Ezt a filmet nem tolták túl, és épp ezért működik

Ma már a filmszakma elismert, többnyire jól csengő nevének számít M. Night Shyamalan. A rendező, aki producerként, íróként és színészként is részt vett már nem egy mozis alkotásban, a Hatodik érzék című filmmel írta be magát végérvényesen a mozitörténelembe. Azóta rengeteg ismert alkotást kötünk a nevéhez, elég, ha csak A széttörve, az Üveg, a Jelek vagy A látogatás  című filmjeire gondolunk. Új alkotása, A csapda nem éri el legnagyobb sikereinek szintjét, de inkább a jobb, mintsem a pocsék filmjei közé tartozik. 

M. Night Shyamalan alkotói múltjával az az igazi gond, hogy a kezdeti sikerek után számos filmje elég megosztó lett a közönség és a kritikusok körében egyaránt. A mai napig sokan negatívan emlegetik fel az olyan filmjeit, mint A Föld után, a Lány a vízben vagy a közutálatnak örvendő Az utolsó léghajlító. A legutóbbi, nevéhez köthető alkotás, A figyelők, amit lánya rendezett, ő pedig producerelt, szintén nem aratott nagy sikert, így mostani filmjére, amely egy sorozatgyilkos menekülését követi végig, nagyon kíváncsiak voltunk. 

Cikkünk megjelenésekor még csak a premierhétvégén vagyunk, így a nemzetközi fogadtatás egyelőre kérdéses, nem hallani kegyetlen kritikai lehúzásról, ami persze annak is köszönhető, hogy nem volt külön szakmai vetítéssorozat – csak a premierrel egy időben nézhette meg a filmet a szakma is. A rendező, aki ezúttal nemcsak a direktori széket foglalta el, hanem producerként és forgatókönyvíróként is dolgozott, sőt még egy mellékszerepben is feltűnik, elég kemény alkukat kötött filmje sikeréért, és szemlátomást minden magára vállalt feladatkörben elfogadhatóan teljesített.

Hirdetés

Egy remek alapötlet

A sztori zanzásítva: van egy boldog családapa, Cooper Adams (Josh Hartnett), aki kislányát, Riley Adamst (Ariel Donoghue-t) elviszi élete koncertjére, ahol egy Lady Raven nevű pop-, R&B előadó (Saleka Shyamalan) fog fellépni. A kislány extázisban van, de apjára egyre jobban ráül egy nyomasztó érzés. Feltűnik neki, hogy a koncerten a megszokottnál is erősebb a rendőri jelenlét, és sorban igazoltatják a középkorú férfiakat.

Egy véletlen folytán kiderül, hogy a rendőrség egy „Hentes” nevű, darabolós sorozatgyilkost üldöz, aki elvileg jegyet váltott a koncertre. A szörnyeteg majd húsz ember haláláért felel, és történetesen nem más, mint az Adams család feje, a kislányát koncertre kísérő Cooper Adams. Innentől megindul az elmejáték, hogy vajon miként lehetne kijutni az arénából, amely közben, mint egy valóságos erőd, szinte hermetikusan lezárul.

A szakember előre tudja a a Hentes szinte minden lépését, így a sorozatgyilkosnak unortodox eszközökhöz kell folyamodnia, hogy kimeneküljön, miközben arra is ügyelnie kell, hogy kislánya semmit se sejtsen meg valódi kilétéről. A koncertfilm és sorozatgyilkosos elmejáték vegyületéből alakuló mozi egy izgalmas thriller formájában elevenedik meg.

Itt-ott kileng

Tartottunk tőle, hogy M. Night Shyamalan megpróbál majd túllőni a célon, szerencsére a lineárisan haladó sztori szinte végig a főszereplő őrültet követi, akinek nyugodtsága, stratégiai gondolkodása és megnyerő, illetve meggyőző ereje lehengerel mindenkit a környezetében. Ehhez hozzájön a meglepően sokszor mellé szegődő szerencse, így fordulatos, izgalmas macska-egér játék alakul ki, ahol folyton szorul a hurok, de Cooper újból és újból kicsusszan belőle.

A történet szempontjából nem sok negatívumot lehet felsorolni, legfeljebb talán annyit, hogy a sorozatgyilkos mentális hátterét boncolgató szál túl gyenge, így nem érvényesül, csak nyújtja a szerencsére pont nem túl hosszúra sikeredett filmet.