Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Alkotás és megélhetés, kiállítás és lehetőség, természethez való közelség és meghittség. Csapó Júlia festőművésszel beszélgettünk a piros színről és arról, hogy Mari néni vajon beesik-e az utcáról egy-egy tárlatra, és ha igen, miért ritkán.
„A történetem nem nevezném különlegesnek, már gyerekként nagyon szerettem rajzolni, 14 éves koromban már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, képzőművészeti középiskolába, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemre jártam” – mondta Csapó Júlia, akivel a Várfok Project Roomban beszélgettünk, ahol több alkotásával is találkozhattak a látogatók.
A fiatal képzőművész gyors tárlatvezetést is tartott nekünk a nyitás előtti kiállítóteremben. Festményein – első blikkre – különös alakokra, furcsa tájakra lehetünk figyelmesek. Az alakok a táj részei, kapcsolódnak a természethez, de valamilyen megmagyarázhatatlan módon mégis idegenek, kívülállók.
16
„Ha arról gondolkodunk, hogy mi az ember viszonya a nem emberi világhoz, akkor nagyon sok kérdés kezd kibomlani. Egyáltalán, mi az ember? Hogyan választjuk el magunkat a külvilágtól? Miért és hogyan gondolkodunk a természetről, milyen képeink vannak róla? Az alkotás folyamatában általában ehhez hasonló filozófiai kérdések irányából indulok el” – mondta Csapó Júlia, aki a festmények előtt állva arról is beszélt, hogy szerinte egyre bizonytalanabbá váltak azok a tényezők, amelyek meghatározzák az életünket.
Az intézményi rendszerek felbomlanak, miközben végtelen mennyiségű, hozzáférhető információ áll rendelkezésre, végtelen tudás. Folyamatosan arra kényszerítenek minket, hogy válasszunk, keressük meg a saját opcióinkat, megteremtve saját magunkat. Individualista világban élünk, ahol a társadalom boldogságfogalma nem más, mint hogy találd meg önmagad. Ehhez végtelen lehetőséget kínál, de épp emiatt van bizonytalanság. De mégis, kik vagyunk, ha ehhez nem ad semmilyen támpontot a világ?
– kérdezte, ám válasz helyett inkább visszakérdeztem. Hogyan kapcsolódik felvázolt gondolataihoz a természet? Szerinte úgy, hogy a természet és ember lefordítható arra, hogy világ és ember. „Milyen a viszonyom mindazzal, ami nem én vagyok?”
Ember és táj
Csapó Júliát többek között ökológia kérdések foglalkoztatják, de az is érdekli, hogy mit lehet kezdeni a ma már sok esetben avíttnak gondolt tájkép műfajával a kortárs művészetben. Meg lehet-e jeleníteni, hogyan gondolkodunk ma a természetről, miközben sokrétű és bonyolult diskurzusok folynak erről a kortárs esztétikában, filozófiában és szociológiában. Alkotásait annak a kérdésnek a feszültsége hajtja, hogy miként tudjuk párhuzamba állítani a klasszikus tájképeket a természetről való kortárs gondolkodással. Egyik festménye előtt állva bebizonyosodik, hogy
a természethez való közeledést és elidegenedést egyszerre is meg lehet jeleníteni.
A fűbe süppedő emberalak a táj része, de ki is van ragadva a nagy egészből.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/debut/2026/01/07/csapo-julia-kortars-muveszet-alkoto-festo/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!