Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Magyarpolány mesebeli község, a híres kálváriadomb már messziről látszik a templommal és a stációkkal. Mi pedig pontosan ide igyekszünk; dr. Katona Szandra műtárgyszakértő és Tálosi Tamás restaurátor galériája a templom szomszédságában található. Amikor megállunk a meredek udvaron, és kiszállunk, érezzük, hogy itt, a Bakonyban több fokkal hidegebb van, mint a városban. A galéria melegében aztán festmények, porcelánok, egyedi táskák, bútorok és szőnyegek között hallgatjuk, milyen a műgyűjtők élete, hogyan kerülnek hozzájuk a műtárgyak, az ismeretlen eredetű festményeket hogyan próbálják azonosítani, mennyi levelezést folytatnak szakértőkkel, galériákkal, mire a tárgy, ami valakinél már feleslegessé vált, valódi értékén piacra kerülhet.
21
„Ez különbözteti meg a műtárgykereskedőt az ócskástól” – mondja Tamás, aki még a macska alól is kiszedi a szőnyeget, ha értéket, fantáziát lát benne. (A macska kap másik szőnyeget.)
Zörög benne a lélek
Sok tárgy kerül be hozzájuk, és csak nemrégiben döntöttek úgy, hogy ha valami gazdára talál, akkor a sorban és a raktárban hátrébb lévők közül vesznek előre valamit, mert egyébként annyi minden kerül eléjük, hogy lassan feledésbe merülnek. Így jártak egy hagyatékként hozzájuk került bútoregyüttessel is, amit megvettek, aztán betettek a raktárba.
A tulajdonosok adtak a bútorokhoz egy hegedűt is. Nem akartuk elvinni, mert nem értünk a hangszerekhez, de azt mondták, ez a bútorokhoz jár, és ha nem visszük el, kidobják. Fogtuk, beraktuk a fiókba, és többet nem foglalkoztunk vele
– meséli Szandra. Aztán a komód egyszer csak előrébb került, és amikor kihúzták a fiókját, meglátták a hegedűt, amit addigra már el is felejtettek. Forgatták, nézegették, és bár annyit el tudtak olvasni, ami a hegedű nyílásán bekukucskálva látható volt, hogy „Gebaut von Franz Kempa 1941.”, sőt ha billentettek rajta egyet, azt is látták, hogy „im K. L. Dachau”, de még nem gyanakodtak semmire.
21
Aztán úgy gondolták, odaajándékozzák a hangszert a faluban egy idős hegedűsnek, ám Nándi bácsi tisztelettel visszaadta, mert mint mondta, nem tud ő ennek a hangzásával mit kezdeni. Ez ugyanis egy koncerthegedű, aminek olyan erős a hangja, hogy pódiumon a helye. Ha ő játszik rajta otthon, a felesége nem tud megmaradni a másik szobában. De, tette hozzá, megnézetné ő ezt a hegedűt, mert „zörög benne a lélek”, a hangszer belsejében található kis hengeres pálcika.
Szupertitkos időkapszula
A műtárgykereskedők pedig úgy gondolják, hogy eladni is csak úgy lehet valamit, ha eredeti funkciójában működik, így került a hegedű Szabó Tamás hegedűrestaurátorhoz. Ő egy darabig csak forgatta a hangszert, érzett rajta valami furcsa ellentmondásosságot, mert a szakszerűségét tekintve mesterhegedű, de az oldala, a háta például gyengébb minőségű faanyagból készült. A fa vastagsága sem egyenletes, az elülső rész picit vastagabb, a hátlapja valamivel vékonyabb a megszokottnál. Aztán mélyen bevilágított az f lyukon, és észrevett egy másik cédulát is. Engedélyt kért a tulajdonosoktól, hogy felbonthassa a hegedűt, majd izgatottan hívta őket, hogy mit talált.
21
A hegedű mélyén tehát egy másik papír is volt enyvvel beragasztva, rajta sziléziai nyelvjárással, ami a lengyelt a némettel keveri, a következő szöveg: „Instrument próbny brak narzędzi i materiał wykonany w ciężkich warunkach w K.L. Dachau Anno 1941 Franciszek Kempa.” Szó szerinti fordításban:
Próbahangszer, nincsenek szerszámok és anyagok, nehéz körülmények között készült. K. L. Dachau Anno 1941. Franciszek Kempa
Kempa mester így üzent az utókornak, a majdani hegedőkészítőknek, restaurátoroknak, akiknek a kezébe kerül a műve, hogy miért lett ilyen a hegedű, amiről csak egy szakértő tudja megállapítani, hogy miben tér el egy ideális körülmények között készült hangszertől. „Most már mindent értek, összeállt a kép” – mondta Szabó Tamás dr. Katona Szandráéknak a telefonban.
11
A rab szabadkozik
„A hegedűkészítőknek pici gyalujuk van, két ujjal fogják, így tudják kialakítani a hegedű domború felületeit” – magyarázza Katona Szandra férje, Tálosi Tamás, aki szerint eszméletlen alázat volt a dachaui hegedű készítőjében, aki nyilvánvalóan nem rendelkezett ilyen eszközzel.
Egy mester mindig a tökéleteset akarja, és ő egy kicsit szégyenkezve szabadkozik, hogy csak ilyet tudott csinálni, miközben csoda, hogy egyáltalán életben hagyták
– veszi át a szót az asszony. Olyan hatással van rájuk még ma is a hegedű, hogy szinte egymás szavába vágva mesélnek – nem csoda, mert a történet minket, a hallgatóságot is lenyűgöz.
21
Mert próbáljuk csak elképzelni, milyen körülmények között készülhetett ez a hegedű! A deportáltak megérkeznek a táborba, és kiválasztják azokat, akik „hasznosak” lehetnek. Voltak muzsikusok, akik a hegedűjüket is magukkal vitték – a lágerben működött zenekar –, de a szóban forgó hegedű nem ilyen.
Az ott, a haláltáborban készült, valószínűleg egy asztalosműhelyben, talán egy náci tiszt […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/03/02/magyarpolany-hegedu-dachau-kempa-uzenet/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!