Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A From (Kiút) az a sorozat, amelynek már az alapötletétől elkezdenek forogni az ember agyában a fogaskerekek, elvégre egy olyan amerikai kisvárosban járunk benne, ahonnan szó szerint nincs menekvés, minden út ugyanide, Fromville-be vezet vissza, ráadásul éjszakánként még vámpírszerű szörnyetegek is rátörnek a lakosokra. Egyedül titokzatos erejű talizmánok védik meg szerencsétleneket attól, hogy széttépjék őket.
Bőven akadnak olyanok, akik a Fromot a Losthoz hasonlítják, és a gondolat nem is balgaság, még úgy sem, hogy az idehaza az HBO Maxon követhető széria karakterei rettenetesen vázlatosak az ABC szigetes drámasorozatához képest. A legszembetűnőbb hasonlóság talán, hogy az újabb és újabb, megmagyarázásra nem kerülő rejtélyekkel nagyon úgy tűnik, hogy a készítők szépen lassan a sarokba írják magukat, és a befejezés a Fromnál is nagy csalódást ígér, már ha a frissen leköszönt negyedik évadból indulok ki.
Most már nincs olyan misztikus ötlet lassan, amivel a From ne játszadozott volna el, sima Stephen Kingbe oltott, kisvárosi vámpírhorrorból eljutottunk odáig, hogy a legújabb etapban már borzalmas parókát hordó Julie-ból (Hannah Cheramy) időutazó, úgynevezett „storywalker” lett, ám ezt a szálat ugyanolyan lendülettel dobták ki az írók a kukába és felejtették el egyik pillanatról a másikra a létezését, mint a szörnyetegnek életet adó Fatima (Pegah Ghafoori) agyagozását, nem beszélve azokról a madárijesztőnek is beillő szörnyetegekről, amelyeket beújítottak az alkotók az elmúlt tíz részben, de minek?
A From negyedik évadának mégse a következetlensége a legnagyobb hibája, elvégre azt megszoktuk már a Losttól és az azt másoló utánzatoktól, hanem inkább az egy helyben való toporgás. Az, hogy az események igazából belefértek volna akár 6 epizódba is a 10 helyett, és senkinek nem lett volna hiányérzete. Sőt, akkor sem, ha tökösebbek az írók és ebben az évadban inkább lezárják az egészet, véget vetve a mi, és a szereplők szenvedéseinek.
Boyd (Harold Perrineau) az egész etapban mást sem csinált, csak rohangált fel-alá és üvöltözött, egyre idegesebben, az eddig vezéregyéniség Donnával (Elizabeth Saunders) kapcsolatban az egyetlen emlékem, hogy szívrohamot kapott, és az ehhez hasonló elherdálásnak sajnos a legtöbb karakter az áldozatául is esett. Még úgy is, hogy igazából a reinkarnációs dolog, az egyik legkedvelhetetlenebb figurából a legszerethetőbb városlakóvá avanzsáló Jade (David Alpay) gombázása, és elmúlt életeinek, valamint halálainak felfedezése vitte azért a prímet. Míg a Tabithát alakító Catalina Sandino Moreno még mindig a leggyatrább szereplője a Fromnak, élményszámba megy, hogy David Alpay mit megcsinál a szériában. Úgy, hogy hozzá képest a többség ki van már csekkolva, még a Lostban látott, nagy öregnek számító Harold Perrineau is robotpilóta módban tolja a színészkedést.
Azért Jade-en túl is akadnak a negyedik évadnak erősségei, és totál meglepődve írom le most, hogy ezek egyike az Ethant alakító Simon Webster, aki gyerekszínészként mossa le a többieket a pályáról. Ahogy Webster reagál apja halálára, arra, hogy benne van a pakliban, hogy úgy jár, mint Victor (Scott McCord) és egyedül marad a városban, mert mindenki rajta kívül meghal, az letaglóz minket, nézőket. Amúgy Scott McCord is viszi a hátán a show-t, Victor simán elfért volna a Lostban is, ahogy az apját, Henryt játszó Robert Joy is bőséggel hozzáteszi a magáét a képzelgésével, és azzal, hogy egy állandóan csipogó, két lábon járó időzített bomba.
Ne feledkezzek el a From új évadának az egyértelműen legerősebb teljesítményéről sem, mert hát a Man in Yellow egy fiatal lány, Sophia (Julia Doyle) bőrébe bújva épül be ebben a tíz részben a városiak közé, és bár sokáig passzív résztvevője a történéseknek, maximum gonoszan vigyorog, és sokára jutunk el odáig, hogy elkezd tényleg gonoszkodni, amikor átveszi a gyeplőt Fromville-ben, az nagyot üt. Úgy összességében az évadzáróra is azt tudom mondani, hogy bár éreztem végig, hogy nem organikusan halad a történet, hanem A-ból B-be rángatják a karaktereket a készítők, mert haladni KELL, ettől még megütött Elgin (Nathan D. Simmons) és Marielle (Kaelen Ohm) sorsa is, ahogy Fatima horrorisztikus transzformációja is egy picit rám hozta a frászt. Na, nem nagyon, mert a From messze van már attól, hogy tényleg horrorsorozat legyen, misztikus szériává tompult a sztori, amit nagyon sajnálok.
Szinte képtelenség nem dühöt érezni a From készítői iránt.
Mindezt azzal érdemelték ki, hogy az évad elején a bolondját járatták velünk. Ahogy Jim (Eion Bailey) halálával kapcsolatban beetették a városlakókat, és a gyerekeket traumatizálták a szörnyek, az valami eszméletlenül okos és ördögi volt. Onnan jutottunk el a pofátlan időhúzásig, a túlírt és túlnyújtott, már-már parodisztikusan drámai jelenetekig. Pedig még mindig lenne erő ebben a sorozatban, már csak azért is, mert a Lost működőképes ötleteit ide is átmentették az írók, gondolok itt többek közt arra, hogy a jó és a gonosz erői a fromville-iek feje fölött játsszák sokadjára a kis játszmájukat, a város önmagában egy entitás, és bár a szabályrendszerrel kapcsolatban, melyben Boydék még mindig nem értenek mindent, s túlbonyolítottnak és értelmetlennek tűnik, én sejtem, vagy legalább remélem, hogy az ötödik évadban még jó pár dologra választ kapunk majd.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!