Hirben.hu Hírben jók vagyunk! 92 évesen filmet csinálni a halálról minden, csak nem gyakori – de legalább érthető. Érthető, hiszen miért is ne foglalkoztatná az embert az elmúlás gondolata ennyi idősen. Elvégre – még ha egészséges is az illető –, mégiscsak az élete végén jár. A szóban forgó 92 éves rendező Costa-Gavras, akinek új, Az utolsó lehelet című filmje alig egy hónapja látható a hazai mozikban.
A politikai thrillere atyja egy tőle szokatlan stílusú filmmel tért vissza. Costa-Garvas ezúttal gondolt egyet, és elfordult a hatalom bemutatásától, hogy az emberi lét legintimebb és legelkerülhetetlenebb határa felé induljon – a halál irányába. A film főként orvosi közegben és magánterekben (főleg családok otthonaiban) játszódik, és az életvégi ellátás, a halandóság, valamint a betegek, orvosok, családok és a társadalom közötti törékeny alkuk és kompromisszumok kérdéseit vizsgálja.
Az utolsó lehelet talán a rendező egyik legradikálisabb alkotása, de nem a botrány vagy a sokkfaktor miatt. Inkább a csendes, de szilárd követelés miatt, hogy az emberi méltóságot egy olyan világban is tiszteletben tartsuk, amely gyakran adminisztratív problémaként kezeli a halált.
Visszatérő téma, de más köntösben
A film középpontjában Fabrice Toussaint (Denis Podalydès) áll, akit Costa-Gavras tudatosan nem hősként vagy döntéshozóként ábrázol, hanem egyfajta közvetítőként. Fabrice nem halálos beteg, és nem is ő viseli a közvetlen orvosi felelősséget; szerepe a betegek, a hozzátartozók és az intézmények közötti köztes térbe helyezi őt.
Az utolsó leheletnek nincs nem hagyományos dramaturgiai íve, amely mentén kibontakozna, hanem egymást követő találkozások sorozataként jellemezhető. Fabrice egyik esettől a másikig halad, különböző állapotban lévő betegekkel és hozzátartozóikkal találkozik. Azonban minden helyzet ugyanannak az alapvető dilemmának egy új oldalát kínálja:
Meddig tart a gondoskodás, és kinek van joga kimondani, hogy elég volt?
Costa-Gavras filmjeiben visszatérő téma, hogy az intézmények miként gyakorolnak hatalmat az emberi test felett; Az utolsó lehelet esetében az intézmény az orvostudomány, a test pedig már nem produktív, nem hasznosítható és nem gyógyítható, hanem lényegében […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/cinematrix/2026/01/15/az-utolso-lehelet-film-rak-costa-gavras-francia/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!