Gyöngyösi fiatalok dokumentumfilmet készítettek a valaha volt egyik legismertebb magyar zenekarról, az Omegáról. Az alkotás különleges formája a dokumentarista műveknek: korabeli interjúfelvételek helyett a diákok bújtak a zenekar tagjainak bőrébe, ők mesélik el a banda történetét. A filmben a Berze Nagy János Gimnázium Zenekara adja elő az együttes legismertebb alkotásait. A mű egy hároméves projekt eredménye, ami egyszerre tisztelgés az Omega munkássága előtt, és főhajtás a csapat dobosának, Debreczeni Ferencnek az életútja előtt, aki Gyöngyös szülötte.

Pitlik Emese matematikát oktat Gyöngyösön, mellette pedig számos diákprogram és kezdeményezés ötletadója, lebonyolítója. A Berze Nagy János Gimnázium Zenekarát is ő vezeti, a bandával pár éve készítettek egy musicalt. Nem ez az első alkotás, amivel előrukkol az iskolai együttes, ugyanakkor mégis eltér a korábbiaktól, hiszen olyan alapanyaghoz nyúltak, ráadásul akkora volumenben, amire eddig még nem volt példa.
Debreczeni Ferenc, az Omega a dobosa Gyöngyös szülötte, a város díszpolgára, sőt a mi gimnáziumunkba járt négy évet, és egyszer azt nyilatkozta, hogy élete egyik legszebb időszaka volt. Ez óriási dicsőség. Én minden évben készítek a gyerekekkel a Mikola Verseny döntőjére egy műsort, ahol igyekszem a fizikát és a zenét összehangolni, az omegásoknak pedig messze földön híres volt a hang- és fénytechnikája. A tagok ráadásul a Kandóra és a Műegyetemre jártak, ezért úgy gondoltam, hogy versenyzők is szívesen hallgatják majd a történetüket
– fogalmazott kérdésünkre Pitlik Emese, hozzátéve, hogy szintén fontos szempont volt a témaválasztásban, hogy ő is nagyon szereti az Omegát. Talán a Gammapolis volt életében a „legtöbbször feltett korong”, így filmjükben összeért a város története, a diákok eltökéltsége és a zene szeretete.
Finom korkép sok felkészüléssel
A YouTube-on megtekinthető alkotás mintegy ötven perc hosszú. Stílusában tartalmazza a klasszikus dokumentarista jegyeket, de sok kísérleti ötlet is megjelenik benne. Tekintve, hogy az alkotói csapat főként diákokból állt, apróbb hibáival együtt is igazán elismerésre méltó a végeredmény.
A filmben keveredik az élő zene, az archív felvételek és számos olyan korkép, amely igyekszik átadni a szocializmus rendszerének egyfajta lenyomatát.
Ennek ellenére a végkicsengése nem kesergő vagy sötét hangulatú, hitelesen mutatja be a lehetőségek korlátait a szocializmusban, a rendszer elfogultságát.
A filmben a zenekar tagjait diákszínészek testesítik meg, akiknek a kiválasztásáról Pitlik Emese elmondta nekünk, hogy három dolgot igyekeztek figyelembe venni: egyfelől a külcsínt, hogy a hajszín, a karakter nagyjából […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!