Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 1944-ben Otto Hahn német kémikus Nobel-díjat ugyan kapott az atommaghasadás folyamatának felismeréséért, ám ennek leírása kutatótársának, Lise Meitnernek köszönhető. Vagyis az érdem – ahogyan az elismerésért járó kutatás is – közös, a Nobel-díjat mégsem megosztva ítélték oda. S hogy miért? Erről szól Cyril Gely Hasadás című könyve, amely magyarul a Trend Kiadó gondozásában jelent meg. A francia szerző a drámát színpadra is adaptálta, A díj című színdarabot Herendi Gábor rendezésében láthatjuk Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban – nagy sikerrel.
Az Indexnek most alkalma nyílt interjút készíteni a francia sikerszerzővel, aki többek között arról is megosztotta gondolatait,
- hogy a történelem milyen esetben ismétli önmagát,
- hogy az íróknak és filozófusoknak manapság miért nincs akkora súlya, mint a XX. században,
- mit gondol a párizsi olimpia megnyitójáról,
- és a franciák miért szeretik a kisebb botrányokat.
Cicero egyszer azt mondta, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ez esetben Otto Hahn és Lisa Meitner története mennyire kegyetlen lecke?
Mindig azt gondoltam, hogy a történelem, a múlt segít pozitívan szemlélni a jelent. Amikor találkoztam ezzel az igaz történettel, egyből tudtam: erről muszáj beszélnünk, hogy ilyesmi soha többé ne történhessen meg.
De a történelem folyamatosan ismétli önmagát.
Lehet, hogy azért, mert sosem tanulunk a hibáinkból, de ha nem csinálunk semmit, akkor minden automatikusan megismétlődik. Megpróbáltam felhívni a figyelmet a jelenségre, bár őszintén meglepett, hogy korábban senki nem gondolt arra, hogy ezt a történetet elmesélje.
Ki Cyril Gely?
Cyril Gely regényíró és sikeres drámaíró. Többször jelölték a Molière színházi díjakra, megkapta az Académie Française Grand Prix du jeune théâtre díját, a Sanghaji Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb forgatókönyv díját, 2015-ben pedig a legjobb adaptációért járó Césart a Volker Schlöndorff által rendezett Diplomácia című filmért.
Nem akar igazságot tenni
Milyen állomásai vannak egy valós eseményt feldolgozó mű megírásának?
Írni nem nehéz, a jó ötlet megtalálása sokkal összetettebb és bonyolultabb, de ha megvan, akkor a lendület visz előre. Mindent elolvastam a témában, de furcsálltam, hogy Franciaországban senki sem foglalkozott a témával.
Ön szerint miért?
A franciákat nem érdekelte a sztori, mert nem róluk szól. Otto Hahn életrajzát német nyelven olvastam, de azt is angolról fordítva. Tehát gyakorlatilag csak angol könyvek vannak a témában. Kutatás alatt mindig írok egy tervet, hogy mit akarok csinálni, majd igyekszem mindent elfelejteni, amit a témáról tudok, mert nem vagyok történelemtanár. Nem akarok történelmi igazságokat kimondani és igazságot tenni, hanem a saját fantáziámat használom, s arra fókuszálok, szerintem mi történhetett. Aztán jön a kérdés, hogy könyv, színdarab vagy film szülessen.
Ebből mind a három lett.
Már az első gondolatom is ez volt, de természetesen a könyvvel kezdtem, amelyet színpadra írtam, és egyszer film is készül belőle.
Melyiken izgalmasabb dolgozni?
Az előkészítő munkát szeretem a legjobban. Írni olyan, mint utazni, ami szép, de készülődni mindig izgalmasabb. Hova megyünk, melyik hotelbe, miért ezt és nem azt a programot választjuk. Ez dönti el, hogy az út jól sikerül-e, vagy sem.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2024/09/06/cyril-gely-hasadas-a-dij-francia-iro-vilagirodalom-szinhaz/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!