Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ahogy kilépünk Kaposvár belvárosából, máris kültelki hangulatú bevásárlóközpontokba ütközünk. A somogyi megyeszékhely korábbi szűkös átmenőútja és vásártere különös átalakuláson esett át az elmúlt három évtizedben.
„25 éve nyílt meg az »álomáruház«: jubileumot ünnepelt a kaposvári Tesco” – adta hírül tavaly a város közéleti hírportálja, majd így folytatta a múltidézést: „450-en közel másfél hónapon keresztül töltötték fel az üzletet a nyitónapra, amelyet hatalmas érdeklődés övezett, tömött sorokban álltak a vásárlók a bejárat előtt”. Az álomáruház megnyitása nemcsak a város kereskedelmi életének fellendülésében és a foglalkoztatási problémák enyhítésében volt hivatott fontos szerepet játszani, hanem a belváros közvetlen szomszédságában elterülő „elszlömösödött” rész teljes átalakulására is katalizátorként hatott.
Fehér-kék dobozépület
A budapesti két áruháza után Kaposváron kezdte országos terjeszkedését a brit áruházlánc, amely a következő évtizedben meghatározó látványeleme lett a hazai kisvárosok többségének: a közepesebb méretű településekbe befutó autóutak mentén, a városhatáron felhúzott egységes, fehér-kék dobozépületek ambivalens szimbólumokká váltak. Kaposváron azonban jóformán a városszövetbe, a belváros szoros szomszédságába került a Tesco áruház, amely ugyan nem az első fecske volt a környéken, hiszen egy évvel az ünnepélyes megnyitó előtt, 1997-ben adták itt át a McDonald’s gyorséttermet, de ekkor a városvezetés már a térség újragondolásán dolgozott, középpontjában az első dobozépület-áruházzal.
A mai somogyi megyeszékhely a XIX. század első felében kiadott térképeken még jóformán alig tűnt ki környezetéből. Az akkori szerény mezővárost egy kelet–nyugati irányú főutca tengelye és az abból kiágazó négy-öt észak–déli további utcácska alkotta. A város történetének kezdete a XIII. századra, a nevét adó vár felépítéséhez vezethető vissza, ekkor készült el a Kapos folyó mentén épített, eredetileg négyzetes alakú erődítmény, amelyet árok és sánc vett körül. A térséget már korábban is lakhatták, hiszen a Kapos (latinul: Copus) név szerepelt az I. István által feltételezhetően 1009-ben kiadott pécsi püspöki alapítólevélben.
Nem sokkal később bencés monostort alapítottak, amelynek műemlékké nyilvánított romjai a mai város keleti részében találhatók.
A XIII. században emelt várat később bástyával bővítették, de a térség védelmét nemcsak ez az erődítmény, hanem a nehezen járható mocsaras, lápos vidék is jól szolgálta. A törökökkel vívott harcok idején a vár sokáig védelmet, menedéket nyújtott a környék lakói számára, de 1555-ben a hódító seregek mégis bevették. Kaposvár néhány évvel később ugyan mezővárosi jogot kapott, de a török uralom alól csak 1686-ban szabadult. A vár ekkorra már lényegében teljesen romossá vált, de még így is 1702-ig állt, amikor Habsburg Lipót német-római császár és magyar király leromboltatta.
A török hódoltság után romokban heverő város 1690-től az Esterházy család birtokába került, és innentől kezdődött el újjáépítése. A XVIII. században a város alapjait a korábbihoz képest északabbra, magasabbra helyezték, a kiépülő főutca házaihoz mind hosszanti telkek csatlakoztak. A telkek mögött, szintén az északi oldalon terült el az Esterházy család uradalma, amit az ekkori feljegyzések és térképek granáriumföldként (granárium magtárat jelent) jelöltek.
A polgárosodás útján
Kaposvár lendületes fejlődését a XIX. század második felének iparosodása és a vasútvonalak kiépítése indította el. Míg a század első éveiben nagyjából háromezren lakták a települést, addig az 1920-ban felvett népszámlálási adatok már közel 30 ezer lakosról szólnak. Az iparvállalatok – köztük a legjelentősebb az 1894-ben megépült cukorgyár – és a Fiuméig, ezáltal a tengeri kikötőig közvetlen szállítást biztosító vasútvonal megjelenésével a város felvirágzásnak indult. Kialakult a mai belváros, és új városházát, oktatási, kulturális és egyházi épületeket emeltek a somogyi megyeszékhelyen, amely egyértelműen megindult a polgárosodás útján.
A várost eleinte csak vasúton és szerényebb szekérutakon lehetett elérni. Az első jelentősebb útépítések csak az 1930-as években kezdődtek, ekkor még csak dél irányába, Szigetvár felé. A mai 67-es út északi, Balatonlelléig futó szakaszát 1959-ben építették meg, az útvonal pedig közvetlenül a belváros mellett, az úgynevezett Szokolaberek mentén haladt keresztül Kaposváron, majd a vasutat és a Kapos folyót híddal átívelve csatlakozott a már korábban elkészült déli útvonalhoz.
A kiépülő főút északi részén később nagypaneles tömbházak és lakótelepek jöttek létre,
a belváros melletti útszakaszt, a Berzsenyi utcát azonban még vegyes minőségű, egyszintes házak szegélyezték. A folyópart mentén, a Szokolaberekben korábban, még 1935 nyarán alakítottak ki vásárteret, ami megalapozta a mostani kereskedelmi központok megjelenését is.
Ma reggel Sipos Kálmán városi gazdasági tanácsos Lehotzky Brúnó dr. polgármester és a kaposvári állatorvosi kar jelenlétében megnyitotta az új vásárteret. A kegyúri terhek átvállalása fejében kapott 44 holdas Szokolaberekre nem lehet ráismerni. Ebből a 44 holdból 11 holdat foglal el a vásártér, amelyről azt hitték, hogy költséges feltöltés nélkül sohasem lesz használható, s az első alkalommal esős időben már bebizonyosodott ennek az ellenkezője. Ugyanis az új vásártérnek kitűnően kötött talaja, amelyből mintegy 4 hold a füves rész, kiállotta a mai esőt, de kiáll még nagyobb esőt is anélkül, hogy bokáig érő sár lenne. Egyébként is a város Dombóváron kapott a Mávtól 100 vagon salakot ingyen, amelyért csak a szállítási költséget kell megfizetni. Ebből a 100 vagon salakból a füves részig feltöltik még ebben a hónapban a vásárteret úgy, hogy a jövő hónapi vásárra már kifogástalan lesz a talaj. (Somogyi Ujsag, 1935. július 4.)
A Szokolaberek azonban az évtizedek folyamán nem tudott megfelelően fejlődni, megmaradt egyfajta rendezetlen, kevésbé vonzó, részben ipari területnek közvetlenül a belváros szomszédságában, mindeközben lassacskán körbeölelte a város formálódó szövete. A terület ugyanakkor ténylegesen is városkapuként szolgált, ahogy arról 20. század első felében, a Nostra gabonatárház telepítését előkészítő földmunkák során fellelt leletek is tanúskodnak, hiszen az itt talált kőmaradványokat a középkori városkapuként azonosították a szakemberek. Az akkor előkerült kövek azonban hamar ismét a föld alá, illetve az 1930-as években eredeti helyükről távolabb kerültek, így nem sok emlék maradt meg a mai központtól nyugatra elterülő valaha volt várról.
A XIX. század végének polgárosodása hívta életre a Kaposvári Városszépítő Egyesületet, amely a második világháborút követő évtizedek kényszerű leállása után 1979-ben éledt újjá. Kezdeményezésükre 1994-ben emeltek emléktáblát a korabeli városkapu helyén, amely azután az ezredfordulón átkerült az akkor épült […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2024/09/29/kaposvar-bevasarlokozpont-epiteszforum/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!