Irigyli őket az egész város

1992. február 9-én láttam életemben először cheerleadereket.

Vagy pomponlányokat – esetleg pompomlányokat, mert így is írják –, bár akkor még nem ismertem ezt a szót, és mindmáig nyelvi szörnyszülöttnek tartom, de hát egymagam hiába megyek szembe az árral, forgalom ellen az egyirányú utcában. De hoppá, míg el nem felejtem, mazsoretteknek is hívják őket. Nehéz eldönteni, melyik az adekvát magyar megfelelő.

Szóval 1992. február 9. – Orlandóban vagyunk, itt rendezik az NBA All-Star mérkőzését. Életem első ilyen gáláján vagyok. Különleges jelentőségét az adja, és akkori lapom, a Pesti Hírlap is azért fizette ki a repülőjegyet és a szállodát, mert Magic Johnson feltámadt halottaiból.

Vagy legalábbis azt hittük, mivel HIV-fertőzött lett a Los Angeles Lakers sztárkosarasa, hogy neki már annyi. Akkoriban, az AIDS berobbanása idején úgy tudtuk – és egy évvel kősőbb a Philadelphia című, poétikusan megható Tom Hanks-filmből is úgy jött le –, hogy az AIDS-ből nincs menekvés, még az is lehet, az egész emberiséget kipusztítja.

Hirdetés

Persze aki gazdag, arra más szabályok érvényesek. Magic dúsgazdag volt. Még ma, 65 évesen is az. Megengedhette magának az azidotimidin, elterjedtebb nevén az AZT csodaszer luxusát. Az AZT egyévi adagja 6400 dollárba, 2,25 millió forintba kerül, ami Magicnek annyi, mint nekünk egy fagylalt vagy egy kiló kenyér.

Szóval Magic, aki előző évben, 1991. október 19-én Párizsban, a McDonald’s Open kosártornán jelentette be, hogy megfertőződött a HIV-vel – volt szerencsém ott és akkor is jelen lenni –, az 1992-es All-Star-meccsre előjött a visszavonultságából, nyilván már azzal a hátsó szándékkal, hogy játsszon a Dream Teamben is, az 1992-es barcelonai olimpián szereplő amerikai válogatottban.

Orlando maga a Walt Disney World, gigantikus giccs az észak-floridai városban. Minden tehetős amerikai polgár ide viszi a csemetéjét, még a kevésbé tehetős is. Van itt Miki egér, Donald kacsa, minden, mi szem-szájnak ingere – és 1992 februárjában, apró bónuszként, a földkerekség legjobb kosarasai is összegyűltek itt.

Az egyik – a nyugati – csapatban Magic Johnson, Clyde Drexler, David Robinson, Karl Malone, Chris Mullin, Hakeem Olajuwon, John Stockton, James Worthy, a másikban, a keletiben Michael Jordan, Scottie Pippen, Patrick Ewing, Charles Barkley, Isaiah Thomas, Larry Bird, Dennis Rodman, Dominique Wilkins.

Óriási felhajtás, tizennégyezer néző tombol az Orlando Arenában, a parketten fölöttébb csinos lányok ugrabugrálnak. Ugrabugrálnak?! Úgy táncolnak, mintha egy rugóra járnának, a Bolsoj balettkara sem adja elő különbül. Plusz időnként, markos legények is közébük állnak, a csajokat két emelet magasba dobálják, de el is kapják őket, ami a nagyobb kunszt. A közönség talán jobban élvezi a látványt, mint amikor Magic Johnson átveri Michael Jordant, és a világ végéről bebombáz egy hihetetlen kosarat.

Na, ezek hát a cheerleaderek – szó szerinti fordításban a vezérszurkolókat jelent, a hazai drukkerek hangulatának fokozóit –, akiknek magyar elnevezéséről akkor még halvány fogalmam sem volt.

A később meghonosodott pomponlány idétlenül összetett szó, messze nem fejezi ki a lényeget. Komolytalan mellékzöngéje van. Az ember azt hinné, hogy cheerleadernek lenni tartalmatlan, ostoba bohóckodás. Holott nem. Iszonyatos mennyiségű gyakorlás kell hozzá, és borzasztó nehéz bekerülni még egy egyetemi kosárcsapat pomponlányai közé is. Ennek a „szakmának” elképesztő a presztízse, egy kisvárosban minden lány szeretne bejutni a helyi amerikaifutball-csapat pomponlányai közé.

Aki bejut, az az ígéret földjére került, aki kívül rekedt, az élete végéig nem tudja megemészteni a megaláztatást.

Aki pedig egy NBA-csapat cheerleadere lesz, az megfogta az isten lábát.  A Los Angeles Lakers hangulatfelelősei például egyetlen meccsért 600 dollárt kapnak, egy idényben 30 ezer dollárt keresnek, ami az Egyesült Államokban egész tisztességes fizetés. Forintban ma mintegy 11 millió… Meggazdagodni ebből ugyan nem lehet, de a tanulás, az egyetem mellett jó kis zsebpénz.

A cheerleadereknek ma már világbajnokságot is rendeznek. A következőt 2025. április 23–25. között rendezik. Na, hol? Orlandóban.

A kör bezárult.

Amerikai Egyesült Államok, 1976. október 1. Pomponlányok és szurkolók egy meccsen (Fotó:
Denver Post / Getty Images Hungary)

Cadillac, Amerikai Egyesült Államok, 1975. október 9. Gene Simmons, a Kiss amerikai rockegyüttes énekese és basszusgitárosa, Milissa Codden pomponlánnyal a Cadillac High Schoolban, a Day in the Life of a Town reklámrendezvényen, amelyet az együttes, Kiss Alive! című albumának népszerűsítésére szerveztek (Fotó:
Fin Costello / Redferns / Getty Images Hungary)

Amerikai Egyesült Államok, 1977. március 21. Mary-Pat Donaldson pomponlány (Fotó:
Keith Torrie / New York Daily News Archive / Getty Images Hungary)

1977. október 1. Szurkolók várják, hogy köszönthessék Pelét az utolsó mérkőzésén (Fotó:
Peter Robinson / EMPICS / Getty Images Hungary)

Miami, Amerikai Egyesült Államok, 1976. január 18. Négy Dallas Cowboys pomponlány szurkol a csapatának a Super Bowlon (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)

Amerikai Egyesült Államok, 1937. október 2. Ben Gutch, Lloyd Zimmerman, Kelso Shipe, George Elerman, Jack Schwartz, a Maryland szurkolófiúk (Fotó:
Bettmann / Getty Images Hungary)

Amerikai Egyesült Államok, 1979. szeptember 11. Egy pomponlány spárgázik a közönség előtt (Fotó:
Denver Post / Getty Images Hungary)

[…]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2024/08/04/cheerleader-pomponlany-szurkolofiu-sport-szurkolas/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!