Hirben.hu Hírben jók vagyunk!
Még csupán aprócska magzat volt, amikor kapcsolatba került a jóistennel. Kapott tőle pluszujjat, pluszfogat. Feladata volt az életben. Ráruházták a mindentudás hatalmát: megjósolta a jövőt, esőt fakasztott, előre ismerte saját halálát. Legendák övezik a magyar sámánizmus nagy alakját, a táltost. Egy személyben volt orvos, pap, szertartásvezető és jós. Sok különféle információ maradt fenn róluk, de rengeteg történet így is hiányos.
Számos ősi népcsoport rendelkezik a táltoshoz hasonló vallási vezetővel. Akadnak olyanok, akik mind a mai napig őrzik ezeket a hagyományokat, és gyakorolják is őket. Az emberiség egy része megtartotta a természet és a szellemvilág istenszerű imádatát, míg sok helyen ez eltűnt az évszázadok alatt. A megmagyarázhatatlan jelenségek kutatása a tudomány feladatává vált, amíg az ősi felfogású szellemvilágba vetett hit lassacskán elpárolgott.
A hagyományőrzés átértelmeződött, az orvoslás rendszerszintű lett, a jósokban pedig kevesen hisznek már.
Van egy elterjedt gondolat, miszerint a megmagyarázhatatlan is csak valami olyasmi, amire a tudomány még nem talált választ. De vajon a tudomány képes lesz-e valaha is mindent megválaszolni? A helyesen feltett kérdésre adott válasz sokszor újabb kérdéseket szül. Minél gazdagabb az ember tudása, annál többet szeretne tudni. Mégis, mindig lesz, amit nem fog érteni. Ilyenkor tagadja, vagy elfogadja tudatlanságát, de sokszor olyanban keresi a megoldást, ami legalább – ha csak vélten is, de – ad valamilyen választ. A tudás páratlan erő, amivel hatalmas felelősség is jár. Többek között ez volt az egyik oka annak, hogy a táltos szerepe, akit felruháztak a mindentudással, annyira jelentős volt.
Évtizedek munkája
A világban a mai napig léteznek sámánhagyományok és sámánok, akikről úgy hiszik, képesek olyan dolgokra, amikre más emberfia nem. Ahány nép, annyi forma, a spirituális vezetők világa gazdag, így szinte lehetetlen hiánytalan gyűjtést végezni. A Néprajzi Múzeum nemrég közzétett számos hanganyagot és felvételt honlapján, ezeket Diószegi Vilmos néprajzkutató az 1950-es és 1960-as években gyűjtötte Mongóliában és Szibériában.
A sámánizmus elemeinek módszeres tanulmányozásával az ősi magyar vallás eredetének kérdését kívánta tisztázni a kutató. A szakember két évtized kemény munkájával tudta feltérképezni néhány csoport szokásait. Mi most szimplán az éterben fellelhető tanulmányokra hagyatkozva mutatjuk be egy-egy nép különleges vallási vezetőit abszolút a teljesség igénye nélkül.
A keleti vég
Célszerű esetünkben keletről nyugatra haladni, elsőként a legnagyobb kontinensen, mivel a sámánizmus Ázsiában mind a mai napig élő hagyomány, bizonyos csoportok jelenleg is gyakorolják. A főként Japánban fellelhető ainu nép is ilyen, akiknek sajátos vallásuk szerint a világon minden egy-egy speciális szellemhez vagy istenhez tartozik. Az ő esetükben nincsenek külön kijelölt sámánok, akik a szertartásokat végzik. A hagyományok megőrzése és a vallási események vezénylése a falu vezetőjének feladata. Az ilyen eseményeket a szertartásra készített fűzfaágak felajánlásával, mély imádsággal és boráldozattal végzik el.
Ezzel szemben Koreában a mai napig működő sámánszerep, hányattatott sorsa ellenére, gyakori foglalkozás. Bár a századok során az államvezetés többféle akadályt gördített elé, valamint a nyugati vallások terjedése sem segítette fennmaradását, a mudang sámánok a nép szolgálatában állnak jelenleg is, ha megfizetik őket.
Az ő elképzelésük szerint az ősi istenségek és szellemek előszeretettel avatkoznak az emberek életébe, az így okozott gondokat pedig a sámánok feladata helyretenni. Ha az ember efféle szerencsétlenség áldozata, akkor felkeres egy mudangot – ezt a foglalkozást elsődlegesen nők végzik –, aki rituálét hajt végre, ahol kapcsolatba kerül a bajt okozó istenséggel, és igyekszik helyretenni a dolgokat étel- és italfelajánlásokkal, rituális énekekkel és táncokkal.
Dél-Koreában a mai napig több ezer mudong foglalatoskodik a nép köreiben.
Kicsit nyugatabbra, a hmongok közt még mindig fellelni révülő sámánokat, akik a szellemek világával sajátosan keresik a kapcsolatot. A megtépázott hmong kultúra szétszóródott Kína, Vietnám, Laosz, Thaiföld és Mianmar vidékein, de néhányan elhagyták Ázsiát egy jobb jövő reményében.
Hmong sámánnak lenni hivatás. Elsődleges feladatuk, hogy rituálék elvégzésével – általában transzban – harmóniát teremtsenek az egyén, a család és a közösség számára a környezetükben. A hmongok hisznek abban, hogy a Földön mindennek van lelke – akár több is –, amelyek mindegyike egyenlőnek tekinthető. Az állatáldozat is szerepet játszik ebben a hitben, ahol,
hogy meggyógyítsák egy ember baját, vagy hogy megmentsék a lelkét, szükséges, hogy kölcsönkérjék egy állat lelkét.
Indonéziában is jelentős a sámánizmus. Az ottani vezetőt dukunnak nevezik. Társadalmi szerepüket tekintve gyógyítók, a szokások és hagyományok szakértői, esetenként varázslók, akik a fekete mágia mesterei. A dukun mellett akad egy másik helyi sámántípus, a pawang. Utóbbi az időjárással, vadállatokkal és szellemekkel kapcsolatos mágiával foglalkozik.
A pawangot általában a hegyekkel és az éggel hozzák kapcsolatba, ellentétben a hagyományos gyógyítóval, a dukunnal, akit leggyakrabban a folyókhoz kötnek. A dukun tudását szóban adja tovább, de a konkrét szokások közösségenként eltérőek. A beavatottak önként dönthetnek úgy, hogy megtanulják a dukunmesterséget, azonban a feladat örökölhető is.
A dalai láma segítője
Európa felé közelítve még fontos megállni Nepálnál, ahol szintén gazdag a sámánok és orákulumok kultúrája még ma is. Nepálban és India északi részein a jhakri az, aki ehhez hasonló feladatokat lát el. Az ő szerepük némileg hasonlít a koreai sámánokéhoz, mivel ugyanúgy médiumként lépnek kapcsolatba az istenekkel, hogy a bajokra és kérdésekre megoldást találjanak. Emellett az esküvők, temetések és a betakarítás különféle szertartásait is ők vezénylik, továbbá gyógyítók, akik a felismerik és elmulasztják a különféle kórokat.
A tibetieknél az orákulumok jelenléte a meghatározó, akik sokáig fontos szereplői voltak a helyi kultúrának. Még magának a dalai lámának is saját orákuluma van. A második dalai láma óta személyes tanácsadója az aktuális Nechung Orákulum a vallási vezetőnek, emellett a tibeti kormányzat hivatalos orákuluma is. A több száz éves hagyomány szerint a tibeti újév ünnepén a dalai láma és az orákulum találkoznak,
hogy konzultáljanak az anyagi és spirituális világ dolgairól.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!