2022. július 4., hétfőMa Ulrik napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 398,00 Ft | USD: 381,00 Ft | CHF: 397,00 Ft
2022.07.04. Ulrik Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 398,00 Ft | USD: 381,00 Ft | CHF: 397,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Ismét új az időszámítás a magyar éttermi kultúrában, vagyis nem

Hirdetés

Ismét új az időszámítás a magyar éttermi kultúrában, vagyis nem

Új időszámítás vette kezdetét, eddig az volt a mondás az étteremből kijövet, ha ne adj isten csalódás érte az embert, hogy

  • ezért a pénzért, mit vártál, és ez gyakran amolyan felmentésféle volt a botrányosan gyenge ételért és a dilettáns személyzet csetlés-botlásaiért.
  • Mit akarsz?
  • Ennyiért csoda, hogy lehet kapni, nem kell ezt olyan szigorúan venni, örüljünk, hogy legalább jó nagy adagot adtak, a többi meg nem számít;
  • nem kell finnyáskodni, amíg ennyiért degeszre eheted magad, addig ne pofázz, ne húzd a szád, jó az, ahogy van.

És ezt bizonyos körülmények között még el is lehetett fogadni, bár engem sose nyűgözött le az adag mérete, kizárólag a minőség, az eredetiség érdekelt, kerüljön kevésbe vagy sokba, tisztában voltam és vagyok a vendéglátás árképző mechanizmusával.

De most egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol effektíve elválik a májtól az, aminek el kell válnia. Amíg eddig – mondjuk – 10 egységért lehetett étkezni egy átlagos étteremben, addig ma a magát pofon egyszerű trattoriának pozicionáló Al Dente is, a Mikszáth tér környékén, 20 egység, simán a duplája, mint akár csak pár hónapja.



8

Galéria: Ismét új az időszámítás a magyar éttermi kultúrában, vagyis nemFotó: Vajda Pierre

Jó, nem kell a hörgés, hogy nem is így van, mert csak 49 százalék a különbség, érzetben és végeredményben kábé dupla. És ezzel a drágulással nem jár semmi extra, az ételek akkorák, mint voltak korábban, jobbak, mívesebbek sem lettek, sőt.

Van az a pont, az a bűvös pont, amikor már nincs bocsánat, mert a pénzemért jót akarok, de nem közepesen jót, hanem emlékezetesen, tisztességesen jót. Ezen a ponton az az íratlan szerződés, amely a fogyasztó és a hely fenntartója között született, komolyan veendő. A feltűnő ár-érték aránytalanságokat már nem lehet elintézni megbocsátó hümmögéssel.

Van itt egy kis éttermi probléma

És persze mindez a tragikus szakember- és munkaerőhiány kellős közepén, de ahogy az étterem-üzemeltetők siránkoznak, hogy a közepes tudású és képzettségű emberek is millió közeli béreket követelnek, ugyanúgy a fogyasztónak is ébresztőt fújnak a jelentősen megemelkedett fogyasztói árak. Szerintem aki eddig gyengébb minőséggel is beérte, az most adott árak mellett lehet, hogy igényesebb lesz, merem remélni, ami végeredményben nem baj, akár ösztönzőleg is hathat, főleg, ha kölcsönös. A fogyasztó végre megtanulja, hogy a pénzéért mit kívánhat, és a szolgáltató is összeszedi magát.

Itt vagyok ebben az imádni való, ahogy mások emlegetik, kis olaszban. Ahol a tulaj főz, vagy tulajok, persze olaszok, és ez a tény már mindent legitimál. A szokásos csapdában vagyok, hiszen nem vagyok olasz, egy árva szót sem szólhatok, hiszen fogalmam sem lehet az itt folyó munkáról, ahhoz először is olasznak kell lennem. Mégis veszem a bátorságot. Tudom, hogy ezzel mit szabadítok a fejemre, de belevágok.

A hely a méretes terasz nélkül átlagos nappali szobának megfelelő méretű, ami ösztönösen az intim, családias konyhai stílust feltételezi, olyan, mint otthon: sallangmentesen eléd kanyarítják a tányért, megsimogatják a fejed, mint egy étkezdében, ahol mindennapos vendég vagy, cserében biztos lehetsz benne, hogy a tulaj apait, anyait beleadott, anyád főztje sem lehet jobb. Csakis erre a legendára érdemes rájátszani. Tehát semmi ipari lélektelenség, még a tévedések is olyanok, mint otthon, csak nem fogsz anyádra támadni, ha nem sikerült a vörösboros mártás. Bölcsen hallgatsz, és megeszed zokszó nélkül.

Lélektelen cucc

Bruschetta az indításhoz. Itt ér az első meglepetés: három nem frissen pirított vékony kenyérszelet, rajta szerényen felhalmozott, apróra vágott, olívaolajjal, bazsalikommal ízesített paradicsom. Látszatra ennek ilyennek kell lennie, de, mondjuk, ha a kenyér vastagabb, szabálytalanabb vágatú, ha csöpög a jófajta olajtól, és illatozik a rádörzsölt fokhagymától, aminek még látszanak a nyomai, az lenne ide való, nem ez.

Nem beszélve a lényegről, a paradicsomról, ami jelen esetben savas-vizes, totálisan érdektelen paradicsom. Ja, persze, tudom az üvegházi áruházi paradicsom ilyen, de ezért a pénzért már lehetne valami igazit is produkálni: édeset, napsütöttét. Lélektelen cucc ahhoz képes, hogy mennyibe kerül, és hogy hol vagyunk.

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/degusztator/2022/06/20/pierre-al-dente-etterem-budapest-kritika/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Hétmillió forint gyűlt eddig össze, de ennyi nem mentheti meg az Átriumot

Hétmillió forint gyűlt eddig össze, de ennyi nem mentheti meg az Átriumot

2022. június 27. és július 2. között összesen 7 063 052 forint érkezett felajánlásként az …