2022. május 24., keddMa Eszter napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
2022.05.24. Eszter Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 382,00 Ft | USD: 359,00 Ft | CHF: 370,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / „Eszenyi Enikő nem embernek látott engem, hanem szobanövénynek″

Hirdetés

„Eszenyi Enikő nem embernek látott engem, hanem szobanövénynek″

Csakis a színházi szakmával foglalkozna már Csiby Gergely, aki szerint a generációjának egyre nagyobb felelőssége lesz abban, hogy ne hagyják, hogy a színházi szakmából politikai játszóteret csináljanak. A színművész hamarosan új rendezéssel mutatkozik be, a darabban ráadásul egyik nagy példaképével, egy Kossuth-díjas színművésszel dolgozhat együtt.

Nézze el nekem, de muszáj megkérdezni: szabad szeretni Eszenyi Enikőt?

És ezt mindenkitől megkérdezi? Ez most egy újságírói szokás lett, a magyar kulturális élet jelenlegi égető, fő kérdése? De persze, válaszolok, nem hárítok. Magánügy a személyes érzelem. Más kérdés, amikor közüggyé teregetnek privát érzelmeket a Facebookon vagy más közösségi médiumban. Ugyanakkor ha már rögtön felhozta a témát, azt is gondolom: Eszenyi-ügy egészen addig lesz, amíg nem tudjuk, amíg nem kerül nyilvánosságra, pontosan mit állapított meg a vizsgálat, amely Eszenyi Enikőnek az igazgatói vagy rendezői helyzetével való visszaéléseket igyekezett feltárni.

Nem tudom, lehet-e az igazság többféle. Bízom benne, hogy nem.

Hirdetés

Abban azonban egészen bizonyos vagyok, hogy morális igazság csakis egyféle létezik. Bár még csak néhány éve vagyok a pályán – igaz, Amerikában is tanultam a színészetet –, úgy tartom: az alkotói nagyság morális nagyság is. Nincs alkotói nagyság amorális viselkedéssel. A bocsánatkérés pedig a legemberibb gesztus. Eszenyi Enikő még ezt sem tette meg. Sajnos.

PAP 5636

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Az Eszenyi-ügyről többnyire csak ködös, elmosódó történeteket lehet hallani, a bizottsági jelentés, amit most Lengyel Tamás közreadott, tele van kihúzott részekkel, a bizottság pedig nem szólal meg. Nem volna ideje elmondani végre, miről is van itt szó? A rébuszok helyett.

Ezt a kérdést a fővárosnak kellene feltennie, a hivataltól megkérdezni, pontosan mit is állapított meg a vizsgálatuk, mit tártak fel hetekig. Egészen addig, amíg ezt nem mondják meg, addig vehetjük úgy is, hogy titkolják. És ha valami titoknak tűnik, az az elkendőzés látszatát mutatja. Ez a színészeknek, az alkotóknak a legrosszabb, hiszen az egyenes válaszok, vizsgálati megállapítások nyilvánosságra kerülésének hiányában a Vígszínház csapatát mindig elő lehet venni egy-egy olyan kérdéssel, amelyet ön is feltett nekem. Pedig lehetne beszélni előadásokról, szakmai témákról, a független színházak helyzetéről, arról, mennyi pénz jut, és főként hova a kultúrában, vagy hogy milyen rendkívül nehéz mindannyiunknak – nem csak a színészeknek – ebben a pandémiás időszakban, amelyben egyre jobban hajtunk, mert egyre jobban hajtani kell a megélhetésért.

Ön az Eszenyi-ügyben érintett, ezért is kérdezem most öntől.

Nem tudom, mit ért érintettségen. A Vígszínházból 2019-ben jöttem el, magamtól. Eszenyi Enikő májusban ült le velem tárgyalni a következő évadról, és én azt éreztem, jobb, ha elmegyek onnan. Nem tudtunk beszélgetni.

Ő nem embernek látott engem, hanem egy szobanövénynek.

Májusban felmondtam, pedig akkor már minden színháznak megvolt a terve a jövő szezonról. De inkább a bizonytalant választottam.

PAP 5443

Fotó: Papajcsik Péter / Index

Miközben az első komoly főszerepét, Mauglit A dzsungel könyvében a Vígszínházban kapta…

Valóban, Hegedűs D. Géza rendezésében, akire máig számíthatok. Az első szerződtetett évadomban 238 előadásban játszottam egy év alatt. Ez heti hét-nyolc előadást jelentett. De 2019-ben inkább beleugrottam a szabadúszásba. Külsősként bizonyos szerepeket megtartottam a Vígben. A kollégáim a barátaim maradtak. De én a máról beszélnék inkább. Arról, hogy a jelenlegi Vígszínház végre újra összerázódott, és ismét nagyon jó abban a szellemiségben, abban a közegben játszani. Nem tudom, hogyan óvhatnám meg a kollégákat, de olyan jó lenne, ha a színészetükről lenne szó, a tehetségükről, nem a „mit szólnak ahhoz…” unalomig idegtépő kérdéséről. Szóval szeretem a kollégáimat ott.

Ön idén lesz harmincéves. Ehhez képest nem csupán színpadi színészként, televíziós színészként, reklámarcként, de már rendezőként is megmutathatta önmagát – elsőként A pillangók szabadok, majd A tehetséges Mr. Ripley-t állította színpadra. Utóbbinak tavaly, Kapolcson volt a premierje, az előadás azóta a fővárosban is látható. Ennyi idősen azért kevesen mondhatják el magukról ezt a sokoldalúságot.

Nekem a színházról szól az életem, és amikor erre gondolok, mindig eszembe juttatom, hogy az én édesanyám nem színésznő, az apám pedig nem színigazgató. Ezt csak azért mondom, mert nekem nem adatott meg, hogy már gyerekként magamba szívhassam a színházi lét minden illatát. Engem kiskoromban nem vettek körül neves művészek, rendezők, sem a kulturális élet meghatározói. Édesanyám egyedül jött át Erdélyből, édesapámat nem is ismerem, három hónapos koromban lelépett. Ha innen nézem mindazt, amit eddig elértem, nem is olyan kevés.

<img id="kep_szerkfoto_image_41408119" […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2022/01/17/csiby-gergely-vigszinhaz-eszenyi-eniko-rendezo-szinesz/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Megérkeztünk című kiállítással nyitotta meg kapuit a Néprajzi Múzeum új épülete

A Néprajzi Múzeum új épülete a Liget Budapest Projekt része. Tervezője Ferencz Marcel (NAPUR Architect), …