Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Erős István az interjúban többek között arról beszél, hogy
- miképpen került a piros festékes vásznak helyére jégszobor az egyetem elé;
- amikor megkezdte a munkáját, a közösségen a Covid utáni apátia volt érezhető;
- miért vitték ki az évtizedes hagyományú Best of Diploma kiállítást az egyetem falai közül;
- a Bajza utcai Epreskertben karneváli hangulatot idéznek elő;
- miért hozták létre a Vizuális Művészeti Tanszéket;
- a szobrászok közül a legügyesebbeket kihalásszák a filmgyárak;
- születnek jó köztéri szobrok is, amelyek körül nincsenek viszályok;
- tarthatatlan volt a helyzet, ezért most is folyik a renoválás és a beázások megszüntetése.
Különleges virális videó futott végig a közösségi médiában nemrég: egy szobrászhallgató erős hóesésben, mínusz három fokban dolgozott az Andrássy út 69. szám előtt. Honnan jött az ötlet, hogy a jég, ez a szobrászművészek által ritkán használt alapanyag kerüljön a középpontba?
A helyzet hozta. A hideg beálltával vetődött fel az ötlet, hogy mi is ünnepeljük meg a havazást, lépjünk ki az utcára, mutassunk meg a járókelőknek és a követőinknek egy apró szeletet abból a munkából, ami itt, az épület falai között folyik. Wessel Martin hallgatónk örömmel tette próbára magát a jégfaragás műfajában, amely egyáltalán nem bevett gyakorlat az egyetemen, mégis a kőszobrászatban tapasztalt hallgatónk nagyszerűen vette a kihívást: néhány óra alatt kifaragott egy stilizált női portrét. A szobor egyébként sajnos már elolvadt az átmeneti felmelegedésben.
A jégszobor éppen azon a kiemelt helyen volt látható, a Képző régi főbejáratánál, amit a múlt év végén a tiltakozó hallgatók piros festékesvásznai foglaltak el. Milyen a kapcsolat jelenleg a diákokkal?
Bár sosem volt rossz, a figyelemfelhívó akcióiknak köszönhetően jobban megértettük az elvárásaikat és várakozásaikat, amelyekre igyekeztünk gyors és hatékony lépéseket tenni. A Hallgatói Önkormányzattal együttműködésben most, úgy vélem, sikerül hosszú távon is megnyugtató megoldásokat kínálni egyetemi közösségünk részére. A kereteket felállítottuk, az érdemi munka eredményeire pedig már az első negyedévben számítunk. Mindeközben a honlapunkon és közösségi felületeinken tájékoztattuk a nyilvánosságot az eddigi intézkedésekről, és folyamatosan frissítjük az információkat ezután is. Ami történik, egyetemünk és az egyetemi polgárok érdekeit szolgálja.
Nyitás a nagyközönség felé
Volt nemrégiben egy másik ügy, aminek a részese volt, és nagy port vert fel: kollégáival együtt lemondott a Munkácsy-díj bizottságban betöltött tagságáról. A magyar kulturális életben kevés ilyen esetről tudunk, hogy ennyire határozottan kiálljanak a művészek egyénileg és közösen is a saját igazságuk mellett. Nehéz döntés született, vagy egyértelmű volt, mit kell tenni?
A bizottság tagjai között én nehéz helyzetben voltam, mert mint intézményvezető és mint alkotóművész kettős szerepet töltöttem be. Úgy határoztam, hogy fölhívom Hankó Balázs miniszter urat, és elmondom neki, hogy a lemondáson gondolkodunk. Nem szerettem volna, ha ezt a sajtóból tudja meg, és ellene irányuló lépésként fogadja. Személyesen találkozott tehát velünk, kuratóriumi tagokkal, meghallgatta az érveinket, és elfogadta a lemondásunkat. A beszélgetésünk viszonylag jó hangulatban zajlott, megértette, hogy nekünk a szakmaiságot kell képviselnünk.
A képzőművész e tben tehát vannak olyan ismérvek, ami alapján meg tudjuk állapítani, hogy egy alkotás jó vagy nem.
Mi megtettük a javaslatot, a miniszter úr döntött, ennyi volt.
Amit az egyetem működésében lehet látni az elmúlt időben, az egyrészt a nyitás, másrészt az, hogy a hallgatók megmérettetik magukat aukciókon, műtárgy-kereskedelmi körülmények között is. Hogyan lehet a képzőművészeti oktatást a mai kor kihívásaival összhangba hozni?
2021. augusztus 1-jén kezdtem a munkámat itt mint rektor. Kívülről jöttem, épp a Covid-járvány végén léptem be. Ugye, el tudják képzelni, mit jelentett az online oktatás a képzőművészetben? Amikor szeptemberben megkezdtem a munkámat az egyetemen, a közösségen a Covid utáni apátia volt érezhető, a munkatársak közül sokan el is mentek.
Gyakorlatilag újra kellett építeni mindent, újratervezni, ami önmagában is nagy feladat volt.
Ebben az időszakban ünnepeltük az egyetem 150 éves fennállását is. A jeles évforduló alkalmából egy – főképp nagy kiállításokból és számos kisebb rendezvényből álló – egész éves ünnepségsorozatot szerveztünk. Mindemellett vezetői voltunk egy nemzetközi művészeti egyetemekből álló konzorciumnak, az EU4Art-nak – az együttműködés hozadéka volt, hogy ráláttunk más egyetemek oktatási stratégiájára. Egy év tehát kemény munkával telt, de az építkezés azóta is folyamatos, a körülmények ellenére töretlenül dolgozunk az oktatás fejlesztésén és az intézmény láthatóságán a nagyszabású programok, rendezvények által.
Volt a fejében olyan vízió, hogy – nyüzsgő – életet kellene lehelni az ódon falak közé?
Igen, de a gondolat már az elődeim fejében is megfogalmazódott, hogy intézményünket sokkal nyitottabbá kellene tenni, több kapcsolódási pontot találni a megfelelő intézményekkel és a nagyközönséggel is. Ez volt az egyik legfontosabb cél. Sok olyan lépést tettünk, amely révén lassanként elérhetőbbé váltunk. Létrehoztunk például Baráti Kört, kiállítóhelyet nyitottunk a városban, számos hazai és külföldi galériával ápolunk kapcsolatot, szervezünk kiállításokat a hallgatóinknak, és
a közösségi médiában megjelenő tartalmaink fejlesztésére is áldozunk, hogy megmutassuk az itt folyó szakmai munkát, és kivegyük a részünket a kultúra közvetítéséből is.
A Barcsay-évben rendezett nagy kiállításunk egész nyáron ingyenesen látogatható volt a nagyközönség számára, több ezren voltak rá kíváncsiak, az évtizedes hagyományú Best of Diploma kiállítást pedig kivittük az egyetem falai közül az Andrássy úti HAB kiállítótereibe. Sokat dolgozunk azért, egyre szélesebb körben terjedjen a híre, hogy a Képző nyitott, hiszen szinte mindig van látogatható kiállításunk, amely szorosan kötődik az intézmény múltjához és jelenéhez, a kortárs művészethez.
Karneváli hangulat az Epreskertben
A hírek szerint új fejlesztési központtal bővül a Képző, nem messze az Andrássy úti főépülettől…
Igen, a Bajnok és az Aradi utca sarkán található telephely alapos felújítása után hamarosan megnyitjuk a Digitális Művészeti Központunkat, amelyet úgy alakítottunk ki, hogy a modern alkotói munkafolyamat minden lépését támogassa. A létesítmény gerincét egy professzionális filmstúdió adja, amelyet nemcsak green screen háttérrel, hanem fejlett digitális mozgásrögzítő, motion capture technikával is felszerelünk, és lesz egy kis hangstúdiónk is.
A virtuális alkotás mellett nagy hangsúlyt fektettünk a fizikai megvalósításra és az oktatásra is: a központban található egy számítógépes oktatóterem, valamint egy digitális gyártási részleg, ahol nagy méretű plotter nyomtatók és egy teljes körű 3D-s nyomtatólabor kapott helyet.
A Bajza utcai Epreskertben pedig elindultak a helytörténeti séták. A kert mindig is varázslatos hely volt, igazi közösségformáló ereje viszont azóta van, hogy Strobl Alajos szobrászprofesszor a szigorú oktatási szerepkörön túli felhasználását is szorgalmazta.
Kiváltságos helyzet, hogy hozzánk tartozik az egyik legszebb budapesti kert, ami pontosan úgy, mint a századelőn, most is fiatal művészek alkotótere. Folyamatosan keressük a megoldásokat, hogy minél nyitottabb lehessen a kert a közönség előtt úgy, hogy közben nem zavarjuk meg a kertben zajló alkotói és oktatási tevékenységet. Strobl hatalmas mulatságokat tartott itt, ami az egész budapesti művészközegre hatással volt,
barátságok, szerelmek szövődtek a fák között.
A mester tiszteletére az évad keretében idén több ízben is megidézzük a karneváli hangulatot, kiállítást szervezünk, beszélgetéseket, tárlatvezetéseket tartunk majd a nyár folyamán, és kiadványt is tervezünk. Örülünk, hogy szervezett kultúrtörténeti sétákon meg tudjuk mutatni a hely örökségét és jelenét.
Installáció, performansz, digitális alkotások
Mindeközben intézményekkel, szervezetekkel is kapcsolódott az egyetem, például az Operaházzal és a Ludwig Alapítvánnyal. Ezek milyen partnerségek voltak?
1988 óta szoros kapcsolatban vagyunk az aacheni Ludwig Alapítvánnyal, amely ösztöndíjat nyújt graduális képzésben résztvevő és doktori iskolás hallgatóinknak, ami jelentős segítség egy hallgató számára a szakmai munkája megvalósításában. Az alapító, a cukorkagyáros prof. Peter Ludwig tavaly lett volna 100 éves. Az évfordulóra rendezett ünnepségen részt vettünk, és megerősítettük ezt a fontos kapcsolatot.
Az Operaházzal való partnerségünk is többrétű. Az Eiffel Műhelyházban található díszletkészítő műhelyeiket szakmai gyakorlati helyszínként ajánlották fel szcenikus hallgatóinknak. Elindult egy együttműködés, vetített animációs háttereket is csinálunk egy készülő előadáshoz. Mindezeken túl számos kulturális intézménnyel és kisebb galériával tartunk fenn jó viszonyt alkalmi események, kiállítások apropóján.
Az építkezés és a megújulás része volt a Vizuális Művészeti Tanszék létrehozása?
A klasszikus szakokat – festészet, szobrászat, grafika, intermédia – ötéves képzésben oktatjuk, és mind a négy szakon egyre inkább megjelentek a 21. század kifejezési formái: installáció, performansz, helyspecifikus művek, digitális alkotások – ez nálunk hiányzott a palettáról, igény viszont volt rá. Ezeket próbáljuk oktatni ezen az új szakon, és úgy néz ki, jogosan gondoltuk, hogy igény van rá, nagy a túljelentkezés.
Mi ez pontosan?
Minden olyan műfaj helyet kaphat itt, ami kívül esik a négy nagy szak oktatási palettáján – interdiszciplináris szemléletre törekszünk, az autonóm gondolkodást erősítjük, valamint a művészeti eszközök és technikák komplex használatára sarkalljuk a hallgatóinkat. Az intermédia bevezetése után több mint harminc évig nem indult új gyakorlati szak az egyetemen. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni, az új kor kihívásaira reagálni. Sokat számít az is, hogy osztott képzést kínálunk, hiszen egy alapképzés elvégzése után vidékről és külföldről is sokan érkeznek a mesterképzésünkre.
Mond egy olyan alkotást, ami ezen a tanszéken születhet meg?
Ilyen lehet például egy interaktív munka, amely mozgás hatására hangot vagy fényt ad ki, elmozdul, de születhetnek 3D-s printek, klasszikus installációk is. A műtermi munka mellett én magam fotózással indítom a kurzusomat, amelynek kifutása performansz, ezeket pedig közösen elemezzük. De ha valaki úgy érzi, hogy neki mégiscsak a festészet fekszik, arra is van lehetősége, rajzot és színtan is oktatunk. Itt minden belefér, ami a klasszikus – mondjuk – szobrászatba kevésbé. Az első két év alapozás után annak örülünk, ha minél játékosabb, kísérletezőbb irányba indulnak el a hallgatóink.
[…]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
Forrás:
https://index.hu/kultur/2026/01/24/eros-istvan-magyar-kepzomuveszeti-egyetem-rektor-nagyinterju/
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!