Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Ha minden tettünket meg tudjuk magyarázni egy bibliai idézettel, akkor nincs gond. Ha nem, akkor legalább hivatkozzunk arra, hogy most jöttünk ki a templomból. Ezt Bertolt Brecht is megemlíti darabjában, és másutt is találkozunk ilyesmivel. Persze Eszenyi Enikő rendezése ennyire nem ment bele aktuálpolitikai utalásokba – néha félve, egy-egy apró kiszólással lehetett találkozni a régi bátorsággal –, ám a Koldusopera már történetéből adódóan kritikát fogalmaz meg a mindenkori rendszer ellen, ahol
a királynő hírnöke nem menti meg a kisembereket, maximum a színházban, ami nem a valóság.
Váratlan ráhangolódás az estére, amikor gyalog sétálva a Szigligeti Színház felé a kisemberek nagy bűneiről szóló előadás előtt keresztezzük a Mészáros Lőrinc utcát. Persze a névadó Mészáros Lőrinc egy 1466-ban született ceglédi plébános volt, aki részt vett a Dózsa György-féle parasztfelkelésben, mégis gondolatébresztő ez a találkozás.
Árulás, újrakezdés, Eszenyi
Szóval Eszenyi Enikő újra rendezett, a vígszínházas botrány óta ez már a második ilyen alkalom – ha nem számoljuk a 300 millió forinttal megtámogatott csengeri színjátszót, ahol a visszatérése előtt tevékenykedett sokat.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja a közelmúltban egy budapesti próba alatt szenvedett balesetet, így a Játékszínben májusra halasztották azt a bemutatót, melyben Eszenyi Enikő színészként is visszatér a színház világába. Hogy ez miért számít 2023-ban is kiemelt témának, arról egy korábbi cikkünkben írtunk.
Talán ezért is tűnik úgy, hogy mindenképp érdekes, hogyan rendez meg Eszenyi Enikő most egy Koldusoperát. Egyrészt azért, mert elismert színházi alkotó, másrészt pedig azért, mert az elmúlt években sok mindenen ment keresztül ő is, így biztos megvan a véleménye árulásról, újrakezdésről, vélt vagy valós bűnökről – amiről többek között a darab is szól.
Minden Brecht-előadás előtt van bennem egy félelem, hogy mit fogok látni a következő órákban. Ugyanis az epikus színház atyjának hitvallásával takarózva sokszor egészen kusza dolgokat állítanak színpadra, és minden oda nem illő, értelmetlen elemre annyit mondanak magyarázatként, hogy elidegenítés. Eszenyi Enikő rendezésében a minimumra tekerték az elidegenítés eszközeit, néha megszólították a közönséget, de választ nem vártak, felkapcsolták a nézőtéri fényeket, illetve kivetítették, hogy mit látunk.
Keresd a na’vit!
Bár az Avatar lényeit idéző táncos duó jelenlétét nem értettem, és kifejezetten zavart, hogy amikor ledobták magukról a farsangi na’vijelmezeket, és beálltak bűnözni és örömlánykodni, nem moshatták le az egész arcukat borító kék festéket. Nem értettem e mögött a koncepciót, inkább az volt az érzésem, hogy nagyjából bármilyen figurát berakhattak volna. Egy Micimackóba is bele lehetne magyarázni valami fennkölt megfejtést, például hogy a társadalomnak van egy derűs, ám csekély értelmű rétege, ahol semmi másra nem vágynak, mint arra, hogy jókat egyenek.
Hogy Eszenyi rendezésében miért épp na’vik jelentek meg?
Talán azért, mert az Avatarban is látjuk, ahogy az emberi faj képes mindenből üzletet csinálni. De az is lehet, hogy Eszenyinek annyira megtetszett saját kecskeméti rendezésében (Cirkuszhercegnő) ez a figura, hogy ide is be akarta illeszteni. Lehet, hogy mostantól minden rendezésében felbukkan egy na’vi. Viszont nem csak az Avatar kék lényei jöttek át vele Kecskemétről.
A karmester március 29-én Mester Dávid volt, a Vígszínház zeneszerzője és karmestere, aki a kecskeméti Cirkuszhercegnőben is kísérte az előadást. Mester Dávidtól (így Cser Ádámtól és Kovács Adriántól is, akik felváltva karmesterek a Koldusoperában) Eszenyi Enikő többször színészi jelenlétet követelt, amit Mester Dávid tökéletesen teljesített.
A szolnoki Koldusopera színpadképe nagyon egyszerű, farostlemezből tákolt díszlet (Antal Csaba) foglalja el a forgót, illetve sok jelenet van a vasfüggöny előtt, plusz a színpad kiemelhető elemeivel is játszanak, bár ez utóbbival rendszerint nem túl kreatívan. Inkább csak arra használják, hogy néha a tetején állva vagy eldőlve énekeljenek.
A jelmezek (Szűcs Edit) a 2000-es évek eleji divatot tükrözik; rengeteg bársony, flitter, csillám és egyéb, a miliőbe passzoló anyag. Mindettől a szereplők úgy tűnnek, mint akik hirtelen jutottak egy kicsit több pénzhez, és szeretnék megmutatni magukról a világnak, hogy tehetősek, bár pont ettől a vágytól esnek olyan túlzásokba, amitől inkább az ellenkezőjét érik el. A díszlet szintén ezt a hatást erősítette bennem. Egy 5 perc alatt összetákolt építmény, egy kártyavár, ami az első szellőre dől össze, ami koncepciónak igen erős.
A darabban az epikus színház igényeit kielégítve sokszor […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2023/03/31/eszenyi-eniko-szolnoki-szigligeti-szinhaz-koldusopera-kritika/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
