Ezt a lemezt adja karácsonyra, ha csalódást szeretne okozni

Hát igen. Akkor a legnehezebb írni egy albumról, ha se nem jó, se nem rossz. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy szimplán unalmas. Színházi közhely – egy volt tanárom kedvenc gondolata – mely ilyen esetekben többszörösen igaz: az ember legyen baromi jó, vagy totálisan rossz, de semmiképp se legyen középszerű, mert arra senki sem kíváncsi. Most sajnos mégis ez történt. A legújabb, számszerűsítve tizedik stúdióalbuma a kanadai rockzenekarnak – melynek becses neve Nickelback –

nem sikerült épp a legizgalmasabbra.

Hirdetés

A közhelyes, jellegtelen dalok, a saját maguk által fél tucatszor felhasznált dallamívek és szövegrészletek, valamint a szimplán, dinamikailag egy helyben toporgó nóták vegyes felvágottja érdektelenné teszi a lemezt, a harmadik dal után nincs kedv továbbhallgatni. Mi mégis megtettük és itt az eredmény. Ez a Get Rollin’.

Slágergyár slágerek nélkül

A lemezt megelőzően három dal jelent meg, hogy feldobja a hangulatot, ezek a lemez sorrendben első, harmadik és negyedik dalai, a San Quentin, a Those Days és a High Time. Érdekes, hogyha végigvizslatjuk a daloknál feltüntetett szerzők neveit, nagyjából a nóták felénél egyedül Chad Kroeger, a banda frontembere jelenik meg. Mondjuk nagy különbség nincs hangzásban ott, ahol mások is szerepelnek, de hogy ez jogdíjakban milyen megoszlást hoz maga után, sajnos ismeretlen előttünk. Amúgy a lemez fájdalmasan slágergyár alapkoncepciójú, hisz két kivétellel minden szám három és négy perc közé esik –

A banda előző lemeze, a 2017-es Feed The Machine, bár nem volt nagy siker, azért próbálkozott egy-két új ötlettel. Ezzel szemben a Get Rollin’ olyan, mintha a Dark Horse zúzós felét kevertük volna az All the Right Reasons balladisztikus felével. Még pár helyen szemtelen öndallamlopásokat – amennyiben ilyen létezik – is fel lehet fedezni. Nincs előadó a világon, akitől elvárható, hogy minden albuma izgalmas legyen, egyedi és nulla százalékban önismétlő, mégis érződik, hogy mikor törekszik rá valaki, és mikor nem. Számomra rejtély, hogy mi volt a gondolat a „dobjunk ki még egy albumot” vonalon túl a banda fejében, mert semmilyen vállalt kockázat, semmilyen új ötlet, de még a komfortzónán belüli slágeresség sem fogant meg a lemezen.

Kicsit a mélyére nézve, rögtön a kezdő nóta, a San Quentin egy jó kis zúzós, már-már metálos fricskával induló lökése reménnyel tölti el a hallgató füleket. Egy harapós riff sosem baj, az énekes is tisztességesen megjelenik, aztán… hát, semmi. A dinamika megragad, az ötletet nem bontják tovább. Van egy-két ütős riff díszítésnek, de ez csak egy kellemes színt ad, energiában nem pótolja a hiányt. Autózós nótának nem rossz, de ennyi. A gitárszóló egyéb iránt tisztes, de rövid és csak tölt, nem ad hozzá nagy megfejtést.

Hasonló a betegsége a második nótának, a Skinny Little […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/zene/2022/11/27/nickelback-uj-album-get-rollin-dark-horse-photograph-stenk/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!