A nőtörténet és a kriminológia határterületén mozgó, ismeretterjesztő munkaként is értelmezhető kötet igyekszik árnyalni a klasszikus bűnügyi narratívák egyoldalúságát. A bemutatott esetek – méregkeverők, bábák, feleségek vagy a társadalom perifériájára szorult nők történetei – nemcsak kriminalisztikai kuriózumként jelennek meg, hanem a női szerepek/lehetőségek korlátozottságának lenyomataiként is.
A könyv nem csupán „ellenpéldákat” sorakoztat fel, hanem egy alternatív értelmezési keretet kínál, a női elkövetők történeteit pedig társadalmi, történeti és nemi szerepek mentén értelmezi, és bemutatja, hogyan válhat a női tapasztalat, az elnyomás, a kiszolgáltatottság vagy éppen a túlélési kényszer a bűnelkövetés egyik forrásává.
A gyilkos figurája így társadalmi kontextusba ágyazott szereplőként jelenik meg.
Magyari nem menti fel alanyait, de nem is dehumanizálja vagy alacsonyítja le őket démonikus figurákká; inkább azt vizsgálja, milyen pszichés, szociális és történeti tényezők együttállása vezetett a végzetes tettekhez. Ez az összetettség különösen fontos, mert a női bűnelkövetők esetében a közbeszéd gyakran hajlamos az „őrült nő” sztereotípiával való dobálózásra.
A könyvben kilenc sorozatgyilkos kerül fókuszba:
- Pipás Pista,
- Gerzsány Mária,
- Holhos Jánosné,
- Gesche Gottfried,
- Anna Margaretha Zwanziger,
- Baba Anujka,
- Jane Toppan,
- Belle Gunness
- és Leonarda Cianciulli.
A szerző nem egyszerűen egyéni furcsaságként vagy „rendellenességként” mutatja be a női erőszakot, hanem inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy ez sokszor társadalmi helyzetekből, rendszerszintű viszonyokból ered, és érthető meg.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!