Amikor elkészítteti valaki az első tetoválását, sokszor eszébe sem jut, hogy miként hathat negatívan életére ez az önkifejezés, testdíszítési forma – én sem töprengtem rajta sokat 18 évesen. Ősszel mégis megtapasztaltam, hogy egy kellemes vakáción is akadályokat gördíthet a tervek elé, ha valakinek a bőrét varrott minták díszítik.
Japánban töltött heteim során elég komoly kulturális differenciákat tapasztaltam, de sok esetben hozzáállás kérdése volt csupán, hogy az ember képes-e akklimatizálódni vagy sem. Egy dolog mégis akadt, amiben nem csupán a megközelítésen múlik, hogy az ember átlendüljön a különbségen, hiszen a híres melegvizes fürdőket (onsen) sok helyen csak akkor élvezheti ki egy turista, ha nincsenek tetoválásai.
Bakancslistás pont nálam, hogy egy erdő széli fürdő kinti medencéjében, a forró vízben ázva figyeljem a gigászi Fuji hóba burkolódzó csúcsát, amint mintát karcol a felhőkbe. Ezt sajnos nem élhettem meg most, mert felkészületlenségemből adódóan, több órás kutatás eredményeként is csupán két olyan (árát tekintve luxusfürdőnek számító) helyet találtam, ahová fedetlenül, korlátozások nélkül térhettem volna be tetovált testtel. A legtöbb nyilvános fürdő nem engedélyezi a varrott mintákat, vagy arra kérik a vendéget, hogy fedje le valamilyen formában a nyilvános helyiségek használata közben (erre vannak alkalmas segédeszközök persze), de ez mégis csak extra kellemetlenség, amit sajnos be kell vállalni.

Félelmetes tűzoltók
Bár Japánban a fiatalabb generációk körében kevésbé vált ki negatív érzést a ma már sokaknál (köztük a popkultúra ismert neveinél) szinte alapvetésnek számító tetoválás, az idősebb generációkat továbbra is taszítja, amikor valakin díszes mintákat látnak. Ennek közismert oka az erőszakos csoportoktól, kiemelten a Yakuzáktól (japán bűnszindikátus) való félelem, akik látványos tetoválásaikról híresek. Kevesen tudják azonban, hogy nem csupán ők varrattak mintákat magukra, hanem anno a tűzoltók is,
akiktől századokkal ezelőtt rettegtek Japánban.
Korábban az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Japán Tanszék vezetőjével, Szabó Balázzsal beszélgettem a szigetország kultúrájáról, akkor került szóba a tetoválásoktól való félelem, amiről az egyetem docense érdekes történetet osztott meg velem:
A XVIII. században nem csak a Yakuza tagjai, hanem az akkori tűzoltók is híresek voltak a tetoválásaikról, a tűzoltóktól pedig mindenki félt. Papírból meg fából épült házak voltak akkoriban, és nagyon sok volt a tűzvész is, de a tűzoltás nem úgy nézett ki, mint ma. Egy papírból épült házat nem volt érdemes locsolgatni, hisz pillanatok alatt leégett. A tűzoltók hatalmas fejszékkel illetve bontócsáklyákkal voltak felszerelve, és gyakorlatilag azt csinálták, hogy tűzzáró zónát építettek a lángok köré, amihez lebontottak házakat. Képesek voltak arra, hogy percek alatt porig romboljanak egy épületet. Nagyon jó kondícióban lévő fiatalemberek voltak a tűzoltók, féltek is tőlük, amire ők rájátszva sokszor nagy tetoválásokkal látták el magukat. A tűzoltóktól sokszor jobban is féltek, mint a szervezett bűnözés tagjaitól, de állítólag volt átfedés is, hisz a tűzoltók másodállásban szívesen dolgoztak kidobóemberként és pénzbehajtóként.
A világ legtöbb részén persze nem emiatt vannak a tetoválással szembeni ellenérzések. Sokszor országonként eltérő okok bújnak meg a tetoválás iránti intolerancia mögött, és a mintákkal szembeni retorzió is eltérő. Sok helyen (főként iszlám országokban) vallási megfontolásból tiltják a tetoválásokat és várják el az odalátogatóktól is, hogy fedjék valamivel kivarrt bőrfelületeiket.
A szokások ellensége
A tanítások szerint a tetoválás az isten alkotta test felesleges eltorzítása, ami elítélendő. Bár a vendégeket nem büntetik azért, mert tetoválás van rajtuk, az olyan […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!