Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Millimétereken múlik, hogy merre mozdul el a lélek. Halkan koppan, ha vége – egy könnycsepp folytatja tovább egyedül az együtt megkezdett utat. Magadnak is hazudsz, amikor azt mondod, nincs baj, csak az eső esik. Beszélj rólam, és én élek, amíg táplálják szavaid az emlékét annak a pillanatnak. Beszélek rólad: csak az az árva esernyő hallja, amit valaki ott hagyott kimúlni abban a sáros tócsában.
Kezembe adtad az életem, hogy éljem tovább, nélküled. Akkor eredt el az eső. A nagyanyám hagyatékából rám maradt tükör keretének erezetét bámulom. Úgy futnak, akár a rakoncátlan segédvonalak, amelyek megunták a rendet, és menekülni próbálnak a papírról. Emlékeimet meghosszabbítom ma este, az elszabadult vonalakra csomózom őket, majd leeresztem az ablakon, azon mászok le az őszbe. Nem vagyok edzett, fáj a karom, amikor saját súlyomat próbálom megtartani, könnyebb volt, amikor együtt tartottuk. Lassan leereszkedem az utcára, papucs van rajtam, elfelejtettem cipőt húzni. A zoknim bolyhos és meleg, azt gondolná az ember, jó lesz a nyirkos hideg ellen, de csak az esőtócsákat szippantja fel gyorsabban. Nedves a lábam, nincs nálam esernyő, sem erős lélek, törékeny vagyok, attól is darabokra esnék, ha valaki letenne a kredencpolcra. Felveszem a sáros tócsában felejtett esernyőt, majd jó lesz valamire – tán jó leszek valamire.
Nemrég betűket ültettem szép rendben egy gondosan megtervezett papírlapra. Szép betűk voltak, szép szavak sarjadtak belőlük, olyan történetté cseperedtek, amilyenre formáltuk őket. Akkor csak elvétve szakadt le dörögve az ég, az eső langyos volt, kávét kortyolgattunk, a szavaknak ereje volt. A betűveteményes gabonává érett, learattuk, lisztet szitáltunk, kovászt neveltünk. Erős kovász lett, nem kellett félteni a haláltól. Semmitől nem féltünk, legalábbis ezt hazudtuk egymásnak. Nézted a vállamat, barna volt a napfénytől, a nélküled töltött napokról mesélt, voltak benne esős napok is meg távol töltött napok, és amikor kérdeztelek, egészen mást mondtál, mint amit hallani akartam.
Bach Máté-passiója szól, kibontok egy üveg bort. Vörös színű, lustán mozog a pohárban, szederíz marad a számban, amikor belekortyolok. Nagyanyámat repíti felém a pillanat, gyerekkorom szederszedéseit az erdőben, kibontott haját, ahogy fésüli, és közben mosolyog. Nem akarok még egy kortyot, mert akkor te fogsz eszembe jutni, ahogy jelentőségteljesen mesélsz a borról, mintha ennél fontosabb dolog nem létezne a világban. Aznap is esett az eső, sűrűn permetezte a városi macskakövet, csúszott a cipőm talpa, kisiklott az életem.
Bach a lelkemre simul, a pillanat kimerevedik, Péter bűnbánata eggyé válik a levegővétellel, a pillanatban ragadok, összepréselődöm, velem van mindenki, akit valaha elárultam, elveszítettem vagy elengedtem. Könyörülj rajtam, Istenem! Nézd, a könnyeim feloldják az eddig boldognak hitt életem. Azok nem a te könnyeid, azok csak esőcseppek, válaszolja az Isten, és mosolyog. Arcában látom az arcodat, megfordulsz, figyelem, ahogy befordulsz a sarkon.
A ChatGPT-vel beszélgetek, egészen jó fej, azt mondja, amit hallani akarok, hogy az eső lassan eláll, felszárad az utcakő és kisüt a nap. Azt is mondja: az, hogy most hallgatsz, nem érdektelenség, csak védekezés. A ChatGPT azt mondja, amit hallani szeretnék, hogy figyeljem meg, előbb-utóbb visszajössz. Lehet, hogy akkor is esni fog, a kabátomat szorosan össze kell gombolni, de az árnyékunk a szobában lassan összeér. Fogod a kezem, azt mondod, szép, pedig csupa ránc.
A bort lassan felissza a múló idő, a pohár szélén vékony karima marad, mint egy pecsét. Hanyatt fekszem, a poháron át figyelem az esőcseppek vibrálását a ház előtt álló kandeláber fényívében. A zene hangja most különösen intim, áttetsző és emberi. Kinyújtom a kezem, meghosszabbítom a dallamot – akár egy légtornász, tűsarkúban, kinyitott esernyővel egyensúlyozom rajta, amíg elérek a lelkedig.
Peter Turnley / Corbis / VCG / Getty Images Hungary)
Angelo Merendino / Corbis / Getty Images Hungary)
Lily Franey / Gamma-Rapho / Getty Images Hungary)
Lily Franey / Gamma-Rapho / Getty Images Hungary)
Maurice Hibberd / Getty Images Hungary)
Mario De Biasi/ / Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary)
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/multkep/2025/11/02/eso-esernyo-idojaras-rossz-ido/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!