Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Árvizek elleni védműnek indult, majd különleges vízimadarak költőhelye, kellemes rekreációs térség és kedvelt kirándulóhely lett belőle. Közel fél évszázada született meg a főváros legnagyobb felületű állóvíztükre, a kelet-pesti Naplás-tó.
„Cinkota külterületén a Naplás-tó. Hetvenöt előtt híre nyoma sem volt. Erre folyik a Szilas-patak, errefelé vitte a város szennyvizét s nagy áradó vizekkel veszélyeztette a környéket. Tehát szabályozni kellett. Víztisztító, vízszabályozó, víztározó. Az első út hozzá, társadalmi munkában már készül. Ma még horgászni, fürdeni nem szabad benne. De két-három év múlva megkezdik a haltelepítést, partjának rendezését, üzemi horgásztó lesz itt is. A régi pesti víztükrök mellett egy újabb születik.” (Esti Hírlap, 1982. augusztus 19.)
A főváros és egyes vidéki nagyvárosok kialakuló és átalakuló közterein, a városiasodás folyamán kiépített agorákon tett rendszeres kirándulásaink sorát most egy szokatlan helyszínen folytatjuk. Jelen látogatásunk inkább mondható egy valódi késő őszi kirándulásnak, hiszen a bemutatandó térségben valóban nem a kereskedelem vagy a közlekedés dominál, hanem látszólag a természet játssza a főszerepet. A természet, amelynek térhódításához jelen esetben emberi tevékenységre volt szükség.
Vízszabályozási munka
A kelet-pesti Naplás-tó valóban népszerű kirándulóhely; kisebb oázis a szinte véget nem érő családiházas városrészek határában, ugyanakkor a mostani kellemes környezetét alapvetően az emberi beavatkozásnak köszönheti. A ma Napás-tónak nevezett vízfelület egy több évtizedes előkészítés után megszületett vízszabályozási munka eredménye, és
a Szilas-patak felduzzasztásával jött létre.
A Kerepes környékén felszínre bukkanó forrásokból elinduló két erecske egyesüléséből életre kelt, majd egy nagy ívvel a Duna felé tartó, kedélyesen csörgedező patak ma egy csendes, barátságos vízfolyás képét mutatja. De nem volt ez mindig így, s az időről időre megbokrosodó patak megzabolázásának szüksége alapjaiban járult hozzá a Naplás-tó kialakulásának történetéhez.
A Dunától keletre eső, a folyóra enyhén lejtő, süllyedéssel kialakult völgyben jelent meg a Szilas-patak, amely a XVII. századig még nem igazán játszott fontos szerepet Pest város térésgének életében. Amikor a kereskedőváros élete egyre inkább felélénkült, és a lakóinak száma is lendületes növekedésnek indult, szükségessé vált a minél nagyobb és a városhoz közel eső, jól hasznosítható mezőgazdasági területek kijelölése. Ekkor váltak érdekessé a Pest körüli dombság kisebb-nagyobb vízfolyásai, patakjai.
A városi tanács 1710-ben elkezdte kiosztani a városfalon kívüli, művelésre alkalmas területeket a mezőgazdaság számára. A városhoz közeli sávban, a későbbi vámhatár, azaz a mai Rottenbiller és Fiumei út vonalán kívül kerteket alakítottak ki – ezekről sorozatunk több cikkében, így például a Baross tér története kapcsán is tettünk említést.
A házakhoz tartozó kerteken túl majorok, majd szántók szegélyezték az Észak-Alföld felé tartó főbb szekérutakat. A Rákos-patak partján rétek terültek el, ezen túl pedig nagyobb kiterjedésű legelők, amelyek vízellátásában sokat segítettek az olyan vízfolyások, mint például a Szilas-patak. Ezeknek a mezőgazdasági térségeknek a szerepe a XIX. századtól tovább erősödött, amikor a falakon belüli lakosság már a határokon túl is építkezni kezdett, majd a városfal lebontása után nagyfokú parcellázások és építkezések kezdődtek, és megindult a mai Pest kialakulása.
Folyamatos árvízveszély
A század közepétől megjelenő nagy térigényű intézmények – vásárterek, temetők, majd a vasút – miatt a kertek, szőlők, legelők zónája egyre távolabbra szorult. A Pest környéki falvaknak, mint például Kerepesnek, Rákospalotának is egyre duzzadni kezdett a főleg mezőgazdaságból élő lakossága, akik mind a kialakuló főváros ellátására szakosodtak. A területet tápláló, a termelést segítő és az abból élő falusiak megélhetését biztosító békés patakok azonban időről-időre komoly gondokat és károkat is tudtak okozni. Az 1931. évi tavaszi áradások kapcsán például így írt az akkori sajtó:
„A máskülönben jelentéktelennek látszó Szilas patak okozta a bajokat. Ez a patak, Cinkotán, Rákosszentmihályon, Rákospalotán és Újpesten keresztül folydogálva ömlik a Dunába. A legnagyobb bajokat itt Rákosszentmihályon okozza ez a patak, s ezen csak az segítene, ha a medrét legalább egy méterrel lemélyítenék.
Amíg ez meg nem történik, a Szilas évről-évre kiönt és elpusztít mindent, amit útjában talál.
A legnevezetesebb az, hogy a patak által veszélyeztetett községek már évek előtt befizették a mederszabályozás előmunkálatainak díját, a földművelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya pedig már el is készítette a munkálatok tervrajzát, a munkák azonban csak nem akarnak megindulni. (…) Tízezer ember nyugalmát zavarta fel a rákosszentmihályi árvíz, a Szilas patak szennyes árja pedig még egyre dagad és félő, hogy rövidesen azokat a részeket is elönti az áradás, amelyek ma még szárazon vannak. Érdeklődtünk a földművelésügyi minisztérium illetékes osztályán, ahol azt mondották, hogy a Szilas patak szabályozása nem tartozik az állam hatáskörébe, s erre a célra nincs is fedezet. A költségeket az érdekelt községeknek kellene összeadniuk, s ebben az irányban a minisztérium rövidesen megteszi a szükséges lépéseket.” (Friss Ujság, 1931. április 25.)
Az évről évre kiöntő és a környező falvakban rendszeresen károkat okozó patakok szabályozásának kérdése már a fenti cikk írásakor sem volt újkeletű. Ahogy a helyszíni tudósító is kitér rá, az érintett települések vezetői már jó néhány éve […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2025/11/16/naplas-to-kelet-pest-rekreacios-terseg/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!