Egy karcos hegedű könyörgése. Annyit kért csak, hogy hagyják békén. A sokadik nekifutásra kívánsága teljesült, helyét egy szaxofon vette át, nem sok sikerrel. A furcsa zajok belepték Manhattan északi részét, a „fekete Mekka” néven emlegetett Harlem dúskált a próbálkozásokban, többek között egy fiatal fiú zenei próbálkozásaiban is. Édesanyja tűrte egy darabig, majd toppantott, a szaxofonnak mennie kellett. Hogy lelkes gyermeke mégse veszítse el kedvét, egy fokkal tűrhetőbb hangszer vette át a helyét: a szájharmonika.
Onnantól, hogy megvette nekem, megállás nélkül játszottam rajta, egészen addig, míg hirtelen el nem tűnt. Azt kérdeztem: »anyu, nem láttad valahol a harmonikámat?« Ő erre: »milyen harmonikát? Nem volt itt semmilyen harmonika«
– mesélte Sugar Blue, születési nevén James Joshua „Jimmie” Whiting, a világ egyik legprofibb bluesharmonikása.
A titkos harmonika és a túlélő lemez
Minden kezdet nehéz. Az egyik nehéz kezdetet egy agilis kis srác élte meg, aki elől a saját édesanyja is eldugta a harmonikát, és aki most a közelgő Veszprém Blues Fesztivál fő fellépője. Mikor megvette magának első hangszerét, ébredéstől szunnyadásig azt fújta. Ha mégsem, eldugta, nehogy megint „eltűnjön”.
Nem tudom, hogy a harmonika választott engem, vagy én őt.
New York városában, a harlemi lakónegyedben virágzott az afroamerikai zenészek időtlen kultusza, így alakult, hogy a kis James Whiting Ray Charlest és Stevie Wondert figyelve szeretett bele a színpadba, számára nem volt kérdés, hogy zenészként élné mindennapjait. Volt ő meg a hangszere, a füst, a színpad és a blues, utóbbira úgy hivatkozik, mint a könnyűzene egyik ősforrására. A blues nélkül ma nincs rock ’n’ roll, nincs funky, nincs R’n’B. Lüktetés és gondolat szövi be, születése óta ugyanaz a magja, mégis folyton formálódik a zenészek keze között.
A blues az élet törvényeiről szól, a blues az emberi szív és lélek története. A blues van, hogy megsebez, máskor meggyógyít. A blues a nő, akit szeretsz, és a nő, akit elvesztettél, a blues az, ahogy érzel
– ezekkel a szavakkal foglalta össze kérdésünkre Sugar Blue azt a műfajt, amely mozgásban tartja őt több mint hatvan éve. Művészneve sem hazudtolja meg a híres muzsikust, még fiatal korában választotta magának egy egyszerű véletlen kapcsán. Ahogy a régi időkben szokás volt, rengeteg blueszenész kapott vagy keresett magának hangzatos becenevet, az ifjú James Whitingnak is kellett egy testhezálló.
Sokáig nem talált semmi frappánsat, majd végül egy „kisitáliai” utcazenélés lett a fordulópont. Az idő jó volt, egész nagy tömeg gyűlt össze, ők pedig aksis erősítőkkel űzték az ipart, mire nyílt egy ablak, és egy fiatal olasz hölgy kezdett éktelenül kiabálni velük – természetesen olaszul. Semmit sem értettek belőle, nem is nagyon törődtek a közjátékkal. Visszaintegettek, mosolyogtak, és folytatták tovább – biztos valami olasz dolog.
Nem sokkal később újból nyílt az ablak, és egy doboz repült ki rajta, mely közvetlenül Whiting mellett landolt. Belenéztek, a doboz tele volt lemezekkel, amik a becsapódástól ripityára törtek. A tetején mégis maradt egy, amely túlélte a manővert. Egy Sidney Bechet-lemez, rajta a „The Sugar Blues” felirattal. Mivel a híres előadó nevének és a „Sugar Blues” szópárnak is S. B. volt a monogramja, úgy döntött a fiatal fiú, hogy a keresés véget ért, megtalálta a saját előadói nevét.
Motoros lányok és túl sok sör
Ahogy telt az idő, az ifjú blueszenész egyre nagyobb nevek mellett és egyre nagyobb színpadokon bizonyíthatott. Az egykori utcazenész egyszeriben ott találta magát olyan legendák társaságában, mint Brownie McGhee és Johnny Shines, később pedig Willie Dixon, Louisiana Red és a The Rolling Stones.
Történt egyszer, hogy Louisiana Reddel szelték az utakat még a hetvenes években, járták a városokat, klubokat, és az egyik fellépés a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/03/18/sugar-blue-the-rolling-stones-louisiana-red-willie-dixon/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!