Elsőkönyves szerző, aki pillanatok alatt robbant be a köztudatba. Kötetét szinte az összes újság és szakmai lap méltatta, még a horror királya, Stephen King is elismerően írt róla. Évtizedeket várt, hogy az anyaság és a munkája mellett lehetősége nyíljon végre szenvedélyével, az írással foglalkozni, majd némi szerencse folytán hamar az események középpontjában találta magát.
„Amikor a kéziraton kezdtem dolgozni, alig néhány fejezettel voltam meg, de beadtam az anyagot egy elsőkönyves szerzőknek szóló versenyre, amiről később el is feledkeztem. Nem vártam semmit az egésztől, ezért meglepett, amikor beválogattak, és azt kérték, hogy küldjek néhány fejezetet a könyv közepéből, amely akkor még nem is létezett. Szóval a semmiből kellett néhány hét alatt ezt a pár fejezetet megírnom, amire újból azt gondoltam, hogy semmi sem fog történni, végül mégis a második helyezettnek választottak, és hirtelen ügynökök és kiadók kérték tőlem a nem létező kéziratot. El kellett készítenem a teljes első változatot, miközben vártak rám, ami egyfelől csodálatos motiváció volt, másfelől viszont őrült módjára kellett írnom, hogy a végére érjek” – mesélt nekünk „szerencséjéről” Fiona McPhillips.
Az írónő, akinek hamarosan érkezik második kötete is – ami egy dublini rave-parti után eltűnt fiúról szól –, korábban újságíróként dolgozott. Húsz évet várt, hogy szenvedélyével foglalkozhasson, elérhesse az áttörést, mert korábban nem volt elegendő ideje az írásra. Azért sem volt egyszerű számára a könyv megírása, mert írásmódja szerint lineárisan fűzi a történetet. Az eleje és vége nagyjából megvan, de hagyja, hogy alkotás közben „hozzanak döntéseket” karakterei.
Első kötete, A hallgatás sebei egy elég sötét történetet mesél el, ahol a főhősnőt behívják, hogy a bíróságon tanúskodjon egy szexuális bántalmazás ügyében, amely abban az iskolában történt, ahová ő is járt fiatalon. Amikor megkérdeztük, miért ilyen sötét történetet választott első kötete témájának, annyit felelt:
Feminista harag.
Nevetve hozzátette, hogy az ír irodalom XX. századi, női alkotói szinte kivétel nélkül kemény történetekkel váltak az irodalmi közeg hajtóerőivé, ő pedig általuk inspirálódott.
Valós forrás
Amikor belevágott az írásba, épp a BBC egyik podcastelőadását hallgatta, ahol arról beszéltek, hogy egy korábbi ír úszóedző, akiről azt feltételezték, hogy szexuálisan zaklatta a versenyzőit, 1994-ben Amerikába menekült, hogy elkerülje a vádemelést. Később lenyomozták, hogy Floridába költözött, majd elindult ellene az eljárások lavinája.
Az írónő érdeklődését felkeltette a téma, ezért jobban beleásta magát. Kiderült, hogy a 90-es években több ír úszóedzőt is hasonló vádak értek, és számos hasonló történet létezik. Így került története központjába egy fiatal lányokat zaklató edző, aminek köszönhetően
a könyv rezonálhatott arra az ír valóságra, aminek évtizedek kellettek az […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!