Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Mindig leesik az állunk, amikor olyan fiatal polihisztorok munkájába futunk bele, mint amilyen Cooper Raiff. A 25 éves amerikai direktornak a Shithouse után mindössze a második egész estés filmje a Felnőttem, csacsacsa (Cha Cha Real Smooth), de cseppet sem érződik rajta, hogy egy pályakezdő alkotásáról lenne szó. A produkciót, melyet június 17-én mutatott be az Apple TV+, a kreatív szakember egy személyben jegyzett rendezőként, íróként, és főszereplőként is.
Ennek megfelelően a végeredmény valami félelmetesen intim hangvételű lett.
Persze, az ehhez hasonló filmeket is el lehet rontani, de Raiff láthatóan szívét-lelkét belerakta a végeredménybe, így ritkaságszámba megy, hogy mennyire életszagú a Felnőttem, csacsacsa.
A történet főszereplőjét, Andrew-t gyerekként látjuk először, egy zsúron, ahol a kissrác úgy dönt, hogy ideje szerelmet vallania a nála jóval idősebb hangulatmesternek. Természetesen a próbálkozás kudarcot vall, elvégre egy 12 évesről van szó, ám ez a jelenet rögtön annyira aranyos és kiválóan meg is alapoz a karakternek, hogy az ember nem bírja ki egyszerűen mosolygás nélkül. Ugrunk tíz évet, Andrew-t már nagykorában látjuk viszont, aki azzal szenved, hogy a barátnője nélküle megy Barcelonába tanulni – Cooper Raiff karaktere pedig egyszerűen nem találja még a helyét a világban. Ahogy a fiatal felnőtteknél az sűrűn elő szokott fordulni.
Egészen addig, míg egy bar-micvón a véletlennek köszönhetően össze nem ismerkedik a fickó egy egyedülállónak tűnő anyukával, Dominóval (Dakota Johnson) és autista kislányával, Lolával (Vanessa Burghardt).
Nem akarok brutális lenni, bocs
– mondja az egyik jelenetben Lola a főhősnek, ami azért ironikus, mert a Felnőttem, csacsacsa végső soron egy brutális történet. A három szereplő között egy modern se veled-se nélküled kapcsolat alakul ki a kétórás játékidő alatt, de abból a fajtából, ami szépen megmelengeti, aztán a végén meg jól összetöri a néző szívét.
A Felnőttem, csacsacsa hatásvadász, nem is kicsit. A forgatókönyvvel azonban olyan jó munkát végzett a készítő, hogy a karakterek az ügyesen összerakott dialógusoknak köszönhetően élő-lélegző embereknek tűnnek. Nem pedig kitalált figuráknak, akiket színészek játszanak el. Ha […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
