Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Nagyjából tíz évvel ezelőtt kaptam fel a fejem arra, hogy James McAvoyba mennyi tehetség szorult, a színész a Mocsok című feketekomédiában alakított egy lefizethető, drogfüggő és borzalmas mentális állapotban lévő zsarut. Aki nem látta, pótolja be, tényleg mocskosul jó szórakozás az a röpke másfél óra. Főleg, hogy ez lehetett az a film, ami elindította az X-Menben X Professzor fiatalabb verzióját is alakító színészt abba az irányba, hogy igazi gennyládák bőrébe kezdjen bújni.
McAvoy szinte a védjegyévé tette azt, amilyen szinten képes önmagából kifordulni, a Széttörve és az Üveg című M. Night Shyamalan-thrillerek után pedig végre eljött az ideje, hogy a 45 éves sztár a csúcsra járassa az őrületét a kamerák előtt. Köszönhetően a Szádra ne vedd című, hazánkban szeptember 12-től vetített amerikai horrorfilmnek, melyben olyan módokon zsigerel ki James McAvoy egy mit nem sejtő családot lelkileg, hogy az ember inkább félrerakja a kezében lévő popcornt. Mert miközben nézzük, konkrétan elmegy a látottaktól az étvágyunk.
A Szádra ne vedd már abból a szempontból is egy érdekes próbálkozás, hogy egy 2022-es dán-holland alkotásnak, A látogatásnak a remake-je. Egy olyan filmé, amelyet itt, a Cinematrixban is kielemeztünk anno, és meg is dicsértünk amiatt, mert a rendező, Christian Tafdrup olyan mesterien építette benne a feszültséget, a véres és kegyetlen csattanó pedig csak felrakta az i-re azt a bizonyos pontot. Nyilván kíváncsi voltam tehát, hogy egy ennyire eredeti és jól megvalósított ötletet, a saját magáért kiállni képtelen családét fel lehet-e élvezhetően dolgozni, és egyáltalán van-e értelme annak, hogy A látogatást máris remake-eljék.
Bár az eredeti filmben sem voltak rosszak az alakítások, a Szádra ne vedd simán maga mögé utasítja Tafdrup alkotását. Mindez főképp James McAvoy érdeme, aki kiismerhetetlenül cicózik áldozataival, és az ezúttal különösen szétgyúrt színész olyan passzív-agresszivitást sugároz magából, hogy a néző is összerezzen tőle. Pedig McAvoy karaktere, Paddy és kikapós neje, Ciara (Aisling Franciosi) nyilván nem tudnak bántani minket a vásznon keresztül, és mégis nagyon fenyegetően hatnak.
A másik oldalon, a már említett áldozatok között a Station Elevenben is zseniális Mackenzie Davis alakít egy Louise nevű csalfa nejet, aki férje, Ben (Scoot McNairy) tesze-toszasága miatt egyre frusztráltabb. Na, és ott vannak a gyerekek, a felnőni képtelen Agnes (Alix West Lefler) és a furcsamód szótlan Ant (Dan Hough), akik fiatalkoruk ellenére is jócskán belekeverednek a dolgokba, ugyanakkor érdekes módon mozgatórugói tudnak lenni a történetnek. Jobban, mint az eredetiben.
De beszéljünk picit a sztoriról, hátha valakinek nem ismerős. A Szádra ne vedd Olaszországban játszódik, tombol a nyár, és Ben a nejével, Louise-szal és közös lányukkal, Agnesszel igyekeznek kiereszteni a fáradt gőzt. Hőseink amerikaiak, de Londonban élnek, láthatóan nagyon jót tesz nekik a napsütés, a kikapcsolódás, tekintve, hogy a britek hazáját nem véletlenül emlegetik sokszor ködös Albionként, amiből a Dalton-famíliának már nagyon elege van. Itt, nyaralás közben ismerkednek meg Daltonék a hozzájuk képest sokkal lazább és életigenlőbb Paddyvel, Ciarával és fiukkal, Anttel. Daltonék és új barátaik hirtelen el is vannak, mint befőtt, közösen […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!