Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Hamnet
rendező: Chloé Zhao / IMDb 8.2
Gáll Anna
A 2025 legjobb filmjének járó képzeletbeli díjat egyértelműen Chloé Zhao Hamnetjének adnám. Kevés olyan mozis élményem volt, mint amit átéltem a II. Budapest International Film Festival (BIFF) vetítésén, amikor először láttam a Hamnetet. Ha egy film közben kis túlzással az egész közönség elérzékenyül, akkor biztos, hogy hatásos, mély és csodálatos produkcióról beszélhetünk.
A Jessie Buckley és Paul Mescal főszereplésével készült film egyszerre történelmi dráma és szívszorító családtörténet, amely a legendás drámaíró,
Shakespeare elfeledett fiának – és az egész családnak – a kálváriáját dolgozza fel.
A Hamnet szépsége abban rejlik, hogy nem egy hagyományos életrajzi film Shakespeare-ről, hanem egy bensőséges sztori, amely mindennemű grandiózus elemet mellőz, mégis hatásosabb, mint bármely másik film, amit idén láttam.
Miénk lesz a holnap
rendező: Paola Cortellesi / IMDb 7.7
Sümegi Noémi
A filmet, amely Olaszországban lenyomta a Barbie-t és az Oppenheimert is, nálunk 2025-ben mutatták be. A rendező-forgatókönyvíró Paola Cortellesi, aki egyben a főszerepet (Delia) is játssza, úgy beszél a nőkről a II. világháború utáni Rómában, hogy pontosan tudjuk, szavai a mának szólnak.
Cortellesi – az olasz filmművészet szupersztárja – szokatlan és finom eszközökkel mutatja be azt az időszakot Olaszországban (1946-ot írunk), amikor a nőknek csak kussolni volt szabad, a munkájukért nem kaptak annyi pénzt, mint a férfiak, otthon cselédként dolgoztatták őket,
és ha becsukódott az ajtó, akkor a feleség – a család, a gyerekek, de még a szomszédság is – biztos lehetett abban, hogy jön a verés.
A film azonban egyáltalán nem húz le, sőt. Ennek oka egyrészt az a megfoghatatlan reménykedés, ami a főszereplő csaláanya, Delia arcára van írva, és belengi az egész történetet, másrészt az a humor és azok a filmes megoldások, amelyek elemelik a brutális valóságtól a képi világot.
A filmben végig azt érezzük, hogy valaminek történnie kell, hogy Delia valamit titkol előlünk. Nem lehet véletlen, hogy tűri a megaláztatást, kell lennie valaminek a háttérben, ami reményt ad, szabadulást hoz. Aztán jön egy levél, és miközben Delia egy új, pöttyös blúzon dolgozik, a film végére az is kiderül, hogy a nők innentől többé nem fogják eltűrni azt, amit eddig.
Rokonidők
rendező: Cédric Klapisch / IMDb 7.3
F. Tóth Benedek
Végre egy lélekemelő film, amiben senkit nem robbantanak fel, nem ölnek meg, nem rabolnak el. A Rokonidők legfeljebb a szívünket rabolja el, de azt nagyon. És azért, mert nem akar többet mutatni az életből, mint ami, miközben az egész csak fikció. Kitaláció azért, hogy ez a világ egy kicsit jobb hely legyen. És nem azért, mert olyan szörnyű volna, hanem mert képesek vagyunk mindent, de mindent szétbarmolni magunk körül.
Erre jön Cédric Klapisch rendező, és elénk tesz egy olyan filmet a szépségről, a szerelemről, a hétköznapok egyszerűségéről, a vágyról, a reményről, a sodródásról, ami feltölti a lelkek lemerült celláit. Megmutatja,
milyen figyelni valakire, milyen meghallgatni a másikat,
és segít felidézni azokat az időket, amikor az élet semmivel nem volt könnyebb vagy őszintébb, mint manapság, mégis több ereje volt a szónak vagy érintésnek.
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2025/12/29/az-ev-filmjei-2025-valogatas-mozi-best-of-hamnet/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!