Kertész Tibor hetvenöt éves, teljesen egészséges férfi, szellemileg is ép. Vannak gyerekei, unokái, ám ő mégis úgy érzi, hogy három éve elvesztett felesége, Ágnes nélkül – akivel ötven évet éltek házasságban – nem akar tovább élni. A problémájával a háziorvosához fordul, akivel mély, bizalmas kapcsolat alakul ki, ő azonban nem szeretné, ha „Tibor” meghalna, és különösen nem akar ehhez segítséget nyújtani.
Mivel Kertész Tibor úgy érzi, nincs mód arra, hogy rendezett módon, legálisan fejezze be az életét, agilis ügyvédje segítségével nyilvános vitát rendez orvos szakértők, jogászok és az egyház képviselőjének részvételével, mondják el, mit gondolnak erről. Magyarországon a jog szerint az aktív eutanázia minden formája tiltott és büntetendő: orvos nem segédkezhet tevőlegesen, aktív módon abban, hogy egy beteg véget vessen az életének, de az etikai kérdés adott, a vita során kirajzolódnak a pró és kontra érvek, és a hazai gyakorlatról is képet kapunk.
El tudod képzelni, hogy ott állok a temetéseden?
Ferdinand von Schirach darabját ugyanis az alkotók – Varga Zsófia dramaturg és Mácsai Pál rendező – a magyarországi jogi környezetre és egészségügyi gyakorlatra ültette át, hiszen a német viszonyok boncolgatása aligha lenne releváns egy magyar színházban. Így a szereplők is hazai szervezeteket képviselnek, elhangzik a Magyar Orvosi Kamara és az OGYI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) neve is – az utóbbin múlik, hogy Kertész megkapja-e a vágyott méregadagot –, így tehát titulusaik felvértezettségével és időnkénti kiigazításával érkeznek a színpadra és foglalják el a helyüket.
A vitát Máthé Zsolt a saját nevén moderálja, mindenki más fiktív karaktert alakít: az egyház képviselőjének kivételével mindegyikőjük neve dr.-ral kezdődik. A színészek nem is akarnak úgy tenni, mintha civilek lennének, érződik, hogy színdarabot látunk eljátszott figurákkal. Hámori Gabriella ügyvédnője igaza teljes birtokában „faggatja” a jelenlévőket, mint egy bíróságon, Bíró Kriszta háziorvosa talán egy picivel mélyebb érzelmeket is táplál „Tibor” iránt, mint a barátság („El tudod képzelni, hogy ott állok a temetéseden?”), Csákányi Eszter doktornője pedig fodros blúzában szerényen ismételgeti az álláspontját, és kijelenti: nem játszhatunk Istent.
Csuja Imre mély emberismerettel <a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/02/13/orkeny-istvan-szinhaz-isten-bemutato-macsai-pal-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!