2021. október 21., csütörtökMa Orsolya napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 312,00 Ft | CHF: 337,00 Ft
2021.10.21. Orsolya Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 312,00 Ft | CHF: 337,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Illenék még bátorkodni a felső kategóriához

Hirdetés

Illenék még bátorkodni a felső kategóriához

Buda az új Pest, mondják manapság. Megmagyarázom, hogy ez mit is jelent. Volt az az idő, amikor minden új étterem Pesten nyílt, nagy valószínűséggel a burjánzó idegenforgalommal összefüggésben. (Nem mellékesen megérne egy misét elgondolkodni azon, hogy a vendégjárást miért hívják idegen – forgalomnak, talán csak nem valami tudatalatti magyar sajátosságról van itt szó, bele se merek gondolni. Feltehetően szimpla germanizmus, mert a magyar alapvetően vendégszerető nép. Pont.)

Nyilván a mindig is lapályosnak mondott pesti oldal az ő mondén múltjával, és a vendéglátás céljainak inkább megfelelő ingatlanjaival is kedvezett a gyarapodásnak. Az az általános vélekedés, hogy a sokat fogyasztó jó vendégek Budán laknak, és, ha mulatni akarnak, akkor leereszkednek Pestre, hogy ott múlassák az időt, majd diszkréten tántorogva visszakapaszkodnak budai otthonaikba, ahol a saját házőrző ebük is megugatja őket, ha a kelleténél ittasabban matatnak kulcsaikkal a zárban.

Émile

Émile

Hirdetés

Fotó: Vajda Pierre

Volt idő, nem is oly rég, amikor némely bátrak, úttörők Budán nyitottak, hiszen a jól fizető vendég szomszédságában nincs kockázat, csak besétál az istenadta, és, amit Pesten herdált volna, azt most itt hagyja Budán, gondolták az okos vendéglátósok. Volt is ebben ráció, de azt nem tudták, hogy milyen finnyásak a budaiak, ami nem feltétlen a kifinomult kulináris ízléssel ekvivalens, sőt gyakran döbrögis allűrökbe torkollott, meg ki, ha én nem, a pénzemért én rendelek, én mondom meg, nekem ne magyarázzon senki, hogy mit mivel egyek, és ehhez hasonló magatartásban manifesztálódott. Panaszkodtak is a vendéglősök, hogy csak a budai vendégtől mentsen az isten. Bár a pénze az jó.

Aztán jött a járvány, Pesten gyakorlatilag megszűnt az élet, kiürültek az éttermek, megszűnt az „idegenforgalom”, felértékelődtek a budai életkörülmények, a csendes budai utcák, az elhanyagolt kertek, és a budai vendéglők. Kisebb arca lett a budai vendégeknek, örültek, ha nem kell leereszkedni a lepukkadt pesti oldalra, ezt felismerve a vendéglősök ezerrel beindultak a budai oldalon, sorra nyíltak az új helyek, hogy még inkább Budán tartsák a potenciális fogyasztót. Most nagyjából itt tartunk, bár beindult az élet Pesten, mégis van keletje a budai vendéglőknek.

Nem ma alapíttatott az Émile abban a szép budai villában, hanem már jó pár éve, és amennyire figyelemmel kísértem a pályafutását, talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy eleinte nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Nem találta az útját, talán ez egyetlen biztos pont a Gerbeaud termékek sikeres forgalmazása volt, de mint étterem sokáig kereste a neki illő profilt, pedig az Onyx étteremmel a hátuk mögött talán ez nem is lett volna olyan nehéz. Eleinte mintha a Michelin-csillagos étteremnek a könnyített bisztrós változatával próbálkoztak volna.

Elegánsnak mondott belső, kényelmes fotelek, amolyan angolos szalon hangulat jellemzi az emeleti éttermet, ami csak mostanra lett étterem, mert azelőtt a földszinten volt, a konyhával egy szinten. Innen a kerti forgalmat is könnyebb kiszolgálni. A szalonnak más funkciója lehetett, de most változatlan formában, határozottan bisztró irányba mutató étterem helyszínévé vált. Ez hordoz némi ellentmondást magában, mert a design diktálta atmoszféra köszönőviszonyban sincs a kulináris stílussal. Nem merülnék el a műszalon berendezési tárgyainak hosszadalmas elemzésében, de nem bírom megállni, hogy a csodálkozástól ne felhúzott szemöldökkel pillantgassak a könyvekkel zsúfolt könyvespolcokat imitáló tapétára, a fehér kávéskannák és a hozzávaló csészékből kialakított csillárokra, és a mályvaszínű süppedős fotelek együttesére. Nem járok talán messze az igazságtól, ha az gondolom, hogy ez a miliő organikus folytatása a korábban az Onyx étteremben tapasztalt berendezési stílusnak, amit nem is oly rég lebontottak.

Émile

Émile

Fotó: Vajda Pierre

Na, de együnk is, ne csak okoskodjunk!

Az étlapon háromféle leves található, nehéz a választás mindet kipróbálom. A főételek közül is szinte mindegyiket be tudnám vállalni, végül a kecskegidát, a marhapofát és csukafilét választom, de lehetne fogas, lazac, rántott szűz, burger, töltött csirkecomb.

Nyári karfiolkrém leves, lágy kecskesajttal, kurkuma, kapor, mandula, ezzel indítok.

(Előre bocsájtom, hogy a levesekről készült képeken a tányér szélére kilögybölődött leves […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/degusztator/2021/09/18/illenek-meg-batorkodni-a-felso-kategoriahoz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Hadik Andrásról készít történelmi kalandfilmet Szikora János

Hadik Andrásról készít történelmi kalandfilmet Szikora János

Hadik címmel rendez történelmi kalandfilmet Hadik Andrásról és huszárseregéről Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház …