2021. december 2., csütörtökMa Melinda napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 319,00 Ft | CHF: 347,00 Ft
2021.12.02. Melinda Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 362,00 Ft | USD: 319,00 Ft | CHF: 347,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Hol van az a kenyereslány, hol van az a nyár?

Hirdetés

Hol van az a kenyereslány, hol van az a nyár?

Talán azért lettem ilyen megátalkodott étterembejáró, mert kora kamasz koromban, amikor már felértem a kilincset, bemehettem az otthonomtól nem messze eső, Pozsonyi úti Kiskakukk étterembe. Elcsörömpölt a tizenötös villamos, én pedig óvatosan lépdelve a sárga keramitköveken benyitottam a sötét tónusban tartott, kármentős szentélybe, mert az volt akkoriban.

Nem volt az ritkaság, hogy kenyereslány járt az asztalok között, nyakába akasztva egy széles, alacsonyperemű kosárral, amelyben előre felvágott kenyérszeleteket kínált, egy ollószerű alkalmatossággal, kiemelte a kiválasztott szeletet és letette az asztalra, ez még nekem is járt, aki csak sima menüre voltam befizetve. A ceruzával firkantott számlán negyven fillért számoltak egy szeletért, volt, hogy ötvenet, de elegánsabb urak – mint Németh Lehel, aktuális táncdalénekes csillag – egy forintot is adtak egy szeletért a kenyeres lánynak. A lány szeme felcsillant, de nem a pénz láttán, hanem a fejében motoszkáló dallam késztette mosolyra:

reszket a hold a tó vizén…

A megsárgult, füstös falak, mintha csak visszalehelték volna számtalan elszívott cigaretta keleti illatát. A kárpitok bársonyossága otthonos érzetet kölcsönzött a helynek, a sápadt fényt adó csillárok, és a kovácsoltvas kandeláberek fakó pergamen ernyői régi szalonok hangulatát idézték. 

Hirdetés

Az igazi sztár mégsem a táncdalénekes volt, hanem az a sötétvörös hajú, duplakontyos, telt idomú, fityulás asszonyság, aki zsebkendőnyi méretű zsabós kötényben, fűzős hosszúszárú bőrcipőben egymaga ellátta a felszolgálói teendőket.

Szigorú volt, de fenséges, nő a javából, bár semmilyen kacérnak mondható gesztusa nem volt. Csak ott volt, mint egy nélkülözhetetlen bútordarab, feltétel nélküli tisztelet övezte. Királynői fejtartással magasodott fölém, bal kezében tálcával, míg jobbjával egy ezüstszínű öblös fémibrikből, amelynek a széle kifelé görbült, a tányéromba öntötte a levest. A tálca meg sem rezdült, a leves is karima nélkül érkezett a tányérba.

Nem mondom meg, mennyi év eltelte után újból itt vagyok a Kiskakukkban. Nem keresem az azonosságokat, bár a kenyereslány hiányzik, és a duplakontyos asszonyság is. Keramit sincs már, szerintem legtöbben nem is tudják, mi az. A villamos is aluszik. Nem reszket a hold a tó vízén, csak én vagyok itt. Ha legalább egy kenyereskosár volna az asztalon…

A Kiskakukk éttermet 1913-ban alapították, abban a korban, amikor az evésnek még becsülete volt. Krúdytól Máraiig számos író tanúja volt annak a világnak, amelyben egy jó ököruszály levesért akár órákat utaztak értők. Ezt a felfogást a jelenlegi személyzet is magáénak vallja. Szándékunk, hogy az alapítók szándékainak megfelelő színvonalat hozzuk, a mai kor követelményeinek megfelelően

– írja magáról az étterem.

Jó magasra tették a mércét. 

És, ha már így van, akkor bizony nagy baj, hogy még egy árva serclit sem kínálnak, ha már az óvilágra hivatkoznak. Nem is említem a beköszöntő falat hiányát, ami egy tradicionális magyarnak deklarált étteremben magától értetődő kezdet.

Az étlap szárnyas szekciójában található vagy öt-hat féle csíkokra nyesett, hol jérce, hol csirke, hol bundázva, hol a nélkül, alibi fogás. Ezek lennének a modern női ételek, hogy aztán jöhessenek a nehézsúlyú húsok és köreteik.

Bevallom, hogy magyar étteremben nem találkoztam még igazi jércével, mára ez a szárnyas az arany békeidők szimbóluma lett, de többnyire senki nem veszi komolyan, hogy tényleg utána is nézzen, mit kapott jércének kamuzva. A jérce nem lehet több 80 dekánál, és még nem tojt. Szóval mindenki nyugodjon le, amikor jércét olvas az étlapon, mert

azt az ára, ha tényleg az, ami jelentősen megkülönbözteti a sima érett csirkétől.

És akkor még nem beszéltünk a valódi házi nevelésű baromfiról és a nagyüzemi csirkegyárból származó csirke közti különbségről. Táplálás, antibiotikum és társai, na, majd legközelebb.

Szóval nem kérek a „jércéből”, inkább haladok a kijelölt sárga keramit úton: legyen maceszgombóc leves, meg tárkonyos vadraguleves. Gondoltam, hogy egy szép mélytányérba, csészéből, elegáns mozdulattal kiöntve kerül elém. Ehhez képest egy kohászati üzem menzájáról szalajtott vastag falú csészében éktelenkedik egy teniszlabda nagyságú gombóc, nem sok helyet hagyva a lének, és a szanaszét főtt sárgarépának, meg néhány felismerhetetlen húscafatnak. A leves tompa, nulla, a gombóc íztelen, se gyömbér, se petrezselyem, se só. A gombócnak nincs tartása, nem utal semmi arra, hogy […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/degusztator/2021/11/13/kiskakukk-pierre-etterem-budapest-pisztrang-belszin-szufle/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Érkezik a várva várt új Sissi-sorozat

Érkezik a várva várt új Sissi-sorozat

Bő 65 évvel a Romy Schneider főszereplésével készült klasszikus filmtrilógia után új minisorozat meséli el …