2022. május 19., csütörtökMa Ivó, Milán napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 386,00 Ft | USD: 367,00 Ft | CHF: 376,00 Ft
2022.05.19. Ivó, Milán Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 386,00 Ft | USD: 367,00 Ft | CHF: 376,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Karnyújtásnyira Putyintól – könyvet írt a nagy háborúról a korábbi tőzsdeelnök

Hirdetés

Karnyújtásnyira Putyintól – könyvet írt a nagy háborúról a korábbi tőzsdeelnök

„A történelem folyamán minden háborúnak volt saját neve. Kivéve annak, amelyikről ez a könyv szól. Ezt nemes egyszerűséggel úgy hívták: a nagy háború” – fogalmazott a szerző a könyv ismertetőjében, aki szerint az elnevezés jól tükrözi a méreteit, amelyek minden korábbit felülmúltak.

„1914-re az ipari forradalomnak és a demográfiai robbanásnak köszönhetően lehetővé vált, hogy a hadban álló felek addig még soha nem látott méretű és felszereltségű hadseregeket küldjenek a harcterekre, és azoknak bármeddig képesek legyenek ellátást biztosítani. A nagy háború lett a történelem első világszintű konfliktusa, amelyben tengeralattjárót, tankot, léghajót, vadászrepülőgépet, bombázót és vegyi fegyvert is bevetettek, miközben mind az öt kontinensre kiterjedt, és amelyet egyszerre vívtak szárazföldön, tengeren és levegőben, sivatagokban és havas hegycsúcsok között. A világháborút kirobbantó országok azzal számoltak, hogy ez lesz Európa utolsó háborúja, s 1914 karácsonyára már véget is ér, megszilárdítva a gyarmattartó monarchiák világrendjét. A valóság azonban teljesen másképpen alakult.

A katonai katasztrófának bizonyuló háború végül ötvenkét hónapig tartott, s több brit, bolgár, francia, magyar, olasz, osztrák és török katona halálát okozta, mint addig bármely más konfliktus a történelem során. Örökre megváltoztatta a világot, és utat nyitott a 20. századnak: elhozta a brit és a francia gyarmatbirodalmak alkonyát; olyan új, független államokat teremtett, mint Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Írország vagy Lengyelország; véget vetett az Osztrák–Magyar Monarchiának, a Német, az Orosz és az Oszmán Birodalomnak; világhatalmi helyzetbe segítette az Egyesült Államokat; és életre hívta a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát, Nagy-Romániát, valamint az átalakuló Közel-Kelet új államait. A legfőbb következménye pedig a kapitalizmus, a fasizmus és a kommunizmus húszas évektől bekövetkező kegyetlen versengése lett, amely egy még pusztítóbb világméretű konfliktusnak, a második világháborúnak ágyazott meg. E hatalmas léptékű változások fényében nem csoda, ha száz évvel később a nagy háború – vagy ahogy később elnevezték: az első világháború – öröksége ma is része a mindennapi életünknek. Éppen ezért az 1914–1918-as eseményeket fontos ismerni. Annál is inkább, mert az első világháború okainak, körülményeinek és következményeinek a megértése segít elkerülni a harmadik világháborút” – olvasható a könyv ismertetőjében.

A rendhagyó mű – amely nem klasszikus történeti elemzés – keletkezésének nem mindennapi körülményeiről a szerzővel beszélgettünk.

Hirdetés

Ahogy most ülünk a gépkocsijában, éppen kibont egy borítékot, amelyben egy fizetési meghagyás van. Mi ez?

A büntetés tavaly augusztusi, ami most érkezett csak meg, és megint a francia rendőrségtől kaptam. Ismét tíz kilométer per órával átléptem a megengedett sebességet. A nyolc év alatt már körülbelül félmillió forint fölött járok a könyvprojekt megvalósítása közben a Nyugati Fronton összeszedett különböző forgalmi büntetésekkel…

És mivel minden fontosabb korabeli harcszíntérre ellátogatott, feltételezem, nem ez a mostani a legjelentősebb tétel.

Nem, viszont mindet Franciaországban és Belgiumban gyűjtöttem össze. A rendőrök nagyon szigorúak ott az eldugott, isten háta mögötti, alsóbbrendű utakon is.

A Krím annektálásával kezdődött

Hogyan kezdődött a projekt?

A 2014-es, Ukrajna elleni orosz agresszióval. Engem az a februári támadás jobban megdöbbentett, mint ez a mostani. Addig a pillanatig ugyanis tényleg azt hittem, hogy a globalizáció és a gazdasági érdekek olyan szintjére lépett a világ fejlett része, ami mellett egyszerűen elképzelhetetlen volt számomra közgazdászként, hogy még egyszer Európában egy ország imperialista célokat hajszolva háborút kezdeményezzen, önkényesen határt módosítson, és területeket zsákmányoljon egy szomszédos szuverén államtól. Akkor és ott teljesen összedőlt a békeelméletem.

DSC 3863

Fotó: Szalay-Berzeviczy Attila

A Krím annektálása tényleg sokkoló volt.

De van tovább is. Mert ha ez nem volt önmagában elég, akkor a semmiből megjelent az ISIS nevű terrorszervezet, és 2014. június 29-én kikiáltotta a Szíriából és Irakból formálódó Iszlám Államot, és semmissé nyilvánította az 1916-os Sykes-Picot brit–francia egyezmény alapján az első világháború végével a Közel-Kelet sivatagjaiban meghúzott határokat. Az ISIS a sötét középkorra emlékeztető bestiális módszerekkel kezdte el rémületben tartani előbb a régiót, majd az egész világot. És ez a két sajnálatos visszalépés a civilizációs fejlődésben egész véletlenül pont egybeesett a nagy háború kezdetének a centenáriumával, ami ezáltal sokkal jelentőségteljesebb megemlékezéssorozattá vált számomra.

Egy évszázad elteltével a történelem ismételte önmagát?

Ijesztően sok párhuzamot lehet felfedezni az akkori és a mostani események között! Ahogy most a putyini Oroszország mindenféle nemzetbiztonsági és egzisztenciális félelmekre hivatkozva, minden más országra és egyéb következményekre való tekintet nélkül indított inváziót Ukrajna ellen, pont ugyanígy ugrott neki Szerbiának 1914. július 29-én az Osztrák–Magyar Monarchia. Ahogy ma sem sem jött be semmi az eredeti számításokból, úgy akkor sem, mert ahogy ma Kijevet, úgy akkor Belgrádot nézte le és becsülte alá – hibásan – a nagyon sokszoros túlerőt képviselő agresszor. Remélem, hogy a mostani folytatás nem követi az 1914-es eszkaláció mintáját. Mindazonáltal nem annyira ez az eseménysor adja a riasztó hasonlóságot, hanem azok a megismétlődni látszó nagy tektonikus mozgások a világunkban, amelyek anno elvezettek az első világégéshez: akkor az ipari, most a digitális forradalom változtatja meg gyökeresen a világot, akkor a gyarmatosítás, ma pedig az érdekszférák reneszánsza viszi az emberiséget a fegyverkezési verseny és a katonai szövetségi rendszerek reneszánszába.

A teljes képért kattintson!

A teljes képért kattintson!

Fotó: A nagy háború százéves nyomában – Szarajevótól Trianonig: Szalay-Berzeviczy Attila

Hol készítette el  2014-ben a könyv első fotóit?

Ypern – franciául Ypres, flamadul Ieper – környékén, a történelem első gáztámadásának a helyszínén. Ezt a várost tekintem az első világháborúra történő emlékezés fővárosának.

Történelemformáló felmenő

Akkor milyen stádiumban volt ez az egész könyvprojekt?

Semmilyenben. 2014 húsvétján még csak egy fotókiállításhoz készítettem az első fényképeket. Nevezetesen az ükapám, Berzeviczy Albert első világháborús naplóját bemutató, Búcsú a Monarchiától című könyv bemutatójára. 1914-ben Albert már 61 éves volt, és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, így nem járt a frontvonalon, de Tisza István miniszterelnök közeli barátjaként elég jól rálátott a budapesti és bécsi háborús politikai döntéshozatalra. Mindamellett Berzevice, amely a felmenőim ősi családi fészke volt Eperjes közelében, már csak néhány kilométerre esett a harcoktól, amikor a katonáinknak sikerült megállítani és visszaszorítani az oroszokat Limanowánál. Berzeviczy Albert határozottan ellenezte a Szerbia elleni hadüzenetet, mert ő már akkor attól tartott, hogy ez a kalandunk végül a monarchia széteséséhez fog elvezetni.

Magányos lehetett ezzel a véleményével.

Tisza sem támogatta a háborút, csak egyszerűen olyan erős német és osztrák nyomás alakult ki Magyarországon, aminek nem lehetett ellenállni. 1914. július 29-től viszont Berzeviczy Albert is beállt a sorba, és onnantól kezdve a háború megnyerésére koncentrált ő maga is.

Szerintem akkor nem volt ember Magyarországon, aki ellenezte volna – ahogyan akkor mondták – a „kutya Szerbia” megtámadását.

Valóban, kezdetben szinte egész Európa lelkesen üdvözölte a háború kitörését.

Szóval ott tartottunk, hogy 2014-ben elkezdte a célirányos fotózást.

Decemberben megvolt a napló bemutatója, akkor jött az ötlet, hogy ezeket a fotókat albumba kellene foglalni. Aztán ez a projekt egyre nagyobb volumenűvé nőtte ki magát. A vége az lett, hogy most megjelent az első kötet 410 oldalon és több mint 700 felvétellel. A második rész remélhetőleg még karácsony előtt kapható lesz 560 oldalon és további 980 fényképpel. Mindkét kötet különlegessége, hogy olyan egzotikus tájakra is elkalauzol, mint Afrika, a Falkland-szigetek, Mezopotámia vagy Gallipoli.

Bár film azért készült Gallipoliról 1981-ben, Mel Gibsonnal az egyik főszerepben…

Peter O’Toole-lal pedig Arábiai Lawrence-ről. Ezek fontos és ikonikus filmek voltak, de önmagukban egyik sem segít a nézőnek megmagyarázni, hogy pontosan mi adta a jelentőségüket, és hol is helyezkedtek el az első világháború eseményeinek sorában. A könyvem viszont nagyon nagy figyelmet fordít erre. Az Európán kívüli helyszínek és események feldolgozottsága teszi azt igazán különlegessé a hazai, de akár még a nemzetközi könyvespolcokon is.

Togo, Kamerun, Zambia, Gáza vagy éppen Pápua Új-Guinea első világháborús szerepéről itthon nem igazán lehet beszerezni magyar nyelvű irodalmat. Ehhez persze nem keveset kellett utazni, főleg úgy, ahogy én tettem. Nekem ugyanis a fotózáskor nem pusztán a fényekre kellett odafigyelnem, de a valós körülmények hiteles rekonstruálásához az időjárási viszonyokra és az évszakokra is. Ugyanis törekedtem arra, hogy minden felvétel jól tükrözze a száz évvel korábbi körülményeket. Így 2014-től 2018-ig jószerivel minden hétvégémet és szabadságomat ezek az utazások töltötték ki, sőt még utána is. 2021-ben volt az utolsó eseményem. De az igazi nehézségek akkor kezdődtek, amikor olyan eseményekre kellett bejutnom, amelyekre előzetesen akkreditációt kellett kérnem, mert azokon királyi családok, miniszterelnökök, köztársasági elnökök voltak jelen.

Tehát nem egyszerűen csak felkereste ezeket a történelmi helyeket, hanem konkrét megemlékezésekre utazott oda.

Így van, volt ilyen is, nem is egyszer. A legjelentősebb csaták – mint például Gallipoli, Somme, Verdun, Jütland, Passchendaele, Amiens – centenáriumi eseményei ilyenek voltak. És afféle műhelytitokként hadd osszam meg azt az információt is, hogy ezeken az eseményeken mindig az Index fotósaként dolgoztam, mert ez a hírportál az akkreditációk intézésével támogatta a projektemet, és járult hozzá ennek a könyvnek a megszületéséhez.

DSC 4491

Fotó: Szalay-Berzeviczy Attila

A centenáriumi ünnepségek, ha jól sejtem, négy éven át tartottak, 2014-től 2018-ig, és ön végigkísérte ezeket, elejétől a végéig. De miért tartotta ezt a témát ennyire fontosnak, hogy ilyen sokat áldozzon erre az idejéből és anyagilag is?

Természetesen 2014-ben jóval kevesebbet tudtam a nagy háborúról, mint ma, de egyvalamiben már akkor is biztos voltam: ez volt az emberiség elmúlt 200 éves történelmének a legjelentősebb fejezete, ami viszont teljesen feledésbe merült a második világháború és az azt követő hidegháború árnyékában, amelyek pedig az 1914–1918-as események következményei voltak. Ma is az első világháború által kialakított viszonyok és határok között élünk, ami nem sokban hasonlít arra a világra, ami azt megelőzte. A könyvben mindenesetre ügyeltem arra, hogy ne minősítsek, hanem azt az olvasóra bízzam. Nem lévén végzett történész, és nem végezvén saját történelmi kutatásokat így erre nem is érezhettem magam hivatottnak. A könyv szövegét mások kutatásaira és munkáira alapozva írtam meg. Fontos megemlíteni itt, hogy elengedhetetlen volt az objektivitáson túl a kiegyensúlyozottság is.

Félretette a magyar szemüveget

És ezt hogyan érte el?

Ez annyit jelent, tudatosan törekedtem arra, hogy egyetlen nemzet se legyen túlreprezentálva a könyvemben a háborúban játszott valós súlyát meghaladóan, és a háború ne egyik vagy másik nemzet szemszögéből legyen feldolgozva. Ugyanis csak így lehet azt biztosítani, hogy a világban bárki érdemesnek tartsa a könyvespolcára helyezni ezt a könyvet.

Tehát nem magyar szemüvegen keresztül nézi a nagy háborút.

Nem. Magyarország egyik fontos szereplője a könyvnek, mert az egyik fontos szereplője volt a nagy háborúnak. Ezért biztos, hogy nálam nagyobb figyelmet kap, mint amekkorát általában bármely, nemzetközi forgalomban kapható első világháborús könyv szentel nekünk, de ez pont olyan módon és mértékben történik meg, amiből még nem derül ki, hogy a könyv szerzője magyar.

Nem lehetett könnyű így megírni ezt a könyvet egy magyarnak.

Én ezt nem éreztem így. A különböző országokból bevont szakértők szerint pedig ez, úgy tűnik, sikerült.

Hogyan terjeszti? Könyvesboltban kapható?

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/05/08/karnyujtasnyira-putyintol—paratlan-konyvet-irt-a-nagy-haborurol-a-korabbi-tozsdeelnok/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Az uniformis alatt neccharisnya és csipkés bugyi volt

Az uniformis alatt neccharisnya és csipkés bugyi volt

„Ez rettenetes!” – mondja a darab egy pontján Pentheusz, és igaza van. A színpadon vér, …