Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A budai kertvendéglők aranykorának és a kevés igazi éjszakai mulatóhelyek egyik utolsó bástyájaként áll komoran és régóta bezárva a Déli pályaudvar közelében a volt Kis Royal étterem. Kellemes hangulata és rendkívüli konyhája nemcsak a pesti oldalról, de külföldről is vonzotta a vendégeket jó pár évtizeden keresztül.
„A budai Kis Royal pedig fontos idegenforgalmi tényező Pesten. Ha nevezetes külföldi érkezik, akár a windsori herceg, akár a kapurtalai maharadzsa, egészen biztosan meg lehet találni este a Kis Royalban. Debreceni Kiss Lajos muzsikája nemcsak a külföldiek szívébe lopja be magát, de a pestieknek is a legnagyobb mulattatója. Igazi magyaros hangulatot varázsol az ízlésesen dekorált tiszta, magyar Kis Royalban a zsúfolt asztalok között. Másutt is lehet jól enni, hiszen Budapest a kitűnő konyhák városa. De Korányi éttermeiben egyéb is van. A levegőben van valami szimpatikus, finom. A tulajdonos kedvessége, igyekezete, szorgalma, hozzáértése meglátszik minden pincéren, az asztalon, a terítésen, az egész hely hangulatán. Egy mondatban benne van minden. A publikum szereti Korányit. Bízik benne. Ez a magyarázat.” (Pesti Futár, 1937. december 15.)
A budai Kis Royal az 1930-as évek elejétől lényegében a rendszerváltásig vonzotta akár külföldről, vagy a város távolabbi részeiből is a kikapcsolódni, mulatni vágyókat, kerthelyisége pedig a forró nyarakon a szomszédos házaktól védve, a méretes fák árnyékában szolgált kellemes hűsölő helyként.
A közkedvelt, több szempontból egyedülálló vendéglátóhely az 1960-70-es években élte aranykorát,
majd lassú, elnyúlt agóniával múlt ki, remélhetőlen nem örökre. Hiszen a Krisztinaváros határában levő korabeli kerthelyiség egyelőre túlélte az ingatlanberuházások kapzsiságát, s noha tulajdonjoga az önkormányzat kezéből kikerült, a dózer még megkímélte – félő azonban, hogy nem sokáig. Hiszen aggasztó példaként lebeg előttünk a csupán néhányszáz méterrel odébb, igaz már a szomszédos I. kerületben működő legendás Márványmenyasszony étterem tragikus végjátéka, amely bő két évszázados működés után, számos történelmi emléket magával temetve ítéltetett bontásra.
Túlélő budai kerthelyiség
A Kis Royal története ennyire ugyan nem nyúlik vissza a múltba, de egyfajta utolsó túlélője a budai kerthelyiségek valaha volt virágzó kultúrájának. Hiszen hiába keressük már a kirándulók közkedvelt Balázs vendéglőjét Hűvösvölgyben, és jobb sorsára vár a korábban oly népszerű Paksi Halászcsárda még romjaiban megmaradt, de évek óta betárt kerthelyisége is a Margit körúton.
A 19. század második felében a Krisztinaváros eleinte csak a Vár-hegy közvetlen szomszédságában indult fejlődésnek, ezzel együtt nyíltak itt polgári kávéházak, vagy az előző évszázad szőlői helyén éttermek is. Nem is beszélve a Tabán nyüzsgő, bár kevésbé elegáns vendéglátásáról, ami leginkább a kocsmákban és szerényebb, de annál népszerűbb fogadókban merült ki.
Az egyre bővülő polgárváros fejlődésének útjába 1860-tól kezdve a Déli Vasút vágányai álltak, amelyek sokáig egyfajta valós cezúrát képeztek a besűrűsödő városrész és a század végéig főleg szőlővel befuttatott, patakocskákkal átszőtt, szinte érintetlen Németvölgy között. A századfordulótól kezdve azonban a vasút nyugati oldala is kezdett benépesedni, igaz, eleinte csak nagy területigényű intézményekkel: kórházakkal, temetővel, optikai gyárral, tanítóképzővel – ezekről az Építészfórum több alkalommal, például a BAH-csomóponttal és az Apor Vilmos térrel foglalkozó írásában is megemlékezett –, majd az 1920-as évektől látványos beépítések kezdődtek. Megépültek a külső Krisztinaváros és Németvölgy máig ismert zártsoros bérházai.
Az Alkotás utca és Márvány utca sarkán található területen a századfordulón egy igen méretes telket parcelláztak ki, majd oda 1898-ban sarokházat és vendéglőt építettek fel. Ez utóbbit 1912-ben mozgóképszínházzal és kávéházzal is kiegészítették, utóbbit ekkor Antal Izsó üzemeltette Bauer néven. A Márvány utca 19. szám alatt megnyílt hangulatos, jellegzetes budai kiskocsmának
rendszeres vendége volt Kafka Margit írónő is,
aki 1910 és 1915 között néhány házzal odébb, a 29-es szám magasföldszintjén lakott, és ott írta meg talán legjelentősebb, Színek és évek című nagyregényét. A Papp Józsefné által vezetett Márványhattyú vendéglő különtermében az első világháború idején és után rendszeresen üléseztek a kerület baloldali pártszervezetei is.
A vendéglőt akkori tulajdonosa, Deissner Emil 1922-ben átalakította, a kerthelyiség gesztenyefájának árnyasában pedig Horváth Gábor elsőrendű cigányzenekara játszott; a vendégeknek a francia és magyar konyha finomságait szolgálták fel, mellé válogatott borokat és „Haggenmacher-féle sörkülönlegességeket”. A kiskocsma 1925-ben ismét tulajdonost váltott, innentől kezdve már Fehér Holló névvel működött tovább. 1929-ben a tulajdonosa ismét továbbadta az éttermet. 1931-ben nyílt meg a nagykörúti Royal luxusszálló éttermének nyári filiáléjának is tartott Kis Royal a Márvány utcában Korányi Zoltán üzemeltetésében.
Egy lelkes ember vendéglőt nyitott a Márvány utcában. Vendéglőt? Ez nem helyes szó. Olyan szép az egész, mint egy nagyon ízléses úrnak maga tervezte privát kertje. A vendégek pedig, mint egy garden party előkelő meghívottjai. A mai nehéz viszonyok között ilyesmit csinálni Pesten, dicséretre méltó dolog. Szegény kisország vagyunk, de jól élünk. Bécsben nem lehet találni ilyen nyári vacsorázóhelyet. A gyönyörű, hangulatkeltő külföldi berendezés, pompás felszolgálás, elsőrendű konyha egy csapásra vonzóvá tették a Kis Royalt.
Korányi Zoltán, ennek az étteremnek lelkes megteremtője, nagy meglepetésben részesítette a pesti gourmandokat: főszakácsnak szerződtette Csáky Sándort, a tátrafüredi Palace Szanatórium híres séfjét. Csáky nem közönséges szakács. Nemrég ünnepelte 25 éves jubileumát. Őt tartják ma Magyarország legjobb szakácsának. Olyan márka, mint az órák között a Patek-óra. A sofőrnek csak azt kell mondani: »Kis Royal!« – Este tízkor minden taxi tudja, hogy ez a Royal Nagyszálló éttermének nyári különítménye a Márvány utcában. Korányi vendéglője.” (Pesti Futár, 1931)
A Kis Royal megnyitójára igen előkelő társaság gyűlt össze, a pesti gazdasági és politikai elit színe-java megjelent, az épület előtt, a Márvány utcában látványos gépkocsikaraván parkolt. A megújult vendéglő a korabeli beszámolók alapján a finom, visszafogott eleganciát képviselte, amelyet maga a tulajdonos álmodott meg párizsi és londoni tapasztalatai alapján. Az előkelő közönség előszeretettel találkozott a Kis Royalban, amelybe nem volt könnyű időben asztalt foglalni. Az egész nyáron nyitva tartó kerthelyiség mellett, amelyben – hála a debreceni Kiss […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/jardasziget/2026/05/17/kis-royal-budai-etterem-bezarva-all/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!