Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Tündérmese. Még az is lehet, hogy Hans Christian Andersen (1805–1875), a nagy meseíró ezt gondolta az életről, miközben alighanem a mesék világa az, ahol a lelke boldogságra talált. Az író élete ugyanis a legkevésbé nevezhető tündérmesének, de tény, senkitől nem lehet elvitatni, hogy boldognak higgye azt, amitől szenved.
Andersen legalább megtalálta a módját annak, hogy kiírja magából mindazt, ami belülről feszítette. Sosem titkolta, hogy a Kis gyufaáruslány önnön gyerekkori szeretetéhségének (korán meghalt cipész apa, alkoholista anya) megvallása; A rút kiskacsa meséje „nem éppen férfiúi szépségének” apoteózisa; A kis hableány pedig a másság elfogadásának reménye.
Széppé válni ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy tetszeni fogunk másoknak, anélkül, hogy tudnák, mi lakozik szépségünk mögött, hanem olyan érzetet keltünk a másikban, miszerint a hibákkal és nélkülözésekkel teli életünktől függetlenül a világ mégiscsak tökéletes. S bár a külső szépség hiánya Andersen esetében nyilvánvalóan tetten érhető volt (lám, az elvárások és megítélések micsoda súlyokkal terhelik az ember önbizalmát), Andersen alighanem tisztában volt azzal is, hogy a külső énkép a belső önkép elfogadásával a boldogság ígéretét hordozza magában.
Merthogy vágyak nélkül a szépség is csupán ábránd, a tökéletesség szétmálló illúziója.
A világ ma mégis ennek a férfiakra és nőkre egyaránt, valójában szeretetre és elfogadásra vágyó Andersenre emlékezik úgy, mint a modern meseírás egyik atyjára. Egy olyan férfira, akinek viszonyát a valósággal leginkább azok értenék meg igazán, akik gyermeki mivoltuknál fogva mit sem tudnak még égi és földi törvények ütközéséről; a lélek paripáit karámok közé szorító vallási és társadalmi dogmákról; valamint a társadalom legtöbbször csak a másikon számonkért erkölcsi és etikai normáiról.
S talán abban is van némi szimbolika, hogy a könyvesszakma egy gyermektelen, gyermekekre nem is nagyon vágyó meseíró születése napján, április 2-án ünnepli a gyermekirodalmat. Mert egy olyan világban, ahol nem azt nézik, hogy egy embert az istenek milyen vágyakkal áldották meg, s emiatt miféle kényszerű rejtőzködésben vagy szorongásban kell élnie – történeteinek lényege, amelyet a folyamatos szenvedés hoz a felszínre, mégis örök érvényűvé válik.
A gyermekeknek szóló mesék, mondókák és történetek mára az egyik legfontosabb könyvpiaci szereplők. Zürichben 1953-ban meg is alakult a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY), egy olyan nonprofit szervezet – magyar szekciója a HUBBY, a Magyar Gyerekkönyv Fórum –, melynek tagjai azt a célt tűzték maguk elé, hogy
- a gyermekkönyvek előmozdítsák a nemzetek kölcsönös megértését,
- a gyerekek a világon mindenütt irodalmi és művészi értelemben magas színvonalú könyvekhez jussanak,
- elősegítsék a minőségi gyermekkönyvek kiadását és terjesztését, különösen a fejlődő világban,
- támogatást, képzést biztosítsanak a gyermekekkel és gyermekirodalommal foglalkozóknak,
- ösztönözzék a gyerekirodalommal kapcsolatos kutatást és tudományos munkát.
A magyar írók közül olyanok kapták már meg az Év Gyerekkönyvírója díjat, mint például Nógrádi Gábor (2000, PetePite – Az apu én vagyok, Móra Kiadó), Darvasi László (2002, Trapiti, Magvető), Varró Dániel (2003, Túl a Maszat-hegyen, Magvető), Böszörményi Gyula (2003, Gergő és az álomfogók, Magyar Könyvklub), Tóth Krisztina (2005, A lány, aki nem beszélt, Móra Kiadó, vagy éppen Nyulász Péter, aki 2011-ben, […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2021/04/02/gyerek-nelkuli-vilagban-elt-a-leghiresebb-mesemondo/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
