2022. november 28., hétfőMa Stefánia napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 412,00 Ft | USD: 397,00 Ft | CHF: 420,00 Ft
2022.11.28. Stefánia Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 412,00 Ft | USD: 397,00 Ft | CHF: 420,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Japán csodaország, de a magyar művészek hozták el a varázslatot

Hirdetés

Japán csodaország, de a magyar művészek hozták el a varázslatot

„Tudod, mit kell adni a hasmenéses elefántnak? Utat!” – mondja Rezsnyák Róbert, alias Papageno, és mosolyog a szeme, mint mindig. Ez azt jelenti, teszi hozzá, hogy lehetőleg ne most kezdjek el kérdezősködni, beszélgetni, öltözőbe bekéredzkedni, mert senki nem lesz kedves és készséges – egyetlen cél van, hogy mindenki elkészüljön az előadásig.

A Tokiótól Ináig vezető úton ugyanis nem várt dugóba keveredtünk, lépésben araszoltunk az autópályán az összes szereplővel: a bájos és még kiélezett helyzetben is kedves fiatal művészekkel, Kriszta Kingával (Pamina), Kiss Diánával és Nagy Zsófiával (Papagenák váltott szereposztásban) és a született Éj királynőjével, Bodor Évával. Így most – a szokásos ügymenettel ellentétben – nem lesz másfél óra felkészülési idő az előadás előtt.

A fiúk is csöndesebbek, befelé koncentrál mindenki, az említett Rezsnyák Róbert mellett Kovács István (Sarastro), a két Tamino, Ujvári Gergely és Mukk József, no meg a civilben is tekintélyt parancsoló, egyébként csupaszív Szerkován János (Monostatos). 

Mert egy turnén minden megtörténhet, és az ellenkezője is, mindenre fel kell készülni.

Hirdetés

Egy gyors egyeztetés Magyar Orsolya, A varázsfuvola játékmestere és Kovács János karmester között, hogy mire mennyi idő jut (akusztikai próba, beállás, beéneklés, hangolás), utána pedig mindenki villámgyorsan eltűnik az öltözőben vagy a zenekari árokban. A Harmadik dámát alakító Meláth Andrea még ekkor is mosolyog, és olyan nyugalmat sugároz, ami mindenkire átragad.

Szabó Zoltán zenekari altiszt áll az ajtóban, ő fogadja és irányítja a szereplőket, hogy egy percet se veszítsenek. A műszak már előző nap megérkezett, mostanra felépítették a díszletet, hangszerek, kották a helyükön, a sminkesek, fodrászok, öltöztetők ugrásra készen. Mindenki profin teszi a dolgát, hogy mire felgördül a függöny, a The Magic Flute, Szintár Miklós 2014-es rendezése ugyanolyan tökéletesen szólaljon meg, mint minden este.

A varázsfuvola 3 Rost Andrea - fotó Herman Péter

Fotó: Magyar Állami Operaház

A gonosz képkockái

A Magyar Állami Operaház japán turnéjának utolsó előtti állomásán járunk, a tizenkilencedik napon, a tizenegyedik előadáson, az inai színházban. A produkciót ezúttal Tóth Sámuel Csaba vezényli, ezért Kovács János karmesterrel kilopózunk a nézőtérre, hogy onnan élvezzük az előadást.

Az inai színház kicsinek számít a Tokyo Bunka Kaikan háromezres nézőteréhez vagy ahhoz képest, hogy Oszakában 2500 néző előtt lépett fel a magyar társulat, de még így is több mint ezer ember várja körülöttünk szájmaszkban és néma csendben, hogy elkezdődjön az előadás. Mindenki ölében ott egy japán írásjelekkel teleírt papír, ami valószínűleg a cselekmény és a szereplők forgatagában igazít el, de segíti majd a megértést a japán nyelvű feliratozás is.

Mellettünk ül Kobajasi Maszajuki, a magyar operajátszásért rajongó kulturális menedzser, aki tizenegyedszer szervezi irodájával japán részről az Opera itteni útját, és aki sokadszorra is szívesen ül be A varázsfuvolára. Üdvözöljük egymást, majd felcsendül a nyitány, szétmegy a függöny, és – nem mindennapi képsorokkal – elkezdődik az előadás.

Ezeken a nem mindennapi képsorokon híradófelvételek láthatók: katonák, erőszak, robbantások. Szinetár Miklós 2014-es rendezésében a Majdan téri tüntetések kockái peregnek, és ki gondolta volna, hogy ez 2022-re nemhogy elavul, de aktuálisabb lesz, mint valaha.

A legendás rendező, az Opera korábbi főigazgatója Kobajasi úr meghívására – 17 év után, amikor a Rigolettóval járt itt – idén ismét eljött Japánba, hiszen kettejük együttműködése indította el a turnékat. Azóta kétévente mindig elindul a karaván: komoly megbicsaklás csak 2006-ban következett be, azután az intézmény élére kerülő Ókovács Szilveszter és csapata visszarakta a sínre a szerelvényt, 2013-tól újraindult az együttműködés.

A főigazgató mindig el is jön a túra második, rövidebb szakaszára, most már épp hazafelé tart – az első etapban a szervezésért felelős főigazgató-helyettes, dr. Főző Virág irányította a csapatot –, ezalatt Szinetár Miklós, aki viszont maradt, egy tokiói szálloda halljában mesél a kezdetekről és arról, miként is kerültek a híradófelvételek az alapvetően klasszikus, kosztümös rendezésbe.

Az előadás elején vagy egy becsapós, merész jelenet. Mi a sárkány ma? A herceg az elején még nem herceg, hanem mai fiatal, aki nézi a tévét, amin tüntetések, rendőri roham, tűz, minden olyan borzalom látható, ami ma történik. Azt kiabálja, hogy segítség, és a megmentés úgy történik, hogy bejön a három dáma, és kikapcsolja a televíziót. Majd beviszik Taminót a mesevilágba, herceget csinálnak belőle, és onnantól folyik rendesen a történet. Kicsit becsapom a közönségemet, mindenki azt hiszi, hogy már a Szinetár is megbolondult, hogy ilyen modern előadást rendez, de aztán kiderül, hogy nem

– meséli a rendező, jót kuncogva, hogy ilyen meglepetést okoz a nézőknek.

Szinetár tanár úr büszke rá, hogy a legnagyobb japán kritikus, aki szintén megnézte az előadást, azt mondta, hogy ez a rendezés nagyon újszerű, mégis minden ugyanaz. „Rengeteg a vadonatúj értelmezés benne, még sincs meghamisítva, kitekerve, kiforgatva. A három fiú, aki Taminót meg Papagenót kíséri, és mindent megold, nálam a szereplők ifjúkori másai – a saját fiatalságuk vezeti őket. A végén pedig a zene azt mondja, hogy ezt az egészet nem kell komolyan venni – nálam levetik a jelmezt, kijönnek sörözni a függöny elé: marad a két szerelmespár, övék a jövő.”

A meglepetést a nézőtéren tanúsíthatjuk: az inai közönség együtt lélegzett az előadással, minden poént vett, és jókor tapsolt – a magyar művészek például időnként japán szavakat szúrtak be a német szövegbe, és ez mindig nagy tetszést aratott –, a képsorokat látva pedig érezhetően megdöbbent, majd megkönnyebbülve adta át magát a játéknak.

Nem állhattam meg, hogy ne kérdezzem meg Kobajasi urat is a kezdő képkockákról, és azt mondta, tetszik neki ez a megoldás, hiszen a megidézett történet a sárkányt jeleníti meg, utána pedig folytatódik a klasszikus mesei történet. Aztán tovább faggattam arról, hogy az ő hétköznapjaikban hogyan rezonál az Európában zajló fegyveres konfliktus, mire így válaszolt: a háborút természetesen senki nem szereti, de nekik nem is az orosz–ukrán konfliktus, inkább Kína és Tajvan szembenállása ugrik be a képsorokról.

Ki gondolta volna, hogy egy 2014-es magyar rendezésnek ilyen olvasata lesz nyolc év múlva a világ másik felén? A sötét, a gonosz állandóan jelen van, a képek így már nem is az aktualizálás eszközei, inkább valami örök érvényűt jelenítenek meg.

<img id="kep_szerkfoto_image_46219712" src="https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4621/46219/462197/46219712_6e7728204a937a0f9c8a14ad789fe290_wm.jpg" alt="A varázsfuvola 1 – fotó Csibi Szilvia" data-image_width="727" data-image_height="440" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/11/18/operahaz-japan-turne-siker-allami-tamogatas-nelkul/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Ilyet még az sem látott, aki benne él, annyira személyes

Ilyet még az sem látott, aki benne él, annyira személyes

Kíváncsi voltam, hogy mit jelent a karácsony azoknak a művészeknek, akiket nagyra tartok, akik sok-sok …