Hirben.hu Hírben jók vagyunk! A hetvenes évek nyarainak slágere volt, ha egy-egy hétvégén sikerült lejutnom a Balatonhoz, de a csúcs, a totális vágybeteljesülés akkor érkezett, ha a balatonfüredi Marina szálló strandján sikerült belekóstolnom a magyar luxusba.
Szóba sem jöhetett, hogy akkoriban ki tudtam volna fizetni azt a pár száz forintot, amennyibe egy szoba került, de a „kerítésen belül lenni” keltette illúzió felért egy érvényes útlevéllel.
Budapest krémje tobzódott ott, részben jó nevű orvosok, ügyvédek és többségében maszekok, kisiparosok. Más nemigen engedhette meg magának ezt a luxust.
10
Ha gazdagok között vagy, két eset lehetséges: röpke percekre közülük valónak érezheted magad, vagy azon kesereghetsz, hogy te miért vagy szegény – e két érzés között himbálózik az ember, de ez még mindig jobb, mintha semmi sem történne. Valahogy így voltam ezzel én is.
Éjszakai mulató, táncosnők, pezsgőszökőkút, tejszínhabos eper, majd puszta padlón alvás a szemben lévő személyzeti szálláson, szóval csövezés.
Másnap a strandon fekve kiszuszogni az éjszaka fáradalmait, fehér vászonzakós pincérek udvarias kérdéseire ébredezve, hogy mivel lehetnek szolgálatunkra. Mi kell ennél több?
Balatoni nyár és ősz, tél, tavasz
Manapság azon a füredi partszakaszon elég vegyes kép fogadja az arra sétálókat. Persze ott a Marina is, de engem most inkább a vadonatúj LUA Resort érdekel, tél lévén nem annyira a strandja, mint az étterme. Változnak az idők.
Az asztalunktól odalátunk az esti vitorláskikötő pislákoló fényeire. Az éttermi tér sejtelmes fényviszonyai a korai fekete-fehér filmek expresszionista látványvilágára emlékezetnek. Tágas, némiképp híján van az intimitásnak, bár a térelválasztók és az asztalok egymástól való távolsága igyekszik ezen enyhíteni. Merem remélni, hogy a konyhastílus törekvéseivel összhangban van a lesimult elegancia.
Minden balatoni étteremben felmerül az a magától értetődő kérdés, hogy vajon mennyire képes a konyha helyi és szezonális nyersanyagokra építeni a kínálatát. Milyen szép is lenne, ha a Füredet jellemző nyüzsgésben, az északi part fővárosában egy halpiac is helyet kapna, ahol friss balatoni halak közül lehetne válogatni, és a balatoni éttermi szakácsok, ha épp úgy hozza a kedvük, kisétálnának, hogy szemügyre vegyék a hajnali fogást. Reménykedjünk, hogy egyszer így lesz.
10
Jelen esetben be kell érjük a LUA, vagyis a NOON étterem konyháján házilag füstölt, keszthelyi illetőségű tokhallal. Nem balatoni halféléről van szó, hanem egy Keszthely melletti haltelepen nevelt termékről. Ez semmit nem von le az értékéből, némiképp a friss balatoni hal hiányából fakadó abszurd állapotot igyekszik korrigálni a konyha azzal, hogy felveszi a kínálatába. És jól teszi, mert megtalálta a leghálásabb felhasználási módot, mikor cézársalátával összeházasítva adja.
Ellenállhatatlan borjúláb
A ritkaságszámba menő intenzív öntet a klasszikus cézáröntet minden jó tulajdonságát örökölte, a friss és lepirított salátalevél és -szív diszkrét texturális gesztus, a puffasztott rizslap ropog, a füstölt tokhal pedig a baljós emlékű szovjet hadsereg teljes vezérkarát levette volna a lábáról, ami eredményeképpen minimum tíz évvel korábban kivonultak volna hazánkból.
Ilyen bravúrokra képes egy jó séf.
Változatosság kedvéért vegetáriánus fogással folytatom, nevezetesen: ördögszekérgomba, szarvasgombás burgonyaragu, gyöngyhagyma összeállítással. Öröm látni végre egy szakszerűen odapörkölt, kövér szárú ördögszekeret, mert nem kell attól félni, azt szereti, ha félbevágva beirdalják, mint egy steaket, majd jól […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
