Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A mai napig egyfajta megtűrt, leküzdendő közlekedési akadály várja a Belvárosból Kispest vagy a Wekerletelep felé tartó utazókat. Elképzelések voltak, de a Határ úti közlekedési térség nem tudott valódi térré válni.
„Ahogy a villamos Kispest felé döcög, az Üllői út zúzmarás fái közt, a takaros kertes házak sötét árnyékokként maradoznak el, belesüppedve a sötétszürke ködbe. Néha új épületek fehér falai bukkannak elő, de továbbzötykölődve a kisvárosi hangulat újra meg újra visszatér, végig az úton. Aztán kiér az ember egy kis térre, a lüktető forgalomba. A benzinkút mellett olajfoltos a hó, bal kéz felé egyszerre váratlanul szembetűnik egy öreg-öreg épület. Alacsonyan, hosszan lapul a földre, havas tetejű kőfallal körülvéve. A falaiból feketére marsult kövek kandikálnak ki, szűk ablakait félkörívben vörös téglák kerítik, a sarkán súlyos kőtömb áll a földben. SZ. LŐRINCZ, 1738.” (Magyar Nemzet, 1964. január 7.)
Ilyen módon emlékezett meg a sajtó az 1960-as évek közepén bezárt és a közlekedés oltárán feláldozott – bár a helye máig parlagon maradt – több száz éves műintézmény végnapjairól, arról a Határ csárdáról, amely végigkísérte a kialakuló falu, majd kisváros, végül az 1950-ben Budapestbe olvadó városrész történetét. A bontásra ítélt korabeli vendéglő környékén lépésről lépésre egyre komolyabb közlekedési csomópont alakult ki, eleinte csak villamosvonalakkal, majd metróval, felül- és aluljáróval, végül a kedvező lokációra rátelepült bevásárlóközponttal.
A mai Határ út metróállomást és megállókomplexumot körbevevő – egyébként nevesincs – térség északi határát jelölte a korabeli csárda, amely jóval korábbra datálható, mint maga Kispest. A feltételezhetően a 17–18. század fordulóján létrejött kocsma akkor még egy „vad és elhagyatott vidéken” várta a Pest felé tartó kereskedőket, de még inkább a környéken vadászó urakat.
Zsiványok, betyárok csárdája
A korabeli térképek tanúsága szerint az Alföld felől a Dunához tartó országutat hatalmas lombos fák szegélyezhették, ugyanakkor maga az útvonal a homokos síkságon a környező tavacskákat kerülgette, amelyeket hatalmas nádasok vettek körbe. A vadvidék rengetegjeiben pedig előszeretettel bújtak meg a zsiványok, betyárok, akik sokszor be-betértek az útmenti kocsmába. A csárdának számos híres-hírhedt törzsvendége volt, a krónikák szerint Rózsa Sándor is előszeretettel ütött itt időről időre tanyát.
A környék a 18. század közepétől közel egy évszázadon keresztül a gödöllői Grassalkovich-uradalom szentlőrinci majorsági központjának részét képezte. Miután a család megvált a birtoktól, a terület az 1860-as években többször gazdát cserélt, egészen addig, amíg 1869-ben parcellázásba nem kezdtek, kijelölve ezzel a jövendőbeli település első 811 házhelyét.
Az eleinte Szentlőrincpusztának nevezett, közigazgatásilag Vecséshez tartozó térségben főleg német, tót és magyar iparosok telepedtek meg,
és építettek jellemzően földszintes családi házakat. Az alakuló kisközség 1871 nyarán lett Colonie-Klein-Pest, azaz Kispest, amely levált Vecsésről, s ekkor választották meg a falu bíróját is. Néhány évvel később Törökfalva és Pestszentlőrinc is csatlakozott Kispesthez, amely 1874-re már nagyközség lett.
A házépítéseket nehezítették a vizenyős talajviszonyok: a híradások szerint erőteljesen esős időszakban nem volt ritka, hogy a szerény vályogházak egyszerűen összedőltek. Ezzel a problémával pedig, úgy tűnik, a település vezetői nem igazán törődtek:
És itt bukkan fel a Határ-csárda másik legendás lakója, a »Darázs« című lap szerkesztője és tulajdonosa, a fullánkos tollú Seper Kajetán. A furcsa nevű újságíró vad kirohanásaiban tombolva támadta a kispesti »vezető réteget«, a nemtörődömséget, minden cikke vitriolba mártott tollal íródott. Működésének »eredményeképpen« megbilincselve toloncolták ki Kispestről. (Magyar Nemzet, 1964. január 7.)
Ekkor még nagyjából 2000 fő körül mozgott az önálló Kispest lakosainak száma, ami a századfordulóra megháromszorozódott. Burkolt utak, járdák épültek, az utcákat közvilágítással látták el, megnyílt az első iskola, és a hívek adakozásából templom létesült. Ezzel egy időben, főleg a pestszentlőrinci oldalon, megindult az iparosodás, amelynek egyik első és egyben leglátványosabb eredménye az 1882-ben megalapított téglagyár volt, amelyhez 1887-ben már kiépítették a keskeny nyomtávú vasutat, ezzel segítve a téglaszállítást a gyártól az Üllői úton keresztül a belvárosi építkezések felé.
A vasúthoz ugyanebben az évben kocsiszín is épült Kispesten, amely 1977-ig üzemelt, majd a metró megépítésével és a villamosvonalak lecsökkentésével a létesítmény funkcióját vesztette, és a környéken megmaradt szerelvényeket más kocsiszínekbe terelték át.
A helyiérdekű vasút néhány évvel később, 1890-ben már utasokat is szállított,
majd 1900-ban a Budapest–Szent-Lőrinci Helyi Érdekű Villamos Vasút villamosította a vonalat. Az 1930-as években a HÉV immár villamosként, 50-es viszonylatszámot kapva beintegrálódott Budapest közlekedésébe. Ezzel jött létre a mai Határ úti csomópont első közlekedési tengelye, amely később több irányba is kinyílt.
A Wekerletelep születése
Wekerle Sándor pénzügyminiszter, majd miniszterelnök 1908-ban tett javaslatot egy önálló, modern lakónegyed kialakítására, amelynek elsődleges célja
a fővárosba költöző munkások, tisztviselők lakáskörülményeinek javítása volt.
A Határ út kispesti oldalán létesülő Kispesti Állami Munkástelep, azaz a mai Wekerletelep 1928-ra épült meg Győri Ottmár főmérnök beépítési tervei alapján (Kós Károly, majd később Tornallyay Zoltán a telep főterét szegélyező házak, illetve a mai Kós Károly tér tervezését és építkezését vezette) szabályos utcahálózattal, különböző típusházakkal és kiemelt intézményekkel (iskolák, rendőrség, filmszínház), népies szecessziós stílusban. A kertvárosias mintatelep jól adaptálta az akkoriban Európa-szerte megvalósuló hasonló vállalkozásokat.
A Határ úti térség azonban ekkor még mindig a szigetszerű beépítések közötti határpontot képezte, tőle északra a Kúttó, délre a Lóversenytér dűlővel. Az Üllői útról érkező villamos a 20. század elején már elágazott: az északi ága továbbra is Pestszentlőrinc, a délkeleti ága pedig Kispest központja felé haladt tovább. A villamosforgalom kiszolgálására az Üllői út fővárosi határában épült meg a Száva kocsiszín 1913-ban.
Feri major
1938-ban határozták el a korábbi budaörsi nemzetközi repülőteret felváltó, új közforgalmú repülőtér építését a korábbi Feri major területén. A repülőtér kialakítását még abban az évben elkezdték, és akkor még hétéves megvalósulással számoltak. Egyik első lépésként épült ki a repülőteret a városközponttal összekötő gyorsforgalmi útvonal:
a széles országúton külön helye lesz a személyautónak, a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2025/05/25/hatar-ut-csomopont-kispest-wekerletelep/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!