell, amely szerint ha egy város egy zenekart üzemeltet, akkor a színházi zenekar látja el a városi koncertfeladatokat is. Ellenben nálunk a második világháború után fordított rendszer alakult ki, vagy a nagy szimfonikus zenekar látja el másodállásban a színházi feladatokat, vagy van ugyan két zenekar, de akkor a kettő közül sokkal jobban finanszírozott a szimfonikus zenekar, noha több feladat van a színházban. A világ egyik leghíresebb zenekara, a Bécsi Filharmonikusok zenészei se mint Bécsi Filharmonikusok kapják a fizetésüket, hanem mint a Staatsoper zenekara, ezenfelül alapítványi formában játszanak Bécsi Filharmonikusok néven.

Hirdetés

Ez tényleg faramuci helyzet. Mi a helyzet az énekesekkel?

Az operajátszást szerintem zenekarra és kórusra kell alapozni minden városban, hiszen énekeseket lehet hívni bárhonnan, de zenekar és kórus nélkül nincs opera. Természetesen nagyon fontos lenne, hogy minden városban újra legyen egy mégoly kicsi szerződtetett operaénekesi gárda. De probléma a kórus is, egy megyei jogú városban nincs annyi képzett hang, hogy egy negyven-ötven fős, vagy egy nagyobb apparátust igénylő opera esetében akár kilencvenfős vegyeskart ki tudjon állítani. Lehetne hívni máshonnan kórustagokat, de nekik szolgálati lakást kell biztosítani, hosszabb távon nem alhatnak szállodában. Az opera nemzetközi műfaj, az összehasonlítási alap is nemzetközi. Épp ebből adódik a másik probléma, a színházi struktúra problémája. A budapesti operaház gázsijai ugyan alatta vannak a nemzetközi színvonalnak, de a vidéki operaénekesi gázsik még ennek is a töredékét teszik ki. Sajnos sokszor volt rá példa, hogy minél nagyobb támogatást ad a minisztérium a városi színházaknak, az önkormányzat annál inkább kivonul a finanszírozásból, pedig mégiscsak az önkormányzat dolga lenne, hogy fenntartsa városi színházát, zenekarát, hiszen alapvetően ő a fenntartója.

Óriási bérfeszültségek

A gázsifeszültségre, gázsiproblémára lenne megoldás?

A helyzet az, hogy a vidéki prózai tagozatok arra kényszerülnek, hogy akár nem diplomás színészekkel dolgozzanak alacsony bérért, illetve a diplomás színészek gázsiját is büntetlenül alacsonyan tartják, ugyanis a színész alapvetően az anyanyelvéből él, tehát nem vagy korlátozottan tud külföldön játszani. Ellenben az operaénekes bárhol fel tud lépni Szófiától Bécsen át Barcelonáig. Ez tűnhet ugyan igazságtalannak, de mások az énekesi és a színészi pálya természet adta lehetőségei, például az átlag énekesi pálya jóval rövidebb, és annyi főszerepet sem lehet elénekelni egy héten, mint amennyit el lehet játszani. Ebből fakad az emlegetett színházi strukturális probléma, hogy

egy vidéki társulaton belül a prózai színész jóval kevesebbet keres, mint az operaénekes, akinek FELLÉPTI DÍJának – bár nem kapja meg a fővárosi vagy nemzetközi gázsit – valamennyire muszáj ahhoz közelítenie, hiszen ő azon a piacon versenyez.

Ez óriási feszültséget eredményez a színházban, ahol 17 éves balerina, diploma nélküli színész, diplomás színész és operaénekes együtt lép fel.

HNT 1184

Fotó: Nagy Tamás / Index

Milyen megoldás, megoldások léteznének?

Időről időre voltak, vannak komoly felbuzdulások. Például a kilencvenes évek elején-közepén a helyi zenei vezetők ambíciójának hatására a színházigazgatóval karöltve fillérekből vagy szinte pénz nélkül fantasztikus műhelyek jöttek létre, ahonnan pályakezdő tehetségek nőttek ki. Ilyen volt például Debrecen Lengyel György színigazgató támogatásával és Kocsár Balázs vezetésével, ami folytatódott később Vidnyánszky Attila igazgatása alatt is, vagy Miskolc Hegyi Árpád Jutocsával, ahol én is pályakezdő voltam. Vagy Szeged Kovalik Balázzsal és Oberfrank Péterrel. Szóval létrejöttek operaműhelyek friss, fiatal, kirobbanó tehetségekkel, vezetőkkel, akik fanatizálták a társulatot. Emlékszem, a kilencvenes évek közepén nyolcezer forint volt a gázsim, ami már akkor sem számított magasnak, mindannyian szinte éhbérérét dolgoztunk.

Persze mára megváltozott a világ, ezek a pusztán az ambíció és a lelkesedés fűtötte műhelyek nem működnek, ma már pénz nélkül nem dolgozik senki.

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/01/13/kesselyak-gergely-opera-vita-okovacs-szilveszter-premier-botrany-interju/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Gyúrjon le téged egy magyar metálbanda!

Gyúrjon le téged egy magyar metálbanda!

Van egy zenekar, jó arcok, profi zenészek, két lábbal a földön állnak, és az életcéljaik …