Eredetileg táncfilmnek íródott, a jelenetről jelenetre megrajzolt alkotás végül fiókba került. Amikor a csapat úgy érezte, ideje egy újabb produkcióval előrukkolni a közönségnek, mégis visszanyúltak a forgatókönyvhöz: így indult a Paradisum története, amely három és fél héten keresztül varázsolja el a skót fővárosba érkező közönséget, október 10-től pedig a Müpa Sátor látogatóit. (Az Index is kint járt a csapatnál, és megnézte az egyik előadást, a kritikát ide kattintva olvashatják.)
A Recirquel munkássága nem csak annyiból áll, hogy kitalálnak egy koncepciót, begyakorolják a számokat és színre viszik a darabot. Egy-egy új produkció előkészítése nehéz feladat, akár 3-4 éves felkészülés is megelőzhet egy premiert.
Arról beszélgettünk a kreatív stábbal, hogy izgalmas lenne kutatómunkát végezni arról, hogy egy táncfilmet meg lehet-e csinálni színpadi műként, tehát magát a témát ki tudjuk-e úgy bontani, hogy az színpadon is működjön. Az előadásnak megvolt a váza, így jött a Paradisum. A Recirquelnél több munka is összekapcsolódik, a darabok egyértelműen következnek egymásból (stiláris és tematikai szempontól egyaránt – a szerk.). A Paradisum az IMA előadásunk után következik. Ha az ember megtalálja azt a fajta belső békét, amit az IMA hivatott bemutatni, utána jön a regeneráció. Az előadás eredeti címe is Regeneráció volt, de a kollégák megvétózták…
– fogalmazott a darab keletkezéséről Vági Bence.
Mivel a darab a feltámadásról és az újraéledésről szól, a regeneráció áll a középpontjában. A legfontosabb kérdés, amit felvet: Lehetséges-e egyáltalán regenerálódni egy következő generáció számára, és ha igen, hogyan?
Most kell a csúcson lenniük
Bár számos csoportos jelenet van az előadásban, a Paradisum alapvetően hat zsáner, hat szólóprodukció, hat különböző sors megvilágítása olyan kontextusokban, amelyeken belül többször találkoznak az eltérő nézőpontok. A történet az utolsó emberrel kezdődik, aki még jelen van a ma ismert létformában. Ezután egy másfajta létforma következik, amelyet egyfajta regeneráció előz meg.
És hogy van-e rejtett jelentése a hat-hat zsánernek, vagyis a használt eszközöknek? (Kínai rúd, karika, gurtni, létra és zsonglőr, dob és tánc, handstand.) A válasz egyszerű: nincs.
Az eszköz az eszköz, mint ahogy a táncban a forgás az forgás. Az eszköz az előadásban nem bír szimbolikus jelentéssel, a tánc vagy az artista tartalom azonban már igen. A poétikát a koreográfia határozza meg. Az, hogy egy-egy mozdulat karikán vagy kockán történik, lényegtelen. Minden artistának megvan a specialitása, amellyel a legkönnyebben tudja a mozgásának a szókincsét bővíteni és szabaddá tenni, hiszen a darabokban nagyon fontos a […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!