Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Stephen King a legtöbb írásával sokkolja, terrorizálja, érzelmileg romokba dönti olvasóját. Nem véletlenül emlegetik a 77 éves regényírót a horror mestereként. Ebből adódik, hogy a Stephen King-adaptációk is nagy hatásfokon rémisztgetnek, legyen szó az olyan kultikus filmekről, mint a Ragyogás, a Tortúra, az 1976-os Carrie, de az új hullámos feldolgozások hellyel-közzel megteszik ugyanezt – utóbbiak közé lehet sorolni az Az-filmeket és az Álom doktort is bőven. Az ember megszokta már, hogy amikor egy Stephen King-filmre megy a moziba, akkor leforrázott arccal, maximális reménytelenséget érezve jön ki onnan két óra elteltével. Remegő kéz a jumpscare-ek miatt… opcionális.
Pont ezért egyedülálló a maga nemében a február 27-től a hazai vásznakon is látható A majom, amely egy 1980-ban megjelent King-novellán alapszik, és a véres trancsírozást olyan elemmel dobja fel, amire a legvadabb álmainkban sem gondoltunk: féktelen humorral.
A majom író-rendezője az az Osgood Perkins, aki a nyomozós, Nicolas Cage-ből szörnyeteget csináló, a Twin Peaks nyomdokain haladó Longlegs című thrillert is elhozta nekünk. Osgood Perkins zsenialitását tükrözi, hogy A majomhoz azzal a szemlélettel nyúlt, hogy ha már annyira groteszk dolog a halál, miért ne lehetne azt mosollyal az arcunkon fogadni.
A majom tocsog a vérben, szakadnak benne a végtagok, és ezek az erőszakos megmozdulások olyan hirtelenséggel, olyan egymás után futnak be, hogy képtelenné válunk nem szétröhögni magunkat a látottakon.
Egy egyetemi tanárom mondta azt hajdanán, hogy „kedves hallgatók, ha én most itt összeesnék a katedrán, önök vélhetően nagyon megijednének. Ha viszont összeesnék, majd újból és újból és újból összerogynék, akkor már nevetnének. Ez különbözteti meg a tragédiát a tragikomédiától”. Ugyanezt csinálja meg A majom, csak az egészet horrorba, misztikumba ágyazza, és emlékeztet rá, hogy annak idején a Final Destination-filmsorozat miért működött olyan szépen, a zsáner ugyanezen válfajában.
A történet egy ikerpárral, Hal és Bill Shelburnnel indít, akik egyik napról a másikra apa nélkül maradnak, és még a nyakukba szakad az öregük által hátrahagyott gülüszemű majombaba. Egy dobverős, nagy vigyorral üldögélő figura, amelynek bár kulcslyuk van a hátán, jaj annak, aki megpróbálja felhúzni. Amikor ugyanis a majom apró dobverőivel elkezdi ütni a dobját, akkor annak csúnya vége lesz. A bábu el van átkozva, és holttestek jelzik az útját. Van, aki lángoló fejjel rohan bele a vesztébe, másnak egy séf vágja el véletlen a nyakát, és olyan is akad, akinek az ártatlan esti fürdőzés válik egy kicsit túl megrázóvá.
A legmókásabb része ennek a Stephen King-adaptációnak az, amikor a főszereplő kölyköket alakító, kettős szerepben látható Christian Converyvel együtt fedezzük fel azt, mi vár azokra a szerencsétlenekre, akik megpiszkálják a bábut. Mivel random, hogy ki lesz az áldozat, mindig nagyot üt, amikor valaki fűbe harap. Egyszerűen a trancsírozást és az öldöklést nem lehet megunni A majomban. Kár, hogy amikor a felnőtt Halre és Billre vált a sztori, immár Theo James alakításában, akkor a ritmus […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!