Hirben.hu Hírben jók vagyunk! Már a Polgárháború című filmmel szépen egymásra talált Alex Garland és Ray Mendoza párosa, akik közül előbbi írta és rendezte a 2024-ben mozikban debütált akcióthrillert, amelyben fotósok és újságírók szemével láttunk egy olyan USA-t, amelyik elkezdte felfalni saját magát. Akkor Ray Mendoza katonai tanácsadóként működött közre, ám a két szakember kooperációja mostanra magasabb szintre lépett, május 6-án a digitális platformokon nézhetővé vált Warfare című filmjük, amelyet Garland és Mendoza közösen írt és rendezett, és az általuk feldolgozott sztori több szempontból is különleges, személyes jellege miatt különösen megrázó néznivaló.
A Warfare az iraki háborúban szolgált veteránok visszaemlékezései, vallomásai alapján készült, és a film középpontjában álló, rettenetesen szerencsétlenül járt Alpha One-szakasz egyetlen misszióját meséli el, valós időben bemutatva. Azét az Alpha One-ét, amelynek tagja volt a társrendező Ray Mendoza, aki maga is háborús veterán, így közvetlen közelről, a saját bőrén tapasztalta meg 2006-ban, hogy
mennyire kemény kihívást jelentett az amerikai haditengerészetnek, hogy átvegyék az irányítást Ramádi városa, el-Anbár kormányzóságának székhelye felett.
Persze a háttér Alex Garlandre jellemző módon direkt ködösen hagyott, a katonák céljáról szinte semmit nem tudunk meg a filmből, akik a kezdőjelenetben egy régi videóklipre marhulnak és táncolnak önfeledten, aztán hirtelen váltás, és azt látjuk, ahogy az Alpha One már nyomul befelé Irakban egy ártatlannak tűnő helyi család házába. Amit hirtelen és könyörtelenül bevesznek, berendezkednek, és indul az idegek csatája, a megfigyelés, rejtőzködés, míg a helyi ellenállók fegyvert nem ragadnak, és egy olyan hiperrealista módon tálalt vérontás veszi kezdetét, amely az egyik, ha nem a legsokkolóbb háborús filmmé teszi a Warfare-t, amit valaha láttunk. Pedig a modern háborús darabok közül én a legtöbb elé leültem. A túlélő, az Amerikai mesterlövész, a Guy Ritchie által rendezett A szövetség is ütöttek, de olyan gyomrosokat közelről sem voltak képesek kiosztani, mint Alex Garlandék újdonsága.
Ritkaság, amikor egy, a 2000-es évek hadviselését bemutató háborús film ennyire messzire megy. Alex Garland és Ray Mendoza rendezése már az első fél órában egyre feljebb tekeri a feszültségmérőt, épp addig a pontig, hogy mi, nézők is majdnem elpattanunk, de arra a háromnegyed órára, ami azt követően játszódik le, hogy az Alpha One megmentésére érkező egyik tankot a szakadárok egy rögtönzött robbanószerkezettel felrobbantják… nos, arra nem lehet lelkiekben felkészülni. Mindenféle pátoszt és háttérzenét nélkülöző naturalista horrorba megy át a Warfare, azaz szakadnak a lábak, végtagok, és a szerencsétlenül járt katonák úgy üvöltenek fájdalmukban, hogy azt egyhamar én biztos nem fogom tudni elfelejteni.
Klausztrofób ez a film, még akkor is, amikor a katonák éppen ki-kimerészkednek az utcára, mert igazából egy lélegzetvételnyi szünet nem engedélyezett számukra. Folyamatosan figyelniük kell, aztán megállás nélkül, könyörtelenül lövik őket, és a valós idejű történetmesélésnek […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!