2021. január 19., keddMa Sára napja van. Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 359,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 333,00 Ft
2021.01.19. Sára Nappali nézet Éjszakai nézet EUR: 359,00 Ft | USD: 296,00 Ft | CHF: 333,00 Ft
Kezdőlap / Kultúra / Emlék a mirelit-korszakból

Hirdetés

Emlék a mirelit-korszakból

Larának és Máténak 

Szomorú és magányos Karácsonyom lesz. Először fog előfordulni, hogy nem lesznek velem az ikreim, nem is találkozhatok velük, se az édesanyámmal. Édesapám halála óta először fordul elő, hogy édesanyám egyedül lesz. Ő Miskolcon. A gyerekeim Pécsett. Én Pesten. A húgomék Párizsban. Elvágva egymástól. Buborék család.

Csütörtök kora délelőtt van, két hét múlva Szenteste lesz. Jó esetben Jóanyám már készíti a halászlevet meg a dorozsmai vagy rác pontyot, rántott harcsát, közben beiglizik egy kicsit. Én díszítem a fát, vacsorázunk. 

Én biztosan adok könyvet neki, Karácsonyra tönkre megy mindig a térdszorítóm, kapok mindig egy újat tőle, meg egy Vince-napi szállásfoglalást Siklósra a Hotel Castellóba, négyünknek.

Hirdetés

Karácsony második napján megyek a gyerekekért Pécsre, aztán jövünk haza, januárban, ha kezdődik az iskola, mennek vissza. Ha engedi az idő, kirándulunk a Bükkbe, megnézzük, megvannak-e még, ellopták vagy esetleg fialtak és befagytak-e már az őszi pocsolyáink.

Így megy ez már évek óta. De most legnagyobb ajándék, a túlélés lenne. Hogy jövőre újra láthassuk egymást.

Ülök az íróasztalomnál, iszom a csészémből a májvédő-homoktövis teakeveréket.  Mégse leszek magányos, itt van velem két tárgy, ami végigkövette az életemet. Az íróasztalomat negyvennyolc éve, ötévesen kaptam Karácsonyra. Az első Karácsony, amire jól emlékszem. Tiszafüreden laktunk a művelődési ház szolgálati lakásában. 

SZENTESTE BEÜLTETETTEK A KÁDBA, MEGENGEDTÉK A VIZET, VIGYÁZVA ARRA, HOGY NE LEGYEN TÚL FORRÓ, DE NE IS HŰLJÖN KI, AMÍG BEHOZZÁK A FÁSKAMRÁBÓL ÉS FELDÍSZÍTIK A KARÁCSONYFÁT.

Vittem a katonáimat is, megígértem, hogy nem fog meghalni öt perc alatt minden indián és sápadt arcú, és nem kiabálok, hogy érkezhet a felmentő sereg. Nem nyúlok semmihez, ha baj van,  csak kiabálok.

Csak arra nem gondoltam, hogy beszorul a sufniba az apám meg a fa, és mire behozzák a házba, engem már majdnem ellep a víz. El akartam zárni a vizet, mert már majdnem ellepte a térdemet, ami az ezüst tóban levő kincses sziget volt, de csak a hideget sikerült, a forrót meg teljesen kinyitottam. Túléltem. Édesanyám behozta a Sas Józseftől kapott Mikiegeres törölközőt (már kétszer vacsoráztam előadás után vele a Kisvadász étteremben, megígérte, hogy hoz nekem egyet.) Könnyeztek a Mikiegerek örömükben, a karácsonyfa mellett ott állt a kemény bükkfa íróasztalom. Amin most ezeket a sorokat is írom. Rajta pedig egy bögre, amit az Apró műszaki cikk és ajándékbolt kirakatában láttam meg, és könyörögtem a bolt előtt, hogy egy olyan bögrét hozzon nekem. Most ebből kortyolgatom a teámat. A bögre egyik oldalán két kisfiú van, az egyik pórázon egy malacot sétáltat, a másik hóna alatt egy liba van. A bögre másik oldalán az aranytallért tojó szamár, szájából és a fenekéből potyognak a tallérok és egy kisfiú szedi össze. Kisfiam, ha megtanulsz írni, olvasni, számolni, okos leszel, soha nem hazudsz, nem csapsz be és nem bántasz senkit, nem hazudsz, mindig az igazat mondod, nem lopsz, akkor neked nem kell aranyat tojó szamár, mert sok pénzed lesz. Nem irigykednek rád, hanem megbecsülnek. Megígéred, kérdezte az édesapám? Megígértem. Most, negyvennyolc év után, azt gondolom, még soha nem baszott át így engem senki.  

        

Most abbahagyom az írást.

Kiborítottam az összes cipősdobozt, ami teli volt fényképekkel, a szőnyegre. Négy éve próbálom összerakni a múltamat.

Pontosan tizennégy éve nem jelent meg könyvem, négy éve úgy gondoltam, az ötvenedik születésnapomra, január 22-re, Vince napra, nem mellesleg a Magyar Kultúra Napjára kiadok egy könyvet. 

Istenbácsi – új és újraírt történetek – 

Ez volt a címe. Szóban megegyeztem egy nagyon jó kiadóval, hogy leadom a kéziratot, aztán meglátjuk. Összepakoltam az összes cuccomat a táskámba, laptop, hat pendrive és a másolataik, a fényképezőm memóriakártyája, kb. kétezer képpel, három diktafon, kazetták, felvételek. Miskolcon a pályaudvaron leraktam az újságosnál, elfordultam, hogy vegyek egy sportot. Egy pillanat alatt ellopták.   

Ellopták az egész addigi életemet.

Egy hónapig feküdtem a belgyógyászaton, még egy hónapig napi infúzió, kézirat sehol, se másolat, elvesztettem a bizalmamat a kiadónál. Azóta már összekapartam magam, kész van a könyvem. Végre megtalálom a képeket, a mögéjük bújt múltból szeretnék írni egy igaz történetet. Miskolctapolcán játszódik, azt hiszem, hat éve.      

Az erdő és hegy az intimitás és igazmondás terepe. Egy gyerekeit több mint négyszáz kilométerről nevelni próbáló apának legalábbis az. Zavartalanul van összezárva az ikrekkel, az ikrek meg össze vannak zárva a természettel. A hegyi sétában fárad a test, tisztul a tüdő, átmenetileg kiírtja a lakótelepi mocskot.

Eredetileg gombászni […]

A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!

Forrás:
https://index.hu/kultur/2020/12/24/emlek_a_mirelit-korszakbol/

*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!

Hirdetés

Lehet, hogy érdekel...

Vegán étterem kapott Michelin-csillagot Franciaországban

Vegán étterem kapott Michelin-csillagot Franciaországban

Michelin-csillagot kapott egy dél-nyugat franciaországi vegán étterem. Az ONA nevű vendéglátóhely kizárólag növényi eredetű ételeket …