Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Kevés annál szomorúbb dolog van, mint amikor egy film készítői a főszerepekbe beválogatnak igazi világsztárokat, ám hiába a nagy nevek és az átütő tehetség, még ők is képtelenek arra, hogy elvigyék a hátukon a történetet. Márpedig valami ilyesmi történik a Dögölj meg, szerelmemben, melyet január 15- én mutatnak be a hazai mozik, és amelyben Jennifer Lawrence alakít egy olyan, a munkájával kínlódó írónőt, Grace-t, aki egy frissen örökölt falusi viskóba költözik le párjával, a Robert Pattinson-féle Jacksonnal, ahol aztán minden igyekezetük ellenére erőt vesz rajtuk az őrület. Leginkább főleg a nőn, aki szülése után nem sokkal, az idősebb rokonság hathatós közbenjárásának köszönhetően hol meztelenül szaladgál mindenütt, máskor meg a falat kaparja önkívületi állapotban.
A Dögölj meg, szerelmem igencsak felkavaró néznivaló, ráadásul nem abból a fajtából, ami jutalmazná az embert.
Itt nincsen elgondolkoztatás, az üzenet is nehezen bogozható ki. Emiatt pedig a gyatra forgatókönyvet lehet hibáztatni, ami picit sem törekszik rá, hogy fogja a néző kezét. Ugrálunk a túl bőséges, 120 perces játékidő alatt ide-oda az időben, a valóságtól elrugaszkodott montázsokat kapunk, helyenként azt sem fejtik ki a készítők rendesen, hogy bizonyos történések között mennyi idő telt el. Nehéz tehát bármi kapaszkodót találnunk.
A túl művészies művészfilmes jelleg ellenére Jennifer Lawrence azért vért izzad a kamerák előtt, hogy kihozzon valami tisztességeset a végére. Grace szerepében az Oscar-díjas amerikai színésznő delíriumból delíriumba zuhan, felvillantja az elkeseredett női szexualitás legmélyebb pontjait, és időközben a férjévé váló Jackson vérét szívja úgy, hogy Robert Pattinsont konkrétan megsajnálja az ember. Az, hogy Jennifer Lawrence nem szégyenlős, amikor testileg, lelkileg ki kell tárulkozni, már egy ideje nyilvánvaló, a Dögölj meg, szerelmemben sem marad kendőzetlenül semmi. És a Batmannel végképp komolyan vehető drámai színésszé vált Pattinson is olyan életszagúan fogja a főszereplőnő kezét, hogy elgondolkozunk rajta, mi a francért nem menekül el inkább minél messzebbre az ürge, holott csak kitalált karakterekről van szó.
Toxikus párkapcsolatot tár elénk Lynne Ramsay új filmdrámája, abból a fajtából, amikor nem lehet igazából eldönteni, hogy a nő van rosszabb hatással a férfira, vagy éppen a férfi dönti romokba neje életét – szándékán kívül. A helyzetet ráadásul bonyolítja, hogy Lawrence karaktere abszolút megbízhatatlan narrátor, és a hasonló zsánerben mozgó filmek ilyenkor egészen ügyesen is sugallják, hogy mik azok a pillanatok a cselekményben, amelyek valóban megtörténtek, s melyek azok, amiket egy beteg elme szült mindössze. Jelen esetben azonban szó sincs semmiféle tisztánlátásról.
Lynne Ramsay filmdrámájában lehet, hogy Grace éjszakánként összejár egy rejtélyes motorossal (LaKeith Stanfield), de ugyanennyi erővel az is lehet, hogy nem. Na, és az úgyszintén benne van a pakliban, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!