Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A budai anyák kelet felé indultak el. Ezzel a címmel jelent meg tavaly Pál Dániel Levente legutóbbi verseskötete a Prae Kiadó gondozásában. Erős cím, nemcsak figyelemfelkeltő, hanem elgondolkodtató is.
Adott egy csoportnyi nő, aki úton van. Kelet felé mennek, de miért teszik, valószínűleg nyomós okuk van. A kötet borítója (Szabó Imola Julianna tervezte) is azt sejteti, ez inkább belső út, mintsem felületes nyaralás.
Gazdagéknál forr a homár
A kötet három ciklusból áll: Egy, Kettő, Három – így nevezte el a szerző. A narráció is eszerint oszlik háromfelé. Az első ciklus versei inkább hangulatot közvetítenek, E/3-ban beszél valaki, különösebben nem vonódunk be. Még úgy sem, hogy erős hangulatot árasztó, és társadalmi problémákat is feszegető versek vannak benne, mint például a Lárifári, forradalmár, amelyben a költő szembeállítja a szegény és gazdag családok hétköznapjait, egyik helyen
éhezik a szegély kölyke,
fenn meg arany díszes zsöllye,
míg a hatsoros versszakok majdnem mindenhol ezzel ismétlődnek:
gazdagéknál forr a homár
(egy név), (két név) forradalmár.
A második ciklus első néhány versében már sztorikat kapunk, mindegyikben egy nő mesél arról, hogyan éli meg párkapcsolatát, házasságát. Közös problémájuk, hogy úgy érzik, elnyomottak, de arra nincs erejük, hogy hangjukat felemeljék.
Hogy lépjenek, mégis erős képeket kapunk. A kötetre jellemző, hogy Pál Dániel Levente rendre erős címekkel operál, mint például A könny a lélek gennye. Én speciel másképp gondolok a sírásra, sokkal inkább tisztít, kimos, átmos, megkönnyebbülést hoz. Ezért is rendít meg, hogy a szövegben szereplő anya vigasztalja így gyermekét, aki sír. „Sírjál csak, gyermekem, / sírjál, ne tartsd vissza. / A könny a lélek gennye, / néha ki kell, hogy fakadjon, / és akkor hagyni kell, / hadd folyjon világba.”
De nem számít, kinek mit jelent a sírás, Pál Dániel Levente ezzel a versével érte el, hogy bevonódjak a történetbe.
Olyan átalakuláson ment keresztül, hogy elhittem, itt bizony női hang szól. Éreztem a fájdalmát, ahogy elmeséli, hogyan hidegültek el a férjével, aki eleinte kényeztette, naponta többször szexeltek, majd egyszer csak megváltozott valami, onnantól kezdve az ital elvette a társát, aki rendszeresen részeg volt. A nők analizálják magukat, többnyire azt, mit tesz velük a férfi, de
nem mondják ki, hogy elnyomásban élnek, mégis minden sorban ez érződik, elképesztő feszültség van.
Az egyik anyuka már rég elhidegült a férjétől, csak félig kívánja a szexet. Nem akarja, hogy a gyerekek a férje üvöltözését hallják. Nem beszél róla senkinek, úgy érzi, senki sem értené meg, a barátai tuti azt kérdeznék, miért nem hagyja el, de semmi jótanács vagy ötlet. Ő inkább azt mantrázza: tűröm, elfogadom, integrálom. Erős szégyenérzet, amit érez. „Ez úgysem mondható el senkinek.” Senki sem értené.
Mentek kelet felé
A szerző okosan építi fel a várt váratlant, amikor elérünk a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!