Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Bár a magyar populáris zene történetének egyik legfontosabb dalszerzője-előadója, Bródy János hazai kedvencei elsősorban azok voltak, akik a dalait előadták, nevezetesen Koncz Zsuzsa és Szörényi Levente, később Tolcsvay László és Halász Judit. Mindig becsülte Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Somló Tamás, Zorán és Komár László teljesítményét. Miközben nagy hatással voltak rá Cseh Tamás dalai és Baksa-Soós János fellépései. Az újabb korokból Lovasi András, Kiss Tibor, Bérczesi Róbert és Pajor Tamás szerzeményeire figyel, a legutóbbi koncertélménye pedig az Esti Kornél volt.
A barátom barátja a barátom – tartja a mondás. De így van ez a zenével is, a kedvenceink kedvenceit mi is kedveljük? Vagy kedvelnénk, ha ismernénk őket? Mindez kiderülhet a Magyar Popkulturális Értéktár új, kéthetente jelentkező sorozatából, amelyben a hazai popkultúra legjelentősebb, legismertebb szereplői mesélnek az életüket, pályájukat meghatározó, valamilyen szempontból befolyásoló zenei élményekről, előadókról, lemezekről, dalokról, koncertekről, fesztiválokról. Ezúttal Bródy János, az Illés és a Fonográf egykori tagja, sokszáz fontos magyar dal szövegírója.
„Olyan polgári családban nőttem fel, ahol a bútorzathoz hozzátartozott a könyvespolc, a zongora és a lemezjátszó is. Utóbbi persze még mechanikus kurblis volt, 78-as fordulatszámú lemezeket lehetett rajta lejátszani – többek között a Patria népzenei gramofonfelvételeket. A szüleim zeneszerető emberek voltak, de a szórakoztató műfajokat enyhén lenézték, nem tartották sem zeneileg, sem irodalmilag értékesnek. Általános iskolás koromban néhány évig jártam zongoraórákra meg szolfézsra, szóval volt valamennyi zenei alapom, bár inkább a matek és a fizika érdekelt. (Ennek következtében sokáig műszaki pályára készültem, és a zenélést csak élvezetes és kalandos hobbytevékenységnek tartottam egészen 1969-ig, amikor már az Illés zenekar ismert tagjaként sutba vágtam a villamosmérnöki diplomámat.)
Ifjúkorom legnagyobb élménye egy Tommy Steele film volt (The Dream Maker, 1963 – A szerk.), a Magyar Televízióban láttam, amint egy betegségéből lábadozó gyerek gitárral a kezében rocksztár lesz. Akkor kezdtem gitározni, és
1963 nyarán kezdődött az igazi zenei karrierem, amikor a balatongyöröki strandon felkértek a nagyobb fiúk, hogy legyek szíves az akkor már igen népszerű Koncz Zsuzsát gitáron kísérni.
Az ismeretségből barátság lett és Zsuzsa 1964 tavaszán beajánlott az éppen gitárost kereső Illés zenekarba, ahol ő rendszeresen fellépett a Bercsényi kollégium ebédlőjében tartott hétvégi táncestéken. Néhányszor vendégként eljött a Kisbadihalinak becézett Szörényi Levente, akinek át kellett adnom a gitárom, hogy fergeteges szuggesztív előadásában elbűvölje az együttes rajongóit, aminek következtében Illés Lajos, mint alapító-vezető az év végén átalakította a zenekari felállást, elcsábította Leventét, aki hozta magával a basszusgitáron játszó Szabolcs testvérét.”
1965 nyarán már magyarul
„Az első zenekari próbán a Szörényi testvérek a Rolling Stones It’s All Over Now című dalát adták elő, és úgy éreztem, ez az a zene, ami a szívemből szól. A hagyományos táncdalokat sosem szerettem, az Illés repertoárjából akkor még hiányoztak a brit invázió legújabb sikerei, de hamarosan átálltunk a Beatles, Rolling Stones, Kinks vonalra, és hozzájuk hasonló hangzásvilágban próbáltuk Szörényi Leventével megtalálni a saját hangunkat. Aztán
1965 nyarán megírtuk az első saját, magyar nyelvű számainkat és hamar kiderült, hogy van érzékem a brit bandák által kialakított zenei struktúrákra olyan énekelhető szavakat találni, melyek összeségükben még jelentettek is valamit abból az életérzésből, amire a kortársaink élénken rezonáltak.
Néhány év késéssel a legtöbb magyar zenekar követte a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!