Értelmiségi társaság gyűlik össze egyikőjük lakásában, hogy megbeszéljenek talán egy konferenciát, egyeztessék, ki miről fog beszélni. Bemutatkoznak, mindenki valami nagyon fontos és izgalmas kulturális-tudományos területen dolgozik, és azon a nagyon spontán, nem színpadias hangon kezdenek beszélgetni, amit Hajdu Szabolcs filmjeiben, színdarabjaiban megszokhattunk: egyikük az idő természeti is filozófiai mibenlétéről értekezik.
Ekkor bejön a szobába Bobby, a kutya. Ruganyos léptekkel közeledik, kedves, érdeklődő arccal nézi a társaságot, kicsit megszaglássza őket, mancsát ráteszi a nők vállára, akik kedvesen meg is simogatják. A gazdája azonban, akit Hajdu Szabolcs játszik, úgy gondolja, nem jó, hogy Bobby ott van és zavarja őket, ezért arrébb hívja, és egy kicsit távolabb lefekteti.
Bobby vonakodva bár, de szót fogad, majd elkezd vakarózni, zörögni, cuppogni, amit a házigazda már nem bír elviselni. Javasolja, hogy menjenek át a másik szobába: mindenki feláll, összeszedi a táskáját, jegyzetfüzetét, és kimegy egy ajtón. Soha többé nem látjuk őket, Bobby tanácstalanul néz utánuk.
Megszökik, elütik, megmentik
Eddig még azt is hihetnénk, hogy hasonló stílusban folytatódik az előadás – amit Hajdu Szabolcs írt és rendezett –, s újra a magyar, illetve a fővárosi középosztály világában maradunk, ha még egy kutya szemével látjuk is őket. Ezzel szemben egy időn és téren átívelő történetfolyam kezdődik, egy Peer Gynt-szerű roadmovie, az animék világát idéző mese, ahol eljutunk Amerikába, az olasz reneszánsz világába, és a magyar, az angol és az olasz szó mellett szlovákot is hallunk.
Bobby, akit Gelányi Imre kelt életre, minden korban próbálja megállni a helyét, de leginkább a kutyaságához hűen viselkedik.
Ha kell, labdát hoz vissza egy előkelő hölgynek, ám mivel hajtja a vére, időnként megszökik, van, hogy elütik, aztán megmentik, hívják, elzavarják. Ritkán kerül szinkronba az emberek világával, de a kutyák között is meg kell harcolnia mindenkinek az őt megillető helyért. Mindeközben kissé értetlen, de mindvégig kíváncsi tekintettel fürkészi a világot és az embereket, még akkor is, ha nem szeretik, nem bánnak jól vele.

Univerzális történet
Hajdu Szabolcs valami egészen mást akart csinálni, miután befejezte a párkapcsolati trilógiáját, és sikerült is meglepni a közönséget. A történet univerzális, nem köthető semmi konkrétumhoz, és számos rétege […]
A teljes cikk megtekintéséhez és tovább olvasásához KATTINTSON IDE!
*Tisztelt Olvasó! Amennyiben a cikk tartalma módosult vagy sértő elemeket tartalmaz, kérjük jelezze számunkra info@net-front.hu e-mail címen!
Hirben.hu Hírben jók vagyunk!