Gonosz és elviselhetetlen tett volt, amit a magyar íróval műveltek

Márai Sándor az 1968 és 1980 közötti időszakban a Nápolytól valamivel több mint ötven kilométerre található Salernóban élt feleségével. Egykori lakóháza falán 2000-ben helyeztek el emléktáblát. 2006-ban mellszobrot állítottak az írónak a város tengerparti sétányán, de azt 2009 utolsó napjaiban ellopták, és a hatóságoknak nem sikerült megtalálni. Az író fejszobrát nemrégiben Csák János miniszter avatta fel Salerno tengerparti sétányán. 

Az Index megkereste Vincenzo Napolit, Salerno polgármesterét, hogy megtudjuk, miért fontos, hogy Márai emlékét megőrizze a város.

Márai különösen józan és visszahúzódó életet élt Salernóban

– nyilatkozta lapunknak Vincenzo Napoli, aki kedveli Márai műveit, néhányat már olvasott. Úgy véli, kivételes irodalmi alak volt.

Napoli felidézte, hogy Salerno 2006-ban már emlékművet állított Márainak, de azt 2009-ben ellopták, nyom nélkül. „Gonosz és elviselhetetlen tett volt.”

A magyar nagykövetséggel közösen szerettünk volna egy olyan emlékművet javasolni, amely felidézi a nagy íróembert, polgártársunk alakját a salernói tengerpart központi pontján. A szertartás megható volt, amely során az őt ismerők felidéztek néhány anekdotát róla és az alkotásairól.

Újra író lehetett

„A New York-i lakást, ahol az elmúlt másfél évtizedben éltünk, feladjuk és két héten át úgy ásom ki a lakásból azt a néhány tárgyat – könyvet, metszetet –, ami személyesen hozzánk tartozik, mint Schliemann a kisázsiai homokból Tróját. Tizenöt év megülepedett lepedéke borít el mindent, ami »személyes«… nemcsak a tárgyakat, hanem feltehetően bennünket is, a személyiséget, aki voltunk valamikor” – írta naplójába Márai 1967-ben.

A salernói kaland Márai Sándor életében „hivatalosan” 1967-től kezdődött, de fontos előzmény, hogy feleségével, Matzner Ilonával (Lola) 1948–1952 között már Nápolyban éltek, egy olyan lakásban, amely Lola nagybátyjáé, Marton Lajosé volt, itt éltek együtt. Később ő volt az, aki Salernóban vásárolt egy lakást, de 1963-ban meghalt, a salernói lakást pedig Máraiék megörökölték. Lola elment a temetésre, aztán évente odalátogattak, mielőtt 1967-ben odaköltöztek volna. A lakás tehát már rendelkezésre állt Salernóban, amikor eldöntötték, hogy visszatérnek Európába – mondta Mészáros Tibor irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az Indexnek.

Márai mindenképp délolasz városban gondolkodott, eszébe sem jutott, hogy például Milánóban telepedjen le. A naplójában többször említi, hogy a mediterrán térségben az emberek mentalitása olyan, akik között lehet élni. Persze a fent említett praktikus szempontok is domináltak, mint a megörökölt salernói lakás. Magányosan, emigránsként is itt volt leginkább otthon Európában: a mediterrán táj és az itt élők miatt hálás volt Olaszországnak.

Márai és felesége 1967-től 1980-ig élt Salernóban, de hogy a vágya beteljesült-e, arra Mészáros Tibor azt felelte: is-is. A New York-i időszakot követően a váltás eleinte pozitívnak bizonyult. Márai felüdülésként élte meg, hogy Amerika után ismét Európában volt, […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/07/24/marai-sandor-szobor-salerno-vincenzo-napoli-meszaros-tibor/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!