Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A Kaláka alapítója, Gryllus Dániel az Indexnek arról is beszélt, hogy
- miről ismeri föl az autóstopos az új Kaláka-lemezt;
- lett-e baj abból, hogy a Szabad Európa is beszélt róluk;
- miért nem vállalnak politikai kampányokat;
- mit mondott el Novák Katalin beiktatásán;
- mit talált ki nekik Latinovits Zoltán;
- miért énekel a Carson Coma is Kaláka-feldolgozást;
- miért kell fölhurcolkodni az internetre;
- miért gyűjtött katonadalokat Cseh Tamás;
- a háború árnyékában hogyan gondol vissza a karantén időszakára;
- miért mondták le egy kistelepülésen a koncertet;
- miért akarnak a katonák békét;
- és mikor fognak lassítani a tempón.
A Kaláka olyan régi és megbízható kulturális márka Magyarországon, mint az autók között a Mercedes. Nem voltak zajos tagcserék, válságok, 53 éve ugyanazon a magas művészi színvonalon adják elő az énekelt verseket.
Örülök, ha így látja, összesen valóban csak hét ember fordult meg a Kalákában, és mindig négyen álltunk a színpadon. Kányádi Sándor nagyon jól megfogalmazta: megpróbáljuk kiénekelni a versből a benne lévő eredeti dallamot. Megszólal egy Kaláka-dal, és a hallgatók azt mondják, milyen szép ez az Arany János-vers! Mindehhez nagyon sokat hozzátett színházi, dramaturgiai szempontból Kőváry Katalin rendező, akivel össze is kötöttük az életünket. Soha nem akartunk a versek „fölé menni” látványosságban. Azt is Sándor bácsi mondta, hogy zenei tálcát teszünk a vers alá.
Nem akarják elnyomni a verset?
Más se akarja elnyomni, csak nem feltétlenül abból indul ki. Ki lehet indulni dallamból is, ha valaki azt mondja, hogy ő egy bizonyos stílusú muzsikákat ír, és ehhez keres verset. Ugyanúgy passzolhat a végeredmény. Mi pedig azt mondjuk, hogy nekünk nincs stílusunk, hanem minden stílusba „belekapunk” távolról, asszociatív módon, utalásokkal. De a latin is egy kicsit kalákás, a jazz is, a magyar, a szerb vagy bármilyen más népzene is, abban is benne vagyunk mindig. Azt hiszem, ez valami olyasmi, ami tényleg egyedivé teszi a hangzást.
Van olyan, hogy Kaláka-hangzás?
Előadtuk például Kányádi Sándor Volt, egyszer volt egy kis zsidó című jiddis népdalfordításait. A 80-as évek végén elég nehéz volt ezt elintézni a Hungarotonnál, de végül megjelent. Egy vidéki városba utaztam, és ezt kazettát hallgattam, amikor fölvettem egy stopost. Egy darabig ült mellettem, aztán egyszer csak megkérdezte: ez valami új Kaláka-lemez? Engem nem ismert föl, csak a zenét. Egész biztos, hogy van a megszólalásunkban valami olyasmi, ami nem összekeverhető. Mint az ujjlenyomat. Nagy szerencsénk van.
A dallam hívja elő a szavakat
Miért?
Mindannyian ide jártunk a Lorántffy úti zenei általánosba. Rengeteg nevet tudnék mondani, akik mind-mind abban a zenében nőttek föl. Nem feltétlenül zenészeket képeztek ott, de mindenképpen zeneszerető és zenével élni tudó embereket – nagy kár, hogy ennek egy kicsit leáldozott az ideje. Volt egy nagy fölfutása, amikor Kodály Zoltán még élt, általános iskolás koromban találkoztam is vele, a lakásán köszöntöttük föl a születésnapján.
Nagyon sokat lehetne beszélni a zenei nevelés fontosságáról, amiről kezdünk elfeledkezni.
A zene az agyunkban nem ugyanott van, mint a beszéd, például el tudunk énekelni olyan szövegeket, amelyeket elmondani már nem tudnánk. Sokan azért hálásak nekünk, mert tőlünk tanulnak verseket. Hallom is, amikor mondja valaki a verset, hogy dúdolja magában, az hívja elő a szavakat.
Amikor ’69-ben megalapították Mikó Istvánnal a Kalákát, biztos nem gondolták, hogy 53 évig Kaláka néven fognak zenélni.
Nem gondoltunk mi semmit. Én másodéves műegyetemista voltam, Pista színésznek készült. Verseket akartunk elénekelni, aztán nagyon gyorsan beindult minden. Hamar bekerültünk a rádióba is, óriási dolog volt, hogy stúdióhoz jutunk. A 70-es években három film is készült rólunk. Most egyébként készül egy dokumentumfilm, Pigniczky Réka rendezi. Eljöttek velünk Erdélybe, Délvidékre, Egerbe, a Kaláka Fesztiválra, Kapolcsra, és elmentünk együtt egy dél-amerikai turnéra is, ahová ötödszörre mentünk vissza.
Aki ugrál, beüti a fejét
A szocializmusban volt olyan, hogy valamelyik verset vagy költőt inkább ne zenésítsék meg, mert áthallásos?
Nézze, 1981-ben turnéztunk először Erdélyben, ami óriási dolog volt akkor. Ott eljátszottuk Arany Jánostól A walesi bárdokat és József Attilától a Levegőt! című költeményt is. Most mit lehet tenni? A walesi bárdokat egy klasszikus írta a XIX. században. Persze hogy van áthallása, de nem mondták, hogy nem játszhatjuk el. Kelet-Berlinben fölolvasta a Levegőt! német műfordítását Bernhardt barátom, és már akkor kitört a vastaps.
A lemezgyárba minket valamiért nem fogadtak be, ennek persze volt adminisztratív oka, mert se a könnyűzenébe, se a komolyzenébe nem passzoltunk bele.
Nyolc év után jelenhetett meg az első lemezünk – ezért nem volt eddig Mikó Pistával készült felvétel –, na akkor arról levetettek három József Attila-verset: a Tudod, hogy nincs bocsánatot, a Reménytelenült és az Azt mondjákot. Azóta se tudjuk, hogy miért. És kérték, hogy játsszuk föl Az éjszaka csodáit helyette Weöres Sándortól. Ezzel párhuzamosan volt egy rádiókoncert, ahol azt mondták, ne játsszuk már ezt Az éjszakai csodáit, inkább József Attilát.
Nem volt következetes a rendszer.
Persze mindenki vágyott a szabadságra, és éreztük, hogy plafon van fölöttünk, amibe beleütjük a fejünket, ha nagyon ugrálunk. De valahogy föl tudtunk lépni külföldön is. 1974-ben volt az első bécsi koncertünk, és ott egy építészprofesszor – aki hallott már minket a Szkénében, a Műegyetemen – megkeresett minket azzal, hogy mi lenne, ha az épületek nyomán is próbálnánk muzsikát kreálni. Megzenésíteni a homlokzatokat, a megfeleltetést, a távolságot, a magasságot…
Belementünk egy experimentbe, ami azzal is járt, hogy állandó szerződésünk volt. Kimentünk, hazahoztuk a pénzt, befizettük az Interkoncertbe. Nekik is jó volt, kipipálták, és tudták, hogy miattunk nem kell mit tudom én, mitől félni. Jó, hát volt, hogy a Szabad Európa is beszélt rólunk, de nem voltunk olyan frekventált rockzenekar, hogy abból olyan nagy csodát csináltak volna. És azért akár a rádióban, akár a televízióban vers- és zeneszerető emberek foglalkoztak velünk.
Radar alatt repültek?
Meghívtak minket Londonba is az ottani Műegyetemre az experimenttel: az Interkoncert először mindenféle újabb és újabb feltételeteket szabott, majd egyszer az a kedves ember, aki velünk foglalkozott, behívott a szobájába, és azt mondta: „Idefigyelj, Dani! Akárhogy ügyeskedtek, nem fogtok 1956 huszadik évfordulóján Londonban koncertezni!” Senki nem gondolt rá, pláne nem a londoni egyetemen, de az Interkoncert igen.
Kikezdték Egerszegi Krisztinát
A rendszerváltás óta számos kulturális szereplő megjelent olyan terekben is, ami nem feltétlenül a kultúrához kapcsolódik: önöket nem próbálták meg behúzni olyan történetekbe, hogy álljanak ki valamilyen ügy mellett, vagy köteleződjenek el akár egy olyan politikai oldal mellett, amely szerette volna ezt az önök által kivívott tekintélyt maga mögött tudni?
Mi inkább összekötők szeretünk lenni, nem akarunk szétválasztani. Amikor kimentek az oroszok, és demokrácia lett, akkor nagyon sok párt meghívott minket, hogy választási kampánygyűléseken játsszunk, az MDF, az SZDSZ, mindenki. Azt mondtam, nem én szerepelek, ő szerepel azzal, hogy ezt akarja fölmutatni. És elmentünk. Ez egészen addig ment – és sajnos ez a maguk sara, újságíróké –, amíg el nem kezdték kikezdeni például Egerszegi Krisztinát, hogy ő most már csak a fél országé.
Ha Amerikában Frank Sinatra elment egy ilyen rendezvényre, attól ugyanolyan sztár maradt.
Nálunk ez egyszerűen nem működik. Szóval az első nyolc évben vállaltunk ilyen kampányokat, azóta tudatosan nem. De nagyon sokfelé elmegyünk muzsikálni.
Novák Katalin köztársasági elnök beiktatásakor én is azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy a hivatalos ünnepség előtti istentiszteleten mondjak egy imát. Pontosan ezt mondtam el, amit Kányádi Sándor szokott mondani, hogy hazánk az anyanyelv, és anyanyelvünk csak egy van, ahogy József Attila is csak egy van. Nincs egy idevaló József Attila, meg egy odavaló József Attila. Egy van. És mi ezt akarjuk képviselni, ezért mi inkább kézfogásokra sarkalljuk az emberket.
A Carson Coma is Kalákát énekel
Az állandóság mellett az évek során mindig meg is tudtak újulni, kapcsolódni olyan emberekhez, együttesekhez, stílusokhoz, ami hozott egy kis változatosságot, izgalmat. Csak a napokban fellépnek Bogdán Zsolt kolozsvári színésszel és Máté Gáborral, a budapesti Katona József Színház igazgatójával is.
Nagyon sok művészt láttunk már […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/01/21/gryllus-daniel-kalaka-uj-album-interju/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
