Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ez állt az olcsó, műanyag névtáblán visszafogott, modern betűtípussal bemaratva. Igényesen felújított nagypolgári ház, halványszürke falak, acélkékre mázolt, faragott, osztott ablakkeretek. Minden nagyon takaros. Nyilván bérlik, de akkor is.
Ördög tudja, mire számítottam. Azt hiszem, egy kerek szemüveges, szürke öltönyös, geometrikus vonalban elválasztott hajú, második világháború előtti hivatalnokra. Az inkább szobának mondható, pár négyzetméternyi váróteremben, kisasztal, rajta magazinok, mellette két fotel, a sarokban ruhafogas.
Kopogásomra jó kedélyű dörmögés válaszolt. Beléptem. Bajuszos, köpcös, félhosszú hajú figura üldögélt az asztalnál. Körülötte papírok, könyvek, előtte laptop. A levegőben finom dzsessz kavargott. Készségesen ajánlotta, hogy főz nekem kávét. Tej, tejszín, egy cukor, két cukor. Hosszú, dupla, presszó, americano. A kompakt kávémasina zizegve őrölte meg a babokat.
– Rumot a kávéba? – kacsintott rám, felmutatva egy ígéretes kinézetű lapos üveget.
– Huh, az lenne csak a dinamikus munkanapkezdés…
– Persze, napközben én sem… De poénnak elmegy.
Bólintottam.
– Miben segíthetek? – kérdezte a kávé fölött.
– Zavarba ejtő az egész.
– Sokan vannak így vele – nevette el magát.
– Munkába menet mindennap látom ezt a névtáblát. Megfogadtam, hogy egyszer, ha nem kell sietnem, utánajárok a dolognak.
– A kíváncsiság jó kezdet!
Próbáltam minél szabatosabban fogalmazni.
– Nézze, belevágok. Hogy lehet valakinek a szakmája megváltó kisiparos? Úgy tudom, az emberiség történetében egyetlen megváltó névvel illetett egyén létezett, ő is kétezer éve élt.
– Helytálló információk. Ez épp ugyanaz a cég.
– Kétezer év! Nem semmi… Főleg a mai piaci környezetben, amikor a vállalkozók gyorsabban váltogatják a cégeiket, mint az alsóneműt.
– Büszkék vagyunk a tradíciónkra. A vállalkozás története egész pontosan négyezer évre nyúlik vissza. Kétezer éve történt a legfontosabb fúzió, de a főrészvényes a kezdetektől ugyanaz. És persze az élet nem áll meg, igyekszünk ugyanolyan dinamikusak maradni, mint egy ma született, mozgékony kis startup. Ezt a legnehezebb megoldani. A nagy struktúra könnyen megmerevedik, és lassan reagál a környezeti hatásokra. Ellenben a magamfajta, kihelyezett ügynökök, miközben abszolút lojálisak a cégfilozófiához, érzékenyebben és gyorsabban képesek lekövetni a napi folyamatokat.
Szabatosan és profin beszélt, akár egy öltönyös hivatalnok, de közben a norvégmintás pulóverét meg a fülcimpáját babrálta, és folyvást vigyorgott, mintha a horgászcimborájával társalogna egy üres sörösrekeszen ülve.
– Már ne haragudjon, de hol szerzett oklevelet? Létezik olyan szakképzés, ahol a megváltást tanítják? Nem hangzik valami hivatalosan. Tisztánlátást, jóslást, kártyavetést sem lehet szakiskolában tanulni.
– Bármilyen fura, léteznek hivatalos képzések. A módszer ősibb, de a krediteket így is megszerezzük. A bevezető előadásokat és szemináriumokat sokszor civilek tartják, de a legfontosabb tárgyakat maga a cégvezető, többezeréves, speciális módszerével. Nagyon szuggesztív fazon, aki felvette a tantárgyat, ahhoz bekopogtat egy szép napon, és megkéri, tartson vele, mondjuk Salgótarjánig. Persze gyalog. A tanítvány vehet bakancsot, de a Mester mezítláb jár. Mint egy kis hajléktalan. Az úton mindent elmagyaráz, és mire megérkezünk, le is vizsgáztat. Egy-két ilyen csavargó-szeminárium, és ha sikerül ráhangolódni, meg is van az engedély, el lehet kezdeni irodát keresni, névtáblát csináltatni. Így ment kétezer éve és így megy ma is. Közben járt már ember a Holdon meg szonda a Marson, de van, ami változatlan. Hát persze génsebészet meg atommagfúzió ide-oda, a vízmolekula millió év múlva is két hidrogénből és egy oxigénből áll majd.
Töprengve néztem, a falon jézusos naptár, a Megváltó éppen vidáman jár a vízen, szemlátomást élvezi, mezítlába placcsog a felszínen, körülötte csillogó vízpermet, fröccsenő habok. Próbáltam tisztázni valamit:
– Bocsásson meg, de hiányos teológiai ismereteim szerint a megváltás már egyszer s mindenkorra megtörtént, és nincs szükség további megváltókra. Vagy tévedek?
Zalán, az okleveles megváltó barátságosan és megértően magyarázta, mint szakember a laikusnak:
– Nos, valóban, a megváltás már megtörtént, a mű készen áll, az alkotó pihen. Mégis minden csak éppen elkezdődött. Sőt, azóta minden egyes évben elkezdődik újra a születéssel, a karácsonnyal, a tanítással, a gyógyításokkal, a hegytetőn való magányos imákkal, ördöngösök megszabadulásával, kenyérszaporítással. És újra véget is ér a keresztúttal, a megfeszítéssel, a rettenetes halállal. Meg újra is kezdődik feltámadással, csodás halfogással, szélviharos pünkösdi őrülettel, az apostolok tanító-körútjaival, csodáival, majd őket is meggyilkolják. De akik az ő tanítványaik, azok mennek tovább, tanítanak, gyógyítanak, dicsőítenek. Időnként agyonkövezik őket. Vagy elhalmozzák zsíros állásokkal, és a lelkük pusztul bele. Aztán megint elölről. Születés, halál, feltámadás. És mivel ennek sosincs vége, mivel minden egyes napnak megvan a keresztútja, halála és feltámadása, újabb és újabb munkatársakra van szükség. Olyan, mint mikor valaki létrehoz egy fizetőeszközt. Leteszi az aranyfedezetet nagy, biztonságos, vasajtós széfekbe. Kinyomtatja a bankjegyeket és kiszállíttatja azokat a bankokba. A valuta működik. Mégis minden sarkon nyit egy pénzváltó, aki […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!