Az Istenek alkonya helyett állította színpadra Tarnóczi Jakab a Cseresznyéskertet, de nem a váltás és nem a gazdasági helyzet miatt játsszák szinte teljesen üres színpadon. A lecsupaszított színház világát éljük, XIX. századi polgári szobabelsők és vidéki orosz dácsák helyett fekete színpad és néhány jelzésértékű kellék várja látványban a nézőket, akik így töményen kaphatják meg a nagy klasszikusok esszenciáját.
A Katona legújabb előadásában gyakorlatilag egyáltalán nincs díszlet: a mennyezeten két sorban, kör alakban fénycsövek világítanak, mint egy világvégi pályaudvaron, egyetlen hosszú asztal látható oldalt, amit egyszer behúznak középre, és van néhány szék (jelmez és díszlet: Kálmán Eszter). Ezekre telepszik le az, akinek egyáltalán jut ülőhely, és nincs álldogálásra vagy folyamatos futkosásra kárhoztatva.
A folytonos, ideges mozgásban levés egyébként is jellemző az egész előadásra: a forgószínpad feszt működik, hol befordulnak, hol kifordulnak a színről a szereplők. Valaki szól a másikhoz, és mire megérkezne a válasz, a másik már ott sincs, mert közben elfordult alatta a színpad.
Gurulós bőröndök
Ezt a teret kell belakniuk Csehov figuráinak – a jelen rendezésben mindenfajta nosztalgikus külsőség és múltba révedő nagymonológ nélkül (dramaturg: Kukk Zsófia). Az első perctől világos, hogy miről van szó: a tulajdonosok annyira eladósodtak, hogy el kell adni azt a gyönyörű Cseresznyéskertet, mi pedig az egész vidéken a legszebb. A házhoz tartozó ilyen-olyan rokonok, a tanító, a nevelőnő, a szobalány, az inas sem találja már a helyét, vagy rezignált semmittevésbe, vagy felfokozott tevékenykedésbe menekülnek, mígnem megérkezik kísérete élén a ház úrnője, Ljuba (Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja), aki ugyanúgy nem képes a kompetens cselekvésre.
Ahogy a Párizsból hazatérő csapat megáll a gurulós bőröndökkel a színpad hátsó felében, majd előrevonulnak felsőbbségük teljes tudatában, egy pillanatra úgy érezzük, hogy történhet valami változás, de gyorsan belesimulnak a vidéki lét kisszerűségébe. Ljuba élete csupa tragédia, kisfia befulladt a folyóba, a férjétől sem kapott semmi jót: „Hozzámentem egy emberhez, aki csak az adósságot csinálta és ivott, aztán jött egy másik, aki ugyanolyan volt” – meséli merengve az életét. Párizsban padlásszobában lakik, hiába próbája eljátszani a nagyasszonyt.
Pénze senkinek sincs, kölcsönkéregetnek, rettegnek a jövőtől, de nem […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!